Hét évtized a katedránál

Egy közel hét évtizedes folyamatos és aktív pedagógusi életpálya ünnepélyes lezárására került sor az új székhelyre költözött Református Asszisztensképző Iskolában. A példátlanul hosszú és tartalmas oktatói életpálya ez alkalomból is méltatásra érdemes.

Dienes Sándor Lajos 1925. július 3-án született Kolozsvárott, kiemelkedő képességei már diákkorában megnyilvánultak. Az érettségit követően az 1944-es világháborús esztendő viszontagságai miatt csak a következő évben jelentkezhetett egyetemi képzésre; igaz, 1945-ben egyszerre két karra iratkozott be. Földrajz-földtan szakos tanári diplomát a Bolyai Tudományegyetem természettudományi karán szerzett 1949-ben. Az orvosi egyetemet Marosvásárhelyen végezte az ott induló első évfolyammal 1951-ben, de már egyetemista korában, 1950-től tanársegédként tevékenykedett. 1957-től a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet adjunktusa, a munkaorvostan előadója, a foglalkozási betegségek klinikájának az alapítója Marosvásárhelyen. 1977-től nyugdíjazásáig a munkaorvostani diszciplína tanszékvezetője, 1981-től egyetemi tanárként, amely címet már egy évtizeddel korábban elnyerte Nyugat-Berlinben ottani ösztöndíja végeztével. 1990-től doktorátusvezető, 1991-ben sokadmagával együtt kényszernyugdíjazta a marosvásárhelyi orvosképzést kényszerpályára terelő politikum. 1999-ig konzulens professzor. Ez a fél évszázados egyetemi karrier máris gazdag oktatói, kutatói, gyógyító tevékenységet feltételez.

Dienes professzor pedagógusi pályafutása mégsem ért véget, még két évtizeden át folytatódott. Immár nyugdíjasként a Református Asszisztensképző Iskola óraadó tanára volt annak megalapításától (1992) fogva, és ez idő alatt a tanárok közül a legaktívabb szerepet vállalta a leendő egészségügyi asszisztensek államvizsgadolgozata irányításában, az általános rész megírásában, valamint az évről évre összeállt vizsgabizottság tevékenységében. Ökumenikus szemléletével, rendkívül széles skálán mozgó általános műveltségével és megkérdőjelezhetetlen szaktudásával hozzájárult ahhoz, hogy kedvező körülmények között folyhasson és kiteljesedjen a magyar nyelvű asszisztensképzés.

Dr. Dienes Sándor egyetemi tanár rendkívül sokrétű személyiség. Szakmai teljesítésein túl nevéhez fűződik a marosvásárhelyi vívószakosztály megalapítása; egyébként ő maga részt vett a római olimpián. Munkásságáért számos díjat és elismerést kapott, mint az MTA Arany János-érem, a Magyar Érdemrend tisztikeresztje, Pápai Páriz-díj. Munkásságát legteljesebben a biofizikus professzor pályatárs ismertette (Vincze János: Az erdélyi magyar értelmiség messze fénylik – Dienes Sándor, NDP Kiadó, Budapest, 2016). „Teljesítménye Kárpát-medencei és talán szélesebb körben is egyedülálló vagy nagyon ritka. (…) Előrehaladott kora ellenére a leghűségesebb tanárként 25 éve folyamatosan oktat és diplomadolgozatot vezet a Marosvásárhelyi Református Asszisztensképző Főiskolán, amelynek sorsát kezdettől fogva a szívén viseli” – írta róla a marosvásárhelyi magyar orvosképzés és egészségügyi oktatás legkiemelkedőbb újság- író-támogatója, Bodolai Gyöngyi (Népújság, 2017. január 11).

Szakmai körökben rendhagyónak számító teljesítményként megemlítem, hogy 92 éves korában tudása és tapasztalatai összegzéseképpen jelent meg életművét kiteljesítő könyve (Dienes Sándor: Munkaorvostan tüneti és kórtani útmutatóval, II. kiadás, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2018). A magam és még nagyon sokunk nevében megköszönöm a Mesternek, Dienes Sándor professzornak, hogy tanítványa lehettem. És megköszönöm példamutató hűségét hazájához, nemzetéhez, anyanyelvéhez, kultúrájához, övéihez, erdélyi szomszédaihoz és kollégáihoz, szakmájához, a marosvásárhelyi magyar orvosképzéshez, a Református Asszisztensképző Iskolához. A kötet előszavából idézem néhány gondolatom: „Dr. Dienes Sándor professzor legújabb könyvének a megjelentetése a szerző azon munkálkodását támaszthatja alá, hogy a munkaorvostani szaknyelv anyanyelven közvetítődjön az erdélyi/romániai magyar orvosok és betegeik felé. Szakmáját több mint fél évszázadon át oktatta az orvostanhallgatóknak, fiatal orvosoknak, miközben szerteágazó tudományos tevékenységet fejtett ki. Neves hazai és külföldi szakmai konferenciák résztvevője, szervezője, előadója. Jelenleg, kilencvenedik születésnapján túl is oktat és államvizsgákat irányít Marosvásárhelyen a Református Egészségügyi Főiskolán.”

Hiszem és vallom, bár minden pedagógus életében bekövetkezik az utolsó tanóra, a jó tanár, a hivatását mély megszállottsággal végző mester szavai úgy élnek tovább tanítványaiban, mintha az oktatói pálya, a felvillanó szellem örökkévalóságát hirdetnék. Kányádi Sándor szavaival: „Aki megért/ s megértet/ egy népet/ megéltet”.