Jó ideje világos már, hogy a korlátlan lehetőségek hazájában élünk.
Jó ideje világos már, hogy a korlátlan lehetőségek hazájában élünk. Újabb jó példa erre a kormány pénteken kiadott sürgősségi rendelete, amelybe tulajdonképpen huszonhat különálló jogszabály módosítását foglalták bele, kulturálistól a gazdasági szakterületekig. Ha már megfeddte – nem is egyszer – az Európai Bizottság Romániát a sürgősségi kormányrendeletek indokolatlanul nagy száma miatt, hát legalább ne legyen nagyon feltűnő a törvényalkotási ámokfutás. Amelynek kapcsán az is aggasztó, hogy csak a civileknél ütötte ki a biztosítékot, a hatalomátvételre állítólag készülő ellenzéknek nagyon nem szúrt szemet.
A megarendelettel kapcsolatban tizenkét civil szervezet fordult közös beadvánnyal a nép ügyvédjéhez, alkotmánybírósági normakontrollt kérve. Arra is felhívták a figyelmet, hogy nemcsak a jelenlegi, hanem az előző kormányok szerint is igencsak zaklatott időket élünk, hiszen az elvileg a rendkívüli helyzetek szabályozására vagy parlamenti vakáció idején adódó, szabályalkotásért kiáltó ügyek rendezésére való sürgősségi rendeletekből átlagban háromnaponta gyártanak egyet a mindenkori kormányaink. A valóban indokolt helyzetben születő rendeleteket leszámítva ez azt jelenti, hogy a kormány megkerüli a parlamentet, és magára veszi annak a hatáskörét is, mert a jogállami szokásrend szerint a jogszabályokat a törvényhozásnak kellene megalkotnia, a kormány csak a végrehajtó szerv.
Az ügy kapcsán az ellenzéki oldalon a liberális pártszóvivő egy nyilatkozatban emelt szót, elítélve a kormány eljárását. Azonban ennél sokkal többet mond az, hogy szinte ezzel egy időben jelentette ki az ellenzéki alakulat első alelnöke, hogy ha semmi rendkívüli nem történik, akkor a kormánybuktatást célzó bizalmatlansági indítvánnyal kivárnak a nyárelőig. Más szóval, az, hogy a kormány egy tollvonással, indoklás és vita nélkül egyszerre átír huszonhat különböző törvényt, az nem egy rendkívüli dolog, ami megérne egy bizalmatlansági indítványt. Ez annak a jele, hogy adott esetben ha átvennék a hatalmat, a sürgősségi rendeletek útján való betyárkodás a jól végzett munka országvíziójában is elfogadott marad. De úgy fest, egyelőre nem veti szét az igyekezet az ellenzéket, hogy kézbe vegyék a kormánybotot, inkább sütkéreznek az elnök népszerűségi indexének még élénk fényében. Amely viszont egyre fakul, ha a korrupciós gyanúba keveredett pénzügyér fejét ráér két nap tétovázás után kérni, vagy az erdélyi gazdasági és adminisztratív autonómiát célzó petícióra csak némán beszédes választ sikerül adni. A decemberben csatát döntő, változást kérő választók bizalmának megtartásához ez a langyosság kevés lesz.
