Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
KISS ERNŐ (Temesvár, 1799. jún. 13. – Arad, 1849. okt. 6.): honvéd altábornagy, az aradi tizenhárom vértanú egyike. Volt császári tiszt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak, 1848. okt. 12-én tábornokká és a bánsági sereg főparancsnokává nevezték ki. 1848. dec. 22-én altábornagy, 1849. jan. 9-én országos főhadiparancsnok lett. Világos után Haynau Aradon, a tizenhárom honvéd tábornok között őt is kivégeztette.
SZÁSZ KÁROLY (Nagyenyed, 1829. jún. 15. – Bp., 1905. okt. 15.): költő, író, műfordító, az MTA tagja (l. 1858, r. 1869, ig. 1878, t. 1899), ref. püspök. ~ Károly (1798 – 1835) fia, ~ Domokos és ~ Béla (1840 – 1898) fivére, ~ Károly (1865 – 1950) és ~ Béla (1868 – 1938) apja. 1845-től Kolozsvárott tanult, 1848-ban a pesti egyetemen matematikai tanulmányokat folytatott. 1849-ben előbb fogalmazó a közoktatásügyi minisztériumban, majd belépett a honvédségbe, s káplárként, utóbb hadnagyként vett részt a szabadságharcban. 1850-51 közt Bején nevelő, 1851 nyarán ref. papi vizsgát tett. 1851-től nagykőrösi, 1853-54-ben kecskeméti gimnáziumi tanár. 1867-től a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban osztálytanácsos, 1869-től Pest vm.-i, 1872-től jászkun kerületi tanfelügyelő, 1884-1903-ban dunamelléki ref. püspök. 1860-tól a Kisfaludy Társaság tagja, 1883-1900-ban másodelnöke, 1892-95-ben az MTA másodelnöke. A kiegyezés korának egyik jellegzetes képviselője volt. Gyulai Pál és Arany János barátja; esztétikai és kritikai munkásságában erősen konzervatív. Gyulai Pállal és Mentovich Ferenccel forradalmi politikai versekből összeállított kötetet adott ki Nemzeti színek címmel. Számos egyházi jellegű munkája és tankönyve jelent meg. Lírájában a családi élet, a vallásos és hazafias érzés hangja szólal meg. Rendkívül széles körű műfordítói munkásságot fejtett ki: többek között Shakespeare, Goethe, Schiller, V. Hugo, Béranger, Tennyson műveiből fordított magyarra, Dante Isteni színjátékát ő fordította le elsőként teljes terjedelmében. (Dante Alighieri Isteni színjátéka, I-III., Bp.; 1885, 1891, 1899). F. m.: Szász Károly költeményei (Pest, 1861); Trencséni Csák (eposz, Pest, 1861); Herodes (Pest, 1867); Álmos (dráma, Pest, 1870); Salamon (Bp., 1878); A világirodalom nagy eposzai (I – II., Bp., 1881 – 82); Szász Károly kisebb költeményei (Bp., 1883); Schiller (élet- és jellemrajz, Bp., 1887); Attila halála (dráma, Bp., 1893); Szász Károly művei (válogatta és sajtó alá rendezte Ravasz László, Bp., 1930).
