Hiányosságok a szociális szférában

Melyek a környékünkön elérhető szociális szolgáltatások, illetve mik azok a hiányosságok, amelyek a civil szférában dolgozó szervezetek mindennapi munkáját megnehezítik? – ezekre a kérdésekre kerestek választ a Gecse utcai Református Vendégházban megszervezett kerekasztal-beszélgetésen, ahol Csép Éva Andrea megyei önkormányzati képviselő meghívottai dr. Schmidt Loránd, a Maros Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője, Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója, Vargancsik Iringó, az Alpha Transilvană Alapítvány képviselője, valamint Zalányi János, a Gecse utcai diakóniai szolgálat képviselője voltak. 

Miután a meghívottak ismertették az általuk képviselt szervezetet, intézményt, a jelen lévő civil szférában dolgozók több problémát vetettek fel, olyan hiányosságokra világítottak rá, amelyek megnehezítik a működésüket, illetve az általuk felkarolt célcsoportok – a legtöbbször hátrányos helyzetűek, fogyatékkal élők – mindennapjait.

Csata Éva, a Hifa Románia igazgatója felvetette, hogy Székelyhodos térségéből több, szellemileg sérült kiskorút nevelő szülő panaszkodott, hogy nincsen lehetőségük behozni gyerekeiket Marosvásárhelyre, hogy hozzáférhessenek olyan fejlesztő szolgáltatásokhoz, amelyekre a gyereknek szüksége lenne. Erre reagálva dr. Schmidt Loránd vezérigazgató kifejtette, évekkel ezelőtt egy projekt keretében létesült egy szakemberekből álló mobil csapat, amelynek az lett volna a rendeltetése, hogy hasonló helyzetben otthonában keresse fel a sérültet. Kaptak egy jól felszerelt kisbuszt erre a célra, viszont a humán erőforrás sajnos nincsen biztosítva, nincsenek szakemberek, akikkel működhetne ez a szolgáltatás. Egy időben az is gond volt, hogy az egy hónapra megszabott üzemanyagkvóta már a hónap közepén elfogyott, így a távolabb eső településekről hiába érkeztek kérések, nem tudtak ezeknek eleget tenni. 

Kovács Orsolya, a mozgássérülteket felkaroló Motivation Alapítvány képviselője többek között a marosvásárhelyi közszállításban tapasztalt hiányosságokat tette szóvá. Mint mondta, az alapítvány a buszsofőröknek megtanítaná azokat a mozdulatokat, amelyekkel meg tudnák könnyíteni a mozgássérültek közszállítási járművekre való fel-, illetve leszállását. Brassó megyében már sor került ilyen jellegű felkészítőre. 

Sajó Norbert, a Telefonos Szeretetszolgálat képviselője a finanszírozási, valamint a pályázati nehézségeket tette szóvá, mint mondta, bizonyos szervezetek csak aprópénzekhez tudnak hozzájutni, mások pedig óriási összegekkel gazdálkodhatnak. A két véglet közötti részt hiányolják. Véleménye szerint olyan a pályázati rendszer, hogy a civileket arra kötelezik, hogy profilt váltsanak, vagy pedig egészen más tevékenységet folytassanak, mint ami a papíron szerepel. 

Sajó Norbert ugyanakkor arra is kíváncsi volt, hogy előfordul-e, hogy a szervezetek által támogatott személyek utólag majd önkéntesként visszatérnek és segítik a munkájukat. Kacsó Erika, a Talentum Alapítvány képviselője kifejtette, szakemberként a legnagyobb büszkeség számára látni, hogy azok a hátrányos helyzetű családokból származó fiatalok, akiket gyerekként a szárnyaik alá vettek, fiatal felnőttként önkéntesként visszatérnek és az alapítvány alappilléreivé válnak, lelkesen segítenek a hasonló helyzetben lévő gyerekek felzárkóztatásában. 

 

Nem prioritás a szociális szolgáltatás

Ludescher László rámutatott, Romániában még mindig nem érzik a szociális szolgáltatások lényegét, sokan nem értik, mi a különbség a szolgáltatás és a juttatás között. Románia a bruttó nemzeti összterméknek csupán a 0,6 százalékát fordítja szociális szolgáltatásokra, míg a nyugati országokban ez az arány átlagosan 2,6 százalék. A civil szférának volt egy kezdeményezése, amellyel azt akarták elérni, hogy 2020-ra legalább a 2 százalékot érje el ez az arány. A Caritas ágazati igazgatója szerint a rendszer hiányossága, hogy az önkormányzatoknak a központi költségvetésből nem osztanak le forrásokat, amit szociális szolgáltatásokra lehetne fordítani, így sok esetben a rendelkezésükre álló összegekből inkább utat köveznek le, vagy népünnepélyt szerveznek, mint hogy a helybéli idősek gondozására vagy a hátrányos helyzetűek felkarolására szánjanak pénzt. A Caritas több mint száz önkormányzattal működik együtt, elsősorban az otthoni idős- és beteggondozói szolgáltatás terén, de Ludescher László hozzátette, óriási meggyőző munka áll ezen együttműködések hátterében, ugyanis ha be is látják, hogy az otthoni idősgondozásra szükség van, a különböző hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatását célzó programokra például sok település vezetősége nem vevő. 

 

Inkább a büntetés?

Csép Andrea felvetésére szóba került a törvényes háttér, aminek értelmében az 50 alkalmazottat vagy annál többet foglalkoztató cégek kötelesek fogyatékkal élő személyt alkalmazni, vagy pedig olyan védett műhelytől, alapítványtól termékeket vagy szolgáltatásokat vásárolni, amely sérültekkel dolgozik. Koreck Mária, a Divers Egyesület vezetője ennek kapcsán elmondta, sajnos a törvény kiskaput is ad, azaz szerepel benne mintegy harmadik lehetőségként, hogy amennyiben ezt nem teszik meg, kifizetik a büntetést, így a legtöbb cég ezt az utat választja. Sajó Norbert pozitív példaként megjegyezte, nemrég kapcsolatba került egy kolozsvári céggel, amely egy sérülteket felkaroló szervezettel működik együtt olyanformán, hogy nemlátó személyek masszírozni járnak a cég alkalmazottaihoz. A cég ezáltal saját alkalmazottainak bónuszt biztosít, és segíti a fogyatékkal élők munkába állását.