Olyan országban élünk, ahol a politikai nyilatkozatok lassan teljességgel súlytalanná válnak, a politikusok blabláival tele a média, nyilatkozataik pedig legtöbbször köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.
Olyan országban élünk, ahol a politikai nyilatkozatok lassan teljességgel súlytalanná válnak, a politikusok blabláival tele a média, nyilatkozataik pedig legtöbbször köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Az idősek világnapja újabb alkalmat kínált politikusainknak, hogy hangzatos kijelentésekkel forduljanak ahhoz a korosztályhoz, amely a mai társadalomban talán leginkább kiszolgáltatott.
Maros megye pészédés szenátora, Alexandru Frătean tegnap a szenátus előtt politikai nyilatkozatban fejtette ki gondolatait az idősekkel, nyugdíjasokkal kapcsolatosan. A nyilatkozat első része az idősek iránti tiszteletre, köszönetre szólít fel, ezt követi az elkötelezettség, a támogatásnyújtás említése, annak érdekében, hogy öregjeink „gondmentesen, kulturáltan” élhessenek. És végül kibújt a politikai szög is a zsákból. A szenátor közölte a plénummal, hogy gyűlölettel gondol vissza a pédélés kormányzás éveire, amikor az időseket segítség nélkül hagyták, megalázó szegénységbe kényszerítették, de – tette hozzá rögtön – a Ponta-kormány már a tisztségbe kerülése utáni első napon intézkedett, hogy a sok rosszat kijavítsa. A nyilatkozat további, befejező részében a megye szenátora azokra a foglalatosságokra és erőfeszítésekre tér ki, amelyek pártjának napi tevékenységét kitöltik. Eszerint a nyugdíjreform, a nyugdíjak átszámolása és emelése az egyik szakterület, amellyel a szocik foglalkoznak, ugyanakkor nagy eredményként könyveli el a sütőipari termékek áfacsökkentését, amelyek távlatilag javítanak a nyugdíjasok életkörülményein és bizonyítják: lehet tenni, ha van akarat!
Alkalomhoz illő, szép, hangzatos beszéd. Hogy mögötte nincs tartalom, ugyan kit érdekel?! Mert kezdjük a végével: a sütőipari termékek áfájának csökkentése ugyan szeptember 1-től megtörtént, ám az intézkedés gazdasági vonzatairól beszélni még korai. Ezzel kapcsolatban megoszlanak a szakértői vélemények, egyesek szerint az áfa csökkentése általában nem járt együtt a sütőipari termékek kereskedelmi árának lényeges csökkentésével, bár helyenként 10-20-30 banival olcsóbban lehet hozzájutni a kenyér kilójához. Még nem tudni, a kisemberek járnak-e jobban, vagy a cégek, de azt sem, hogy milyen mértékben csökkent az adócsalás ebben az ágazatban.
A szenátori felszólalás nem magyarázza el, hogy miért nem sikerült még mindig módosítani a nyugdíjszámítást, amire mellesleg nem a pészédé, hanem Kerekes Károly parlamenti képviselő nyújtott be korábban törvénytervezetet, azt sem, hogy a nők nyugdíjkorhatárának kitolásán fáradoznak a honatyák. Azt végleg nem magyarázza el, hogy az egészségügyi reform késlekedése miatt a nyugdíjasok nagy része zsebből fizeti a vizsgálatok, gyógykezelés költségeit, hogy a szociális háló nem az időseknek kedvez. Nem beszél arról, hogy miért kell a nyugdíjasoknak öregségükre egyedül maradniuk, miközben gyermekeik, unokáik emigrálnak, de arról is mélyen hallgat, hogy miket vállalt a Nemzetközi Valutaalappal aláírt egyezményében a Ponta-kormány. Kíméletes az öregekkel, mert nem beszél arról sem, hogy az elkövetkező évekre a gázáremelés miatt a nyugdíjasokat nem is-is, hanem vagy-vagy helyzetbe állítják: télen vagy esznek, vagy melegednek, vagy gyógyszert vásárolnak, vagy…
Mint mondtam: alkalomhoz illő, szép, hangzatos, de üres szenátori beszéd.
