Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2024-06-03 15:00:00
Vasárnap korán szoktam elmenni a székely vértanúk forrásához, mert akkor még kicsi a forgalom. A bicaj csomagtartójára két bidon fér fel, három fordulót teszek, az 36 liter víz hetenként. Örül a Víztelep főnöke, ha ilyet hall. Utána folytattam a tegnap megkezdett munkát. A blokk körüli élősövény időszakos megstuccolása nem az én dolgom, de 1980-tól kezdődően csinálom, s annyira belejöttem, hogy a gengszterváltás sem tudott lebeszélni erről a munkácskáról. (A „hülye az, aki a más munkáját elvégzi” szöveget meg se hallom, a begyűjtött dicséretek pedig ösztönzőleg hatnak…)
Fél tízkor príma körülmények vártak: árnyékos munkaterület, s a reggeli rigófüttynél nincs jobb háttérzene. Megjelent ugyan az egyik kisrepülő az égen (két jómódú ember is azzal szórakozik, hogy szombat-vasárnap megsétáltatja az anyósát a város légterében), de ma szerencsém volt: egy kör után elhúzott, mint a vadlibák. Közbevetőleg elmondanám, hogy civilizáltabb országokban a magánrepülőknek (vasárnap!) tilos lakott területek fölött burrogtatni. Nálunk erősen bátortalanok a hatóságok, ezért a felturbózott motorral közlekedők zavartalanul száguldozhatnak a városban. (Az én kézi hajtású sövénynyíróm nem zavar senkit.)
Nyírogatok, egy hölgy kérdi tőlem: mi lett a ruhagyűjtő konténerrel? Mondom neki: az vitte el, aki kitette; biztos megelégelte, hogy állandóan feltörik. S akkor a használt cipőket és ruhákat hova tegyük? – kérdezte ő, de erre már nem tudtam válaszolni.
Tizenkettőre elvégeztem a tervezett adagot, összesepertem a nyesedéket, s feljöttem főzni. Meggyleves tejföllel; ezzel nincs baj, csak le kell csavarni a borkán tetejét, s mehet a tányérba. A második fogás is egyszerű. Lencsefőzelék húsgolyókkal. Tedd hideg vízbe a lencsét, húszpercnyi főzés után tégy hozzá morzsolt csombort, sót és egy babérlevelet. Ha megfőtt, sűrítsed rizsliszttel (nem csomósodik és gluténmentes). Amíg fő a lencse, addig lehet golyózni. Készíts elő egy méretes tepsit, béleld ki összegyűrt és megvizezett sütőpapírral (olyan engedékeny, akár egy selyemkeszkenő); kenjél szét rajta egy evőkanálnyi olajat. Jöhet a lényeg: fél kiló darált marhahúshoz tégy tíz deka aprított zabpelyhet, két tojást, kiskanál pirospaprikát, morzsolt petrezöldet, két kanál olajat, sót. Dolgozd össze, jobb kézben tartott kanállal vegyél egy nagyobb diónyi méretű masszát, a bal kezed ujjaival csombolygass kis golyókat, rakjad egymás mellé a tepsibe. Kb. 40 golyó, négy embernek is elég. Tedd a sütőbe, 30 perc alatt átsül. Nézegessed, hogy ne égjen meg. Zárd el a gázt, hagyjad a lerben kihűlni. Gyorsabban készül el, és egészségesebb, mint az olajban sütögetett fasírt (hiányzik belőle az emésztés nagy ellensége, a perzselt hagyma is).
Amíg bögyörgettem a gömböcskéket, ezen a cikken gondolkoztam: mit érdemes megemlíteni. A szombati napról a délutáni kirándulásom két epizódját választottam ki. Kiránduláson azt kell érteni, hogy elkarikáztam a Dedeman nevű nagy barkácsüzletbe és – közmondásos szerencsémnek köszönhetően – megúsztam egy zuhét. Az epizódok a marosvásárhelyi közlekedéssel kapcsolatos furcsaságok közé tartoznak, de távol állnak attól, hogy helyet kapjanak az Időtár című kronológiában.
(1.) A Vörösmarty utcában haladtam, az előttem haladó autó bekapcsolja a vészvillogót, és megáll az utca közepén. Jobbról-balról parkolósáv, nagyjából üres, gond nélkül félrehúzhatott volna. Én a sáv jobb szélén gurultam, arra gondoltam: ha komolyan veszi a leállást, akkor nem fog elindulni, ezért jobbról előztem meg, jó nagy ívben, nehogy mégis valami malőr legyen. Amikor mellé értem, akkor nyílt az ajtó, és kiszállt belőle egy menyecske. Nem nézett hátra, hogy jön-e valami, de addig már biztonságos távolságban voltam tőle. Mi lett volna, ha szabályszerűen áll meg? Elmaradt volna ez a fejcsóválás…
(2.) A Dedeman előtt fedél alatt állnak a bevásárlótalicskák, az egyik oldalon kerékpároknak való állványok. Egy bölényhez mérhető fehér Mazda úgy parkolt, hogy nem állhatok be. Példája a kivagyiságnak.
Vasárnapra is jutott két kis epizód – öt percen belül érkeztek.
(3.) Az Iskola utcában haladok, tükörbe nézek, és jelzem a balra kanyarodási szándékomat. Szemből jött egy négykerekű jármű, de húsz méternél távolabb volt, így biztonságosan befordulhattam volna. Ámde! A Bartók Béla utcából két motorkerékpár jött ki, nem egymás mögött, hanem mellett. Előnyt kellett volna adniuk nekem, de láttam rajtuk: szándékukban sincs megállni, ezért megálltam, és letettem a bal lábam. Jól tettem, mert ők – a ’saját’ Stop-táblájukat semmibe véve – befordultak balra, s nagy burrogással elvágtattak.
(4.) Folytattam az utam a Bartók Béla utcában, ki a főtérre, majd jobbra. Vasárnapi forgalomeltérítés, a mozi felőli forgalmat beszuszakolták a (volt) Baross Gábor utcába; rendőr segítette a kényes művelet sikerét, s valami húsz másodperc után lecsillapította a Vörös-tenger hullámait, és átengedett a túlsó partra.
A víkend hepiendje…