Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk,
akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
SERES ISTVÁN (Kolozsvár, 1929. aug. 17. – Bp., 1987. márc. 21.): zenetanár, dramaturg. Tanulmányait 1948-53-ban a kolozsvári Magy. Művelődési Intézetben, ill. a G. Dima Zeneművészeti Főiskolán Nagy István (karvezetés), Jodál Gábor (zeneelmélet) tanároknál végezte. 1953-57-ban a moszkvai P. I. Csajkovszkij Zeneművészeti Főiskolán L. M. Maazel (zenetudomány) és R. I. Gruber (zenetörténet) tanította, továbbá ösztöndíjasként zeneszerzést tanult. 1958-tól 1972-ig a kolozsvári G. Dima Zeneművészeti Főiskolán muzikológus tanár. 1973-tól a Bp.-i Országos Filharmónia dramaturgja, 1977-től dramaturg-csoportvezető. 1977-től a bp.-i Zeneművészeti Főisk. Zeneisk. Tanárképző Isk. Debreceni Tagozatának adjunktusa volt.
BÁTHORI GÁBOR, somlyói (Nagyvárad, 1589. aug. 15. – Nagyvárad, 1613. okt. 27.): Erdély fejedelme, ~ István és Bebek Zsuzsanna fia, ~ Anna bátyja. 1608. márc. 5-én a hajdúk segítségével megszerezte az erdélyi fejedelmi trónt. Erőszakos kormányzásával azonban maga ellen ingerelte az erdélyi arisztokráciát és a szász polgárságot, melynek önkormányzatát megszüntette, fővárosát, Szebent megszállotta. Erkölcstelen magánéletével elidegenítette legjobb híveit is. Havasalföldi hódító hadjáratával kihívta a Porta haragját. Az arisztokrácia 1610-ben összeesküdött ellene, de szándékuk kitudódott, és a szervezkedés elbukott. A szászok 1611-ben behívták ellene Radul havasalföldi vajdát, de Báthori kiverte országából. A bécsi udvar ekkor Forgách Zsigmondot haddal küldte ellene; a kísérlet azonban kudarcba fulladt, s ezután kiegyezett a császárral, a Portát viszont nem sikerült kiengesztelnie, 1613-ban hadat indított Báthori ellen. A fejedelem, hogy trónját megmentse, hajlandó lett volna Váradot török kézre adni, mire a hajdúk meggyilkolták.
KINCS GYULA (Zilah, 1859. aug. 16. – Zilah, 1915. dec. 31.): író, újságíró. Görög-latin szakos tanár volt, 1883-tól a zilahi gimnázium tanára, 1897-től igazgatója. Munkatársa, szerkesztője volt a Szilágy, majd a Szilágyság c. lapoknak. Számos kulturális, társadalmi kérdéseket tárgyaló cikke, szépirodalmi, művelődéstörténeti tárcája jelent meg. Ady Endre tanára, ő közölte lapjában Ady első verseit. Kapcsolatuk később sem szakadt meg; Ady több versében, írásában megörökítette emlékét (A vén diák üdvözlete, Kincs Gyula emlékére). Összeállította a Szemelvények a görög lyra és a vele kapcsolatos magyar classicus költészet termékeiből (1901) c. antológiát. Az első magyar hírlapmonográfia szerzője. F. m.: A „Szilágy” története (Zilah, 1896); A nagy Wesselényi és a zilahi gimnázium (Zilah, 1896). Irod. K. Gy. (Szilágyság, 1916. 1-2. sz.); Bóka László: Ady Endre élete és művei (Bp., 1955); Kincs Elek: Innen hoztam (Emlékezések Ady Endréről. 1961. I.)
Összeállította: Kuti Márta
