A havasok és hegyvidékek madarai (36.)

Kék vércse (Falco vespertinus)

30 cm. Kisméretű, telepesen fészkelő sólyomfaj. A szárnya hosszú, összecsukva majdnem a farok végéig ér. A csőre, szemgyűrűje és lába élénk narancspiros. A hím tollazata sötét palaszürke, az alsó farkfedői és gatyája gesztenyevörös. A tojó fejteteje rozsdavörös, a melle és hasa sárgás. A háta és farka szürke alapon barnán keresztsávozott. A fiatalok színe a fiatal kabasólyomhoz hasonlít. A kék vércse gyakran egy helyben szitál, testét függőlegesen tartja, mint a vörös vércse. A röpte sebesebb és könnyedebb. Sáskákat, szöcskéket, tücsköket, lótetűt a földről kap fel. „Kikikiki” szava éles, magas, messzire hangzó. Vadászterülete változatos: fákkal tarkított síkságok, fennebb az erdőszélek, hegyi legelők. Az emberi települések közelségét is kedveli. Szarkák, varjúk elhagyott fészkében költ. 

Zöldi László szovátai erdész (sz. 1941) a Répás nevű hatalmas hegyi legelőn távcsővel figyelhette az életét, mozgását. „Nem nagy madár, legtöbb 40 centis. Nagyon ritkán lehet látni.”

 

Vörös vércse (Falco tinnunculus)

34 cm. Hegyes szárnyú, hosszú farkú sólyomféle. A levegőben gyakran szitál, úgy figyeli a gyepen mozgó rágcsálókat. Ilyenkor a testét függőlegesen tartja, így aztán messziről is felismerhető. A hím hátoldala gesztenyevörös, sötét foltokkal. A hasoldala sárgás, széles fekete keresztszalaggal és fehér szegéllyel. A tojó hátoldala és farka rozsdásbarna, sötét keresztsávokkal, a farka végén széles keresztszalag díszlik. Gyakran a széllel szembefordulva szitál, s úgy figyeli áldozatát. A mozgó rágcsálóra merőlegesen zuhan, és biztos mozdulattal ragadja meg a nagy vándorsáskát. Egeret, pockot, gyíkot is célba vesz, éles karmaival hirtelen ragadja meg őket. 

A hangját leggyakrabban a költési időben halljuk. „Ki-ki-ki” hangsorát élesen ejti. Szorgalmasan vadászik a mezőgazdasági területeken és azok közelében. Az élőhelye nagy kiterjedésű és változatos. Megfigyelték ligetes erdőkben, vetett kultúrnövények táblája fölött, városok fölött is. Fészket rak sziklákon, épületeken, máskor fák odvában fészkel. 

Legtöbben vándormadárként ismerik, de a természetjárók azt látták, hogy enyhébb teleken itt marad a Kárpát-medence délibb fekvésű, gyepes területein. 

A vörös vércse jellemzését Béldi Miklós ornitológus is elvégezte. Megjegyzi, hogy nagyon haosnlít rá a kis vércse (Falco naumanni), viszont ennek hátoldaláról hiányzik a fekete pettyezés. Felülről nézve a szárnyon látható a kis kékesszürke folt. Ez utóbbinak a termete kisebb, a hangja élesebb, társaságkedvelő, és ritkábban szitál. Gyakran száll siklórepülésben, a rovarokat pedig röptükben is elkapja. Jellemző hangja a „hui”, melyet panaszosan ejt. 

Szovátai megfigyelést végzett Zöldi László erdész (sz. 1941) a Répás nevű legelő felső részén. Ez a fennsík kb. 250 hektáros, elszórtan terebélyesednek rajta 80-100 éves bükkfák. A vércsék az erdőszéli fákra építenek fészket, ott élnek ősz közepéig, utána lennebb, dél felé vonulnak. Távcsővel látta, hogy a vércse miként fogja a sáskákat, egereket. Néha nagy kőről figyeli a terepet, máskor a levegőben szitálva veszi célba a rágcsálót. A fiókáit könnyebb volt megfigyelni, mert elég közelre bevárják az embert. 

 

Kabasólyom (Falco subbuteo)

30-36 cm. A sólymok közül ez tartózkodik a legtöbbet a levegőben. A röpte erőteljes és gyors. A szárnya viszonylag hosszú, a farka rövidebb a vándorsólyoménál. Repülés közben feltűnően nagy sarlósfecskére emlékeztet. Kisebb madarakra vadászik. Alkonyatkor rovarokat fog, röptükben kapja el őket. Alkata erőteljes. Gatyája és alsó farkfedői gesztenyevörösek. A hátoldala sötét barnásszürke. A mellén és a hasán feketés hosszanti foltok láthatók. A fiatalok hátoldala sötétbarna. 

A vörös vércsétől sötétebb színe, hosszú, sarlós szárnya, sötét barkója különbözteti meg. Ülő állapotban látható, hogy a mellkasa sokkal erősebb a vércsékénél. Ismételten ejti a „kek-gek-gek” hangokat. Kedveli a bozótos területeket, a dombvidék ritkás erdeit, a síkságokat is. 

Elfoglalja a magas fákon lévő varjúfészkeket. Síkságokon gyakoribb, mint hegyvidéken. A pacsirtákat megtizedeli. 

Összeállította: Márton Béla