Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
SZENCZEI LÁSZLÓ (Gyulafehérvár, 1909. júl. 1. – Bp., 1980. szept. 30.): író, kritikus, műfordító. Kolozsváron és Bp.-en folytatott jogi tanulmányokat. 1940-ig a Brassói Lapok irodalmi rovatvezetője, majd 1941 után Bp.-en a Revue Danubienne, később az Új Magyarország c. lap munkatársa. 1957-től a Nagyvilág rovatvezetője volt. 1933 óta publikált, az Erdélyi Helikon, a Korunk, a Pásztortűz és a Magyarok közölték írásait. Tevékeny résztvevője volt annak az irodalmi vitának, melyet a fiatal erdélyi írók elődeik konzervatívabb felfogása ellen vívtak. Műfordítóként román és bolgár műveket ültetett át magyarra. F. m.: Székely apokalypsis (elb., Kolozsvár, 1935); A halál és tanítványa (Apáczai Csere János életének regénye, (Bp., 1943); Az erdélyi magyarság harca (Bp., 1946); A magyar-román kérdés (történeti és politikai tanulmány, Bp., 1946); Ócskavas (öt groteszk játék, Bp., 1976); Nem mindenki jut el Floridába (dráma, Bp., 1980)
ERŐSS ALFRÉD (Perestyén, 1909. júl. 9. – Torda, 1947. júl. 3.): költő, hittudományi főiskolai tanár. Gyulafehérváron és Rómában végezte teológiai tanulmányait. Bölcsészeti és hittudományi doktorátust szerzett (1932, 1937). 1935-ben Rómában pappá szentelték. 1935 nyarán segédlelkész-h. Nagyszebenben, 1937-ben Szárhegyen káplán, 1938-ban helyettes tanár és lelkiigazgató a gyulafehérvári papneveldében. 1941-ben a dogmatika r. tanára Kolozsvárt az erdélyi püspökség hittudományi főiskoláján. 1943-ban a Szent István Akadémia tagjává választotta. Munkái: Az út (versek, Arad, 1928); Szent József kis zsolozsmás könyve (Temesvár, 1929); Egyház és élet. Erdélyi kat. évkv. (összeáll., Kolozsvár, 1941); A megváltás dogmája Scheeben teológiájában (Kolozsvár, 1942); Székelyek dicsérete (versek, Kolozsvár, 1942); Mítosz, vallás és irodalom (Kolozsvár, 1943); Az egység útja és az ökumenikus mozgalom (Kolozsvár, 1944); Az emberi személy problémája (Bp., 1944)
