„Helyesírásunk a saját műveltségünk tükre”

Rendhagyó könyvbemutatóra került sor

múlt hét végén a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében. A fiatal temesvári újságíró, lapunk egykori munkatársa, Farkas-Ráduly Melánia – aki évek óta sikeresen működteti a Szövegkovács című nyelvművelő portált –, két kötetét is megismerhette a teljes telt házas közönség. A Szóbuborékok – Hogyan írjuk? És hogyan ne? című könyvben 999 szó, kifejezés, illetve mondat helytelen és helyes változata sorakozik fel egy-egy színes buborékban. Az Anyanyelvi villámtanácsok – Miért nem mosogat a szivacs? című kiadvány pedig a 2017-ben indult videórovat szöveges, képes változata, 52 azonnal hasznosítható helyesírási ötlettel. 

A meglepetésekben sem szűkölködő, interaktív könyvbemutatón a szerzővel Bögözi Attila újságíró beszélgetett. – A helyesírásról lesz szó, de nem akadémiai disszertációk hangzanak el, a könyvek sem ilyen szinten foglalkoznak a helyesírással, hanem könnyedebb megközelítésben próbálják azt ajánlani. Korunkban rohamosan romlik a helyesírási kultúra, akárcsak az általános műveltség. Oka lehet a terjedő gyors kultúra, a kevés olvasás és hagyományos fogalmazás, az új technológiák hatása. A változó világban mégis az egyik állandó a magyar helyesírás, amely – alapjai-ban – évtizedek óta nem változott. A súlyos romlás a ’90-es évek második felétől tapasztalható, pedig a magyar helyesírás csak felső szinten bonyolult. A bemutatásra kerülő, nem szokványos könyvek szerzője sok mindent kipróbált: tanított magyar nyelvet Temesrékáson, tudósítója a Nőileg magazinnak, de mindenekelőtt egyik alapítója a Szövegkovács internetes vállalkozásnak, az „igényes kéziratok műhelyének”, amely nyelvművelő blogként is funkcionál. A portál 2012-ben született, alig három év után a MÚRE nívódíjjal jutalmazta munkásságukat, megadva ezzel azt a bizalmat, amely szükséges ahhoz, hogy egy ilyen vállalkozás jövője is megalapozható legyen – vezette fel a beszélgetést Bögözi Attila, majd arra kérte a szerzőt, hogy meséljen e nem szokványos vállalkozásról. 

– A Szövegkovácsot a kezdetektől első unokatestvéremmel, Gergely Erikával szerkesztjük, igaz, amióta Temesváron élek, ritkán találkozunk. Ugyanakkor a csapat nagyon sokat köszönhet a férjemnek, valamint a Népújság korrektorának, Horváth Évának is. – 1990 óta dolgozom a lapnál, Melániával sok évig dolgoztunk együtt, amikor elment Temesvárra, megkért, hogy segítsek be. Más hibája jobban észrevehető, mint a sajátunk. A szövegek megértését nagyon zavarja, ha sok a hiba, mert nem tudunk a tartalomra koncentrálni – tette hozzá Horváth Éva, aki a nemrég lezajlott budapesti korrektorversenyről is szólt pár szót: – Erdélyből hárman vettünk részt, és mindhárman az első 10 között végeztünk. Nagyon sok jó előadást hallhattunk, a versenyen a 30 évnyi tapasztalat is segített, de állandóan kell tanulni és új dolgokat megismerni, habár a helyesírás általában harmincévenként változik. 

Bögözi Attila azon kérdésére, hogy a Szövegkovács esetében hogyan szerveződik a munka (hiszen a szerkesztők mind más városokban élnek), a szerző elárulta: – Internet nélkül nem lehetne működtetni, a kollégák azonban nagyon nyitottak. Az ötlet úgy született, hogy volt egy periódus az életemben, amikor úgy tűnt, hogy elveszítem a munkahelyemet – ekkor jutott eszembe, hogy jó volna egy korrektúrára szakosodott vállalkozást elindítani. Nulla vállalkozói tapasztalattal fogtunk neki, műszaki szerkesztést, tördelést is végzek. Interneten keresztül dolgozunk. Vallom, hogy a helyesírásunk a saját műveltségünk tükre, és nem mindegy, hogy mit adunk ki a kezünkből, hiszen ,,a helyesírás magas presztízsértékkel bíró ajánlás”. 

– Ahány szerző, annyiféle szöveg. Az átkosban az irodalmi titkárnak nevezett egyén a kéziratok gondozásával nem csak helyesírási szempontból foglalkozott. Ma minden, kézirattal kapcsolatos felelősség a korrektorokat terheli, a szolgálatos szerkesztő gyakran átsiklik a szöveg fölött. Ilyen szempontból milyen szövegekkel a legkönnyebb, illetve legnehezebb dolgozni?

– Azokkal a legnehezebb, amelyeket nem néztek át, vagy az illető szerző nem olvasta át egyszer-kétszer. A hangos felolvasás sokat segít, a rádiós múltam nagy segítség ebben. A Facebookra nagyon sok szövegünk kerül fel, látványos a mennyiség. A Szövegkovács Facebook-oldalára feltett nyolc, helytelenül írott szóból indult a rovatunk, amit minden hétfőn újabb szavakkal pótolunk. 999 buborék van a könyvben, szótárszerűen, a helytelen és a helyes változatokkal egyetemben. 58 példamondat is van a kötetben, illetve egy táblázat, ahova a talált helyes és helytelen szavakat le lehet jegyezni. 

– Van-e ebben a munkában siker-élmény, és ha igen, akkor mi az, mert főleg a kívülállók szemében favágásnak, mechanikus munkának tűnik. Vannak-e kudarcélmények, érkeztek-e visszajelzések? Végül: kinek ajánlanád a két kötetet, és hogyan tovább?

– Ha valaki úgy dönt, hogy például a Szövegkovács hatására ékezeteket kezd el használni internetes levelezésében, üzenetváltásában, akkor az számomra már sikerélmény. A kudarcokból lehet a legtöbbet tanulni, a sikereket hamarabb elfelejtjük. A Szövegkovácsnál sem volt mindig rózsás a helyzet, volt olyan időszak, amikor több hétig nem beszélgettünk. Sok visszajelzést kapunk, a bejegyzésekhez hozzá lehet szólni, a rosszindulatú megjegyzéseket is meg kellett tanulnunk kezelni. Ha kritika érkezik, és úgy érezzük, hogy az építő jellegű, akkor ezt megbeszéljük. 91 hete elindítottunk egy videósorozatot a Szövegkovács Facebook-oldalán, ezt szeretik az emberek a legjobban, ezeket osztják meg a legtöbben. A sorozat egyéves születésnapjára készítettem az Anyanyelvi villámtanácsok címet és a Miért nem mosogat a szivacs? alcímet viselő kötetet. A neves karikaturistát, Léphaft Pált kértem meg, hogy illusztrálja a könyvet. 52 villámtanácsot tartalmaz. Ugyanakkor készül egy következő, ugyancsak számos poénos illusztrációval gazdagított kiadvány is – mondta Farkas-Ráduly Melánia, majd a közönség kérdéseit és az azokra adott válaszokat követően Fall Ilona, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésznője Horváth István Tornyot raktam című versét mondta el. A családias hangulatú könyvbemutató vidám, borítékos nyereményjátékkal ért véget, amelyen köteteket és velük kapcsolatos tárgyakat nyertek a mélyen tisztelt szerencsés tagjai.