Hazatérő nemzetség

I. Kaáli Nagy-találkozó Székelykálban

Félezer esztendőnyi dokumentált történetében először tartott családtalálkozót a Kaáli Nagy család ősi földjén, Székelykálban. Erdély egyik legrégebbi székely nemesi családjának tagjai a Kálban felmenői birtokainak egy részét visszaszerző és azon gazdálkodó, híressé vált lovasfarmot működtető Kaáli Nagy Borbála és férje, Szaniszló Ferenc, valamint az ötletgazda, dr. Sándor Szilárd helyi unitárius lelkész meghívására gyűltek össze augusztus 13-án az első Kaáli Nagy-találkozóra, amelyre a székelykáli unitárius egyházközség keblitanácsa, valamint a faluban lakó Kaáli Nagy-leszármazottak közös szervezésében került sor.

Az országból és külföldről egyaránt érkeztek a közelben élő és messze idegenbe szakadt családtagok, akik közül sokan addig nem ismerték egymást: amint azt a találkozóra elkészített, 13 négyzetméternyi, a család címerének több változatát is tartalmazó családfa is mutatja, rengeteg ágra szakadt a nemzetség, amelynek olyan tagjai voltak és vannak a régmúlttól mostanáig, mint Kaáli Nagy Lázár főbíró, a Farkas utcai, első kolozsvári kőszínház igazgatója, Kaáli Nagy Elek, az unitárius egyház egykori főgondoka, Kaáli Nagy Dezső, a balatoni kikötők építésének vezetője vagy Kaáli Nagy Géza szülész-nőgyógyász, az Albert Einstein College of Medicine klinikai professzora, az optikális trokár feltalálója, a Kaáli Intézet és a Kaáli Autó-Motor Múzeum alapítója, számos magyar és amerikai kitüntetés birtokosa. Magas rangú köztisztviselőket, orvosokat, jogdoktorokat, katonatiszteket, építészeket és művészeket adott a család a köznek az elmúlt évszázadok alatt, érdekességképpen pedig megjegyzendő, hogy több tengerésztiszt is volt közöttük – lehet, innen ered a gén, amelynek hatásaként a székely eredetű nemzetség tagjai közül többen mindmáig vitorláznak.  

Az eseményszámba menő székelykáli családtalálkozó első momentumaként a helyi unitárius templom melletti egykori unitárius iskola épületében berendezett Kaáli Nagy-emlékszoba megnyitójára került sor. A találkozóra elkészült vendégszobában elhelyezett pannókon a családfa-, krónika- és kódexmásolatok mellett történelmi dokumentumokat, családi fotókat is láthatnak az érdeklődők. A megnyitón felszólalt Szaniszlóné Kaáli Nagy Borbála, a szabédi elszármazottak és a Marosi Unitárius Egyházkör nevében Jenei Sándor szabédi lelkész, majd Sándor Szilárd szólt az egybegyűltekhez. Mint mondta, az emlékszobában kitárulnak a Kaáli Nagy családnak a múltból a jelenbe vezető hajszálgyökereinek ágai: nemesi címereket, kódexlapokat, fényképeket látunk a zöld vászonra mérnöki gondossággal megtervezett és felszerelt, berámázott kiállított anyagon. 

– A fényképekről a Kaáli Nagy család tagjai a múltból és a jelenből a jövő ígéretével tekintenek ránk. A családfáról, a családi iratokról és más írott anyagokról elénk táruló betűk, szavak, mondatok szólítanak meg, késztetik olvasásra a szemünket. Ezek a betűk, szavak, mondatok különösen a Kaáli Nagy család tagjai számára hordoznak különösebb jelentést, amit csak ők értenek, éreznek, mert velük együtt értük történt és történik mindez. Azokat, akik nem vagyunk a Kaáli Nagy családhoz tartozók, szintén jelentős üzenettel szólít meg ez az emlékszoba. Többek között azért is, mert ráirányítja a figyelmünket a saját családtagjainkra, rokonainkra. A kiállítás ugyanakkor arra is emlékeztet, amint a Kaáli Nagy családi találkozóra sor kerülhetett, hogy bármilyen mélyen gyökerezzen, bármilyen hatalmas nagy is legyen a családfa, ahonnan vétettünk, akkor is egy fának a képe áll előttünk – mondta Sándor Szilárd.

Az emlékszoba-avatást ünnepi istentisztelet követte, amelyen Vida Rozália Kaáli Nagy-leszármazott unitárius lelkésznő végezte a szószéki szolgálatot. Az istentisztelet keretében a gitáron játszó Bíró Jenő református lelkész és Hána László dobtanár lépett fel, majd Sándor Szilárd adta át Csíky Boldizsár zeneszerzőnek, Kaáli Nagy-leszármazottnak a székelykáli gyülekezet ajándékát az Aranyosrákosi Székely Sándor A székelyek Erdélyben című eposza alapján megírt kórusműve megkomponálásáért (a szerzeményt október 1-jén adják elő Székelykálban). 

 Az istentisztelet után a templomkertben felállított kopjafa leleplezése következett, ekkor a Magyarországról hazatért Kaáli Nagy-leszármazott, a fiatal Szabó Gábor kürtjátékát hallhatták a jelenlévők, majd Dániel József Szaniszlóné Kaáli Nagy Borbálával közösen leleplezte az emlékjelkopjafát, Sándor János fafaragó művész munkáját. A helyi önkormányzat képviseletében Siklódi Csongor alpolgármester szólalt fel, majd Sándor János ismertette a kopjafán látható szimbólumok jelentését. Az avatón Sándor Szilárd tolmácsolásában elhangzott Nagy Attila, Kaáli Nagy-leszármazott orvos és költő Tükörben című verse is, ezt Szaniszlóné Kaáli Nagy Borbála beszéde követte. A székelykáli egyházközség keblitanácsa részéről Varga Enikő jegyző adta át a tanács emlékplakettjét.

A délelőtti ünnepséget követően a résztvevők – családtagok, meghívottak és helybéliek – közösen vonultak át a templom mellett lévő Kaáli Nagy-birtokra, a Székelykáli Lovasfarmra. A házigazdák kitettek magukért: a bejárat fölött banner üdvözölte a résztvevőket, a terület központi helyén pedig faoszlopokra feszítették a 13 négyzetméteres Kaáli Nagy-családfát, amelyet mindenki nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel tanulmányozott. Picivel messzebb, a kimondottan erre az alkalomra a házigazdák által készített színpadra kitűnő rálátással rendelkező sátrak alatt megterített asztalok várták az egybegyűlteket, akik az ebédet követően az erdőcsinádi és a székelykáli tánccsoport előadásait láthatták, majd zenés lovas bemutató következett. A családfa előtt a nemzetség különböző ágainak képviseletében a család tagjai meséltek saját felmenőikről – a számos új ismeretség mellett örömteli közös tapasztalásnak bizonyult rábukkanni a közös ősökre, családtörténeti elágazásokra. Sándor Szilárd ez alkalommal a találkozó megszervezésének előzményeit ismertette, majd közös mulatság következett.

Emlékezetes élménynek bizonyult egy olyan család találkozóján részt venni, amelynek első ismert tagja az 1498-ban született Kaáli Nagy Boldizsár (hozzá vezet vissza a családfa), és amelynek Kaáli Nagy György nevű ősét II. János király 1570. május 29-én, Tordán kelt új adománylevelében megerősíti régi lófő nemességében és marosszéki birtokaiban. 

És nagyszerű élmény volt megtapasztalni, ahogyan a több mint félezer esztendő után még mindig létező, gyarapodó és identitását megtartó Kaáli Nagy család hazai és idegenbe szakadt tagjai először látogattak közösen haza őseik földjére, Székelykálba – ahol olyan nagy szeretettel és közvetlenséggel üdvözölték őket a helyiek, ahogyan ők is egymást: mintha évtizedeket átölelő ismeretség kötné össze őket. És ez az ismeretség most megszületett, a találkozónak lesz folytatása. 

A Kaáli Nagy nemzetség hazatért.