2019. augusztus 20., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő:  Kenyeres Ágnes) 

GÖRGEY MIHÁLY (Nagykároly, 1919. júl. 9. – Bp., 1977. máj. 15.): jogász, az állam- és jogtudományok kandidátusa (1962). Egyetemi tanulmányait a bp.-i és kolozsvári tudományegy.-en végezte (1941). Közben (1939-42) a belügyminisztériumban dolgozott. 1942-48-ban ügyvédjelöltként az Angol-Magyar Bank jogi osztályán dolgozott. Egységes bírói-ügyvédi vizsgát tett. 1949-től a Gazdasági Főtanácson szervezett Közületi Egyeztető Bizottságnál az államosításokat követő adósságrendezésekkel kapcsolatos jogvitákat intézte, majd a szerződési rendszer, a döntőbíráskodási szervezet és eljárás kialakításán, színvonalának emelésén, a jogegység biztosításán tevékenykedett. 1973-tól – a Központi Gazdasági Döntő Bizottság beolvadásával a Legfelsőbb Bíróságba – a gazdasági kollégium vezetője lett. Tagja volt a Döntőbíráskodás c. folyóirat szerkesztőbizottságának (1970). Az ELTE jogi karán a gazdasági döntőbíráskodás témakör előadója volt. Jogszabályok előkészítésében vett részt. – F. m.: A Központi Döntőbizottság elvi határozatai és közleményei (I-II., F. Aczél Györggyel, Bp., 1954); A Központi Döntőbizottság elvi határozatai és iránymutatásai 1948-1962 (Havasi Győzővel, Bp., 1964).

BARTHA KÁROLY (Székelyudvarhely, 1889. júl. 11. – Debrecen, 1956. nov. 22.): etnográfus, nyelvjáráskutató. A kolozsvári egyetemen doktorált 1914-ben, 1913-tól nagyenyedi, 1916-tól szászvárosi, 1918-tól 1950-ig a debreceni tanítóképző tanára. 1937-től magántanár a debreceni egyetemen. Munkássága a pedagógia és a nyelvtudomány területére is kiterjedt. Mint etnográfus elsősorban a gyermekjátékkal, ill. tiszántúli és székely kismesterségek tárgyi anyagával, munkafolyamatával és szókincsével foglalkozott. A debreceni tanítóképző növendékeinek néprajzi gyűjtőmunkáját szervezte. F. m.: Vajda Péter nyelvújítása (Dés, 1913); Udvarhely vármegye nyelvjárásának alaktana (Székelyudvarhely, 1914); A debreceni fésűsmesterség (Debrecen, 1929); Magyar néphagyományok (I., Debrecen, 1931); Játék (A magyarság néprajza. IV., Bp., 1937); A debreceni gubacsapó céh (Debrecen, 1939); Magyar népi bábjáték (Debrecen, 1948). 

TELEKI ÁDÁM, GRÓF (Kolozsvár, 1789. júl. 14 – Szirák, 1851. nov. 3.): honvédtábornok, császári ezredes. A 12. Nádor-huszárezred parancsnoka, 1848 nyarán honvédtábornok, a drávai sereg főparancsnoka. Mivel szept. közepén vonakodott Jellačić seregével szemben csatába bocsátkozni, okt.-ben kilépett a honvédségtől. Ennek ellenére a császári haditörvényszék 1849 végén rangvesztésre ítélte.

Összeállította: Kuti Márta