18 cm. Ugyanakkora, mint a mezei pacsirta. Zömök alkatú, barnás tollazata sötéten sávozott. Szárnyán és farkán nincs fehér szín. Kúpos csőre lehetővé teszi a magok burkának feltörését vagy kibontását. Ez a kúpos csőr segít abban, hogy megkülönböztessük a mezei pacsirtától. Csőrének és lábának a színe sárgás. A röpte nehézkes. Fák hegyén vagy telefonvezetékeken hosszan üldögél. Hangja a „csip”, „züp” hangok sorából alakul. Énekében váltakozik a „cik, cik”, valamint a „trilililli” madárszó, mely fémes zörejként hat. Kedveli a legelőket, mezőgazdasági területeket, az utak közelségét és a bokros hegyoldalakat. A telet a Kárpát-medencében tölti. Csapatosan jár élelem után. A karvaly elől a sűrű bokrokba menekül.
Citromsármány (Emberiza citrinella)
16 cm. A hím feje és testalja citromsárga, farcsíkja rozsdavörös. A háta gesztenyebarna, az oldalán sötét sávozás figyelhető meg. A szélső farktollak szegélye fehéres. A fiatalok színe halványbarna, a hátuk sötéten sávozott. Fémes csengésű „cri-csre” hangokat ejt. Az éneke gyorsan ejtett „szri-szri-szri-zi-zi” hangsorból áll. Kedveli a bokros legelőket, a vetett mezőgazdasági területeket és az utak mentét. Minden esetben alacsonyan fészkel, például bokrok tövében, árokpartokon vagy a füves talajon. Az elmúlt ötven évben több ízben láttam a szovátai és a parajdi bokros hegyoldalakon. Citromsárga színe villódzik repülés közben. A fák hegyénél magasabbra ritkán emelkedik, hosszú, légi utakra nem vállalkozik. A sármányok közül repülés közben ezt lehet a legkönnyebben felismerni.
Béldi Miklós ornitológus azt írja, hogy „ha felzavarják fészkéről, nem megy el messzire, hanem a közelben panaszkodik mindaddig, amíg békét nem hagynak neki. Tojásait jellegzetes karcolatok díszítik, s ez legfőbb ismertetőjelük. A költés időszakában elsősorban rovarokkal, később bogyókkal s gyommagvakkal táplálkozik. Ez utóbbiakat télen is megtalálja, ezért – az emberi települések közelében csapatokba verődve – ebben az évszakban is nálunk marad.”
Bajszos sármány (Emberiza cia)
16 cm. Feje és torka hamuszürke, feje tetején és arcán fekete sávozás. Gesztenyebarna háta feketén sávozott, farcsíkja és hasa gesztenyevörös. A fiatalokat nehéz megkülönböztetni a citromsármány fiataljaitól, testaljuk rőtes. Hívó hangja magas „szié”. Éneke „zi-zi-zi” jellegű hangokból áll. Sziklás és bokros hegyoldalakon egyaránt előfordul. A fészkét a talajra vagy a füves oldal bozótjába rakja. Erdélyi élőhelyeiről Béldi Miklós ornitológus ír szemléletes sorokat: „… neki is van annyi köze a hegyvidékhez, mint a citromsármánynak. Egy kicsivel talán több is, mert csak a hegyekben tanyázik. (…) Aki járt már valaha a Torockó község piros tetős házacskái s viruló földjei fölé magasodó Székelykőn, az sejti, hogy itt is fészkel. Az ilyen szakadékos, sziklás, bokros-köves, kopár területeket kedveli leginkább. (…) Nálunk ritka madár, s az eddigi megfigyelések szerint csak Torockó, Enyed, Kolozsvár s a Hátszeg környéki hegyekben, a Vaskapu sziklás vidékén s Dobrudzsában él.”
Fő ellensége a karvaly, ez a vakmerő és ügyesen manőverező ragadozó, amely télen nemcsak verebeket, hanem sármányokat is fog.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
