Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Szöllősi György szerint a magyar labdarúgás történetében több szempontból is sorsfordító volt a svájci világbajnokság hetven évvel ezelőtti, Bernben rendezett döntőjében elszenvedett 3-2-es magyar vereség.
„Ez az a világbajnoki döntő, amelyről már van érdemi televíziós összefoglaló, amelyet élőben követett a fél világ. Ezt olyan előzmények tették izgalmasabbá, mint a magyar csapat négy és fél éves veretlenségi sorozata, a londoni 6-3, az olimpiai bajnoki cím, az elődöntő és a negyeddöntő – Brazília és Uruguay az előző két vb legjobbjának a magabiztos, ugyanakkor heroikus küzdelemben való legyőzése – tehát egy olyan döntő volt, amelyre az egész világ odafigyelt, és még azt is megkockáztatom, hogy a világ nagy része a magyarokkal szimpatizált. Egy hihetetlen nagy meglepetés volt az, hogy végül a németek nyertek” – mondta az M4 Sportnak a Puskás-ügyek és a magyar futballhagyományok nagykövete. Szöllősi György azt is felidézte, hogy a magyar csapatot több tényező is hátráltatta, ezek között említette az időjárást, a játékvezető tévedéseit vagy az elődöntő utáni hosszú és fárasztó éjszakát, mivel népzenei fesztivál volt a magyar csapat szállodája előtti téren. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy az NSZK mögötti háttér és menedzsment akkor sokkal profibb volt, mint a magyaroké.
„Hiába játszottak nálunk a világ legjobb futballistái, rengeteg vezetői hiba történt. Az MLSZ elnöke egy politikai büntetés miatt ott sem volt a világbajnokságon, pedig ő tudott volna angolul kommunikálni a játékvezetők főnökével. Csupa brit bíró vezette a meccseinket, és még talán az is hozzájárult ahhoz, hogy végképp elhiggyük, nem veszíthetünk, hogy a nyolcadik percben 2-0-ra vezettünk. Nincs olyan csapat a világon, a legprofibb csapat sem, amely ilyen előzmények után – a németek elleni 8-3 után és kétgólos vezetés mellett – ne engedett volna ki picit. Hát ez hiba volt, ma már tudjuk, meg azóta sok bizonyítékot szolgáltatott rá a sporttörténelem, hogy sohasem szabad kiengedni. Az ő szempontjukból ugyanakkor ez maga volt a »berni csoda«” – mondta Szöllősi György. Hangsúlyozta, hogy hetven év távlatából már nem a döntő elvesztése volt a legfájóbb, hanem ennek a bizonyos mérkőzésnek a következménye. Szerinte ugyanis a politika elengedte a magyar futballt, elmaradtak a fejlesztések, és az elszigeteltség miatt Magyarországon visszafejlődött és hanyatlani kezdett a sportág.
Az azóta eltelt időszak pedig megmutatta, hogy bár akkor az országot sokként érte a vereség, a magyar futball mégis akkor érte el az eddigi legnagyobb sikerét. „Ha magától értetődő módon akkor nagyon is fájt az országnak, ma már egészen máshogy tekintünk rá, úgy, mint a magyar sport és a magyar futballtörténet egyik csúcspontjára, és az egyik legismertebb, legnagyobb hatású mérkőzésére” – zárta gondolatait a Puskás-ügyek és a magyar futballhagyományok nagykövete.
Jegyzőkönyv
1954-es labdarúgó-vb, döntő:
NSZK – Magyarország 3-2 (2-2).
Bern, Wankdorf Stadion, 64.000 néző. Vezette: Ling (angol).
NSZK: Turek – Posipal, Liebrich, Kohlmeyer – Eckel, Mai – Rahn, Morlock, O. Walter, F. Walter, Schäfer.
Magyarország: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth M.
Gólszerzők: Morlock (10.), Rahn (18., 84.), illetve Puskás (6.), Czibor (8.).