Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
December 10-én nyitotta meg kapuit csendben, megnyitóbeszéd és különösebb felhajtás nélkül. A járványhelyzet nem kedvez a kiállítóknak, tárlatszervezőknek. Herman Levente ilyen körülmények között sem mondta vissza a rég betervezett eseményt, tizenöt nagy méretű képét ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Akár látogatják a kiállítást, akár nem. De ez csak amolyan szóbeszédszerű feltételezés. Tudja, hogy művészetét sokan ismerik, kedvelik szülővárosában, Marosvásárhelyen, és akik tehetik, meg is nézik a válogatott festményeket. Maszkosan, láztalanul, a kellő távolságot betartva. A leghűségesebbek már az első napon ott voltak, és álarcos, nagykabátos, sapkás jelenlétükkel, a padlójeleket követő, tétova bolyongásukkal telítődött igazán mai, rendhagyó hangulattal, közérzettel a galéria. Nem csodálkoznék, ha a közeljövőben ezt a látványt is megörökítené valamiképpen a festő. Az eltelt két és fél évtizedben ritkábban, de itthon is bemutatkozott, tíz évvel ezelőtt épp itt, a Bernády Házban jelentkezett az élesdi művésztelepet létrehozó kollégáival együtt. Pályája kiteljesedésének Magyarország a színhelye, távolabb is mind többen ismerték meg a nevét, de erdélyiségét, vásárhelyiségét sem adta fel. Mostani munkáival először találkozik a helyi közönség. Sokat és gyorsan dolgozik, ezt a gernyeszegi Kastélypark Művésztelepen is tapasztalhattam a közelmúltban, bármikor elő tud rukkolni új, sajátos anyaggal. Például egy iróniával teljes, különleges portrésorozattal, amely nem csak kivételes hangulatteremtő erejét és arcképfestő erényeit mutatja föl, de a korhangulatot is kiválóan érzékelteti. És még gazdagabban szemléltette sokoldalúságát, egyéni törekvéseit ez év tavaszán az Art Nouveau Galériában rendezett átfogó kiállítása.
Nyilvánvaló volt, hogy Herman Leventétől nem kell hagyományos kertképekre számítanunk. És tényleg, ez a kiállítás kétségtelenné teszi, hogy az ő kertje nem Tündérkert. Ellenkezőleg! Szürke, borongós, szomorúan lehangoló, rossz álomként ránk telepedő élőhely körvonalazódik az egymásba nyíló termekben. De Vásárhely. Ilyen ez a város és környéke? Ilyen is! A festő ilyennek látja, mégis ragaszkodik hozzá. Nem napfényben, szikrázó fényárban, színözönben tűnnek fel gyermek- és ifjúkora kedves helyszínei: a Maros-part, a Stadion, a Tudor, a Kövesdomb, a Kárpát sétány és a többi egykorvolt vásárhelyi „nevezetesség”. A „romlás virágai” szökkennek szemébe. Az elidegenedést súlyosbító, elmélyítő jelenségek, társadalmi beavatkozások és azok következményei, a környezetrombolás, az erőltetett iparosítás, a vegyipari kombinát légszennyezése és az ehhez hasonló intézkedések következményei szülték ezeket a festményeket, ezek a jelenségek okozták a város hanyatlását.
Herman méretes olaj- és akrilvásznai, nyomatai kevés színnel, már-már monokróm színvilággal állítják elénk ezt a szürreális hangulatot árasztó közeget, amelyben emberek is feltűnnek itt-ott, de bizonytalanul, elveszetten, céltalanul téblábolnak a jól ismert helyeken, amiket már nem igazán éreznek a magukénak. A képekből jól kiérezhető a művész személyes érintettsége és nosztalgiája az iránt, amit az idő teltével elvesztettünk. Elveszett a nagyszülők világa, de már az unokákat is a „Strangers in the Night”, az Idegenek az éjszakában hangulata kísérti. Nem a Frank Sinatra-féle édeskés melódiával, hanem a kívülmaradás, az elidegenedés nyomasztó magányosságával.
Több mint fél évtizede egy szintén a Kultúrpalotában rendezett nagyobb kiállításán már kaptunk ízelítőt tőle ebből az életérzésből s az ezt kiváltó folyamatból. Biztos sokan emlékeznek akkori roncsautóira meg a hasonló fogantatású festményekre. A memóriám azonban mintha több színt, élénkebb tónusokat őrzött volna meg abból az anyagból. Vajon az idők teltével ezekre a kompozíciókra is így fogok emlékezni? Csak tippelhetek. Azt viszont tudom, hogy a város igazi tehetségei, a Művészeti Líceumból indult valódi talentumok, amilyen Herman Levente is, a maguk útját járva képesek értéket teremteni, alkotó követőkre találni.
Sorok a művészt bemutató kiállítási adatlapról
Herman Levente a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezte művészeti tanulmányait. Az élesdi művésztelep egyik alapítója az utóbbi években számos sikert könyvelhetett el. Több alkotása jelentős gyűjteményekbe – Thanassiss Frissiras Múzeum (Athén GR), Magyar Nemzeti Galéria, 21 c Museum Louisville (Kentucky, USA) – került be. 2012-ben a pécsi Zsolnay Negyed m21 Galériájában 1000 négyzetméteren nyílt kiállítása, ezt követtte a milánói Edward Cutler Galeryben (I), valamint a bukaresti Zorzini Galleryben (RO) megrendezett kiállítások sora. Alkotásai számos magyar és külföldi köz-, illetve magángyűjteményben találhatók, így például Londonban, Brüsszelben, Kínában és New Yorkban.