Noha az Alkotmánybíróság még nem nyilatkozott a kérdésben, minden jel arra mutat, hogy jövőre a spórlás jegyében egyazon napon választhatunk önkormányzati és parlamenti tisztségviselőket. Groteszk fintora a sorsnak, hogy pont ama decemberi fordulat évfordulóján vita nélkül fogadták el az idevágó törvényt, csattanós pofont mérve sajátos balkáni demokráciánk zsenge orcájára.
Noha az Alkotmánybíróság még nem nyilatkozott a kérdésben, minden jel arra mutat, hogy jövőre a spórlás jegyében egyazon napon választhatunk önkormányzati és parlamenti tisztségviselőket. Groteszk fintora a sorsnak, hogy pont ama decemberi fordulat évfordulóján vita nélkül fogadták el az idevágó törvényt, csattanós pofont mérve sajátos balkáni demokráciánk zsenge orcájára. Abban egyetérthetünk az újabb bizalmatlansági indítványt benyújtó és elbukó ellenzékkel, hogy bólogató statiszták gyülekezetévé fokozták le a parlamentet – nem csak ezzel a törvénnyel, hanem egyáltalán a bizalmi szavazás útján elfogadott jogszabályok folyamával, hiszen ilyenkor az a menetrend, hogy az ellenzék szavaz, és nem lévén elegendő voksa, eleve vesztes csatát vív, a hatalom honatyái pedig nem szavaznak, mert a fegyelem törékeny, és a választók érdekei, akik elvileg szavazni küldték őket oda, amúgy is csak sokadik helyen áll a rangsorban.
Abban már csak részben van igaza az ellenzéknek, hogy a voksolások egybevonásával a választói jogától fosztják meg az adófizetőt. Attól még éppen nem, de már nem állunk messze tőle. Így meg lesz ugyan tartva mindkét választás, csakhogy a választó minden eddiginél kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül. A kampányok úgy összekeverednek majd, hogy ember legyen a talpán, aki abból ki tudja bogozni, miért is áhítozik valaki polgármesteri, avagy éppen szenátori székre. Teljesen elsikkad így a két választás tétje közti különbség a színfalak mögött járatlan embernek, noha biztosan a későbbiekben is bőven jóllakatják majd a négyévente színe elé járulók a helyi önrendelkezés hasznos mivoltáról szóló üres mesékkel.
A választói jogtól nem, de a szabadságtól megfosztanak így, mert elvileg más és más jól elhatárolható feladatra pályázik egy önkormányzati, avagy parlamenti jelölt. Nagybetűs szegénységi bizonyítvány, hogy ezt a spórlás jegyében akarják megtenni, azt hangoztatva, hogy így megkímélik az adófizetőt egy választási kampány költségeitől. E logika mentén rövid az út odáig, hogy ha már drágák a választások, akkor meg sem kellene tartani őket, ami költségileg racionális út volna vissza a diktatúrába. Egy halvány remény még van az Alkotmánybíróságban, hogy útját állják ennek a förmedvénynek, ha pedig a taláros testület is csak díszletnek bizonyul a demokrácia színpadán, akkor nagyon megfontoltan kell élni az egyszeri választói jogunkkal egy szűk esztendő múlva.
