Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A székelyföldi régión belül a Maros megyei kitüntetettek sorát Székely Ferenccel zárjuk, akinek az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmával a néprajzi és helytörténeti tárgyú könyveket, valamint monográfiákat és interjúköteteket is magába foglaló életműve elismeréseként Áder János köztársasági elnök Magyar Arany Érdemkeresztet adományozott. A kitüntetést Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán Tóth László főkonzul adta át. Székely Ferenc lapunkban is rendszeresen közöl.
Székely Ferenc 1951-ben született a Kolozs megyei Pusztakamaráson. Az elemi iskolát Pusztakamaráson, gimnáziumi tanulmányait Mócson (Kolozs megye) végezte, majd Székelyudvarhelyen, a mezőgazdasági szaklíceumban szerzett diplomát 1970-ben. Széken, Ákosfalván, Havadon, Vadasdon és Erdőszentgyörgyön dolgozott, utóbbi helyen iskolai ügyintézőként az általános iskolában. 2005–2006-ban könyvtárosi szakképesítést szerzett a kolozsvári BBTE kihelyezett könyvtáros szakán, ezt követően könyvtáros volt az erdőszentgyörgyi líceumban. 2016-tól nyugdíjas.
Székely Ferenc kutatási területe a tárgyi és szellemi néprajz, az irodalomtörténet. Írói, néprajzkutatói munkásságát több mint 20 néprajzi, helytörténeti, monográfiai és interjúkötet fémjelzi. Könyveit az igényesség jegyében, a népszolgálat érdekében írja és szerkeszti. Ez a nemzet iránti elkötelezettség a mozgatórugója tetteinek akkor is, amikor szerkeszti és írja az Erdőszentgyörgyi Figyelő című színvonalas, kéthavonta megjelenő lapot, amely szellemi és lelki tápláléka a környék magyar lakosságának. Jelentetett meg könyvet önálló szerzőként és neves néprajzkutatókkal együtt, társszerzőként, például a Népi gazdálkodás Havadon (társsz. Gegesi László János, Nagy Ödön, Nagy Olga, Kriterion, 2002). Vannak helytörténeti írásai, amelyek fontos szerepet töltenek be az erdélyi magyarság önazonosságának ápolásában, például a Templomra szállt bánatmadár, Pusztakamarási magyarok.
Pusztakamarásnál maradva, meg kell említenünk a Sápadt fényben gyertya ég. Naplójegyzetek Sütő András utolsó éveiről című kötetét. Ezzel is lerótta tiszteletét és kegyeletét a nagy író előd előtt, akitől indítást és indíttatást is kapott. Mielőtt a 2020-ban megjelent Vadasd és vidéke monográfiáját kiadta volna, mint lakhelyének ismerője, krónikása, szellemi hagyatékának gyűjtője, több Vadasdról szóló kötetet is megjelentetett. Az utóbbi valóságos enciklopédiája a falunak és környékének; élményszerűen, tudományos igényességgel mutatja be a települést. Székely Ferenc figyelme mindenre kiterjed. Részletesen bemutatja a használati tárgyakat, beszél a különböző munkákról és az ezekhez fűződő szokásokról, az emberi élet nagy eseményeiről, az ünnepekhez kapcsolódó szokásokról, hagyományokról. Stílusa, bár részletes és alapos, mégis könnyed, olvasmányos.
Dr. Balázs Lajos néprajzkutató szerint „A könyv külön érdeme, hogy egyedi példa gyanánt is érzékelteti az erdélyi magyarság rendtartó és rendvédő erényét.”
Rendkívül fontos helyet foglal el Erdély magyarságának szellemtörténetében az a 10 interjúkötet, amelyben Székely Ferenc több mint 100 személyiséget szólaltat meg. A magyarság olyan alkotóiról van szó, akik vallanak magukról, munkájukról, őseikről, korukról stb. A tíz könyv mint monumentális interjúfolyam az elmúlt 100 esztendő küszködéseit, tövisekkel és babérokkal teli emberi életeit mutatja be, úgy, hogy közben közvetlen, személyes korrajzot tár elénk – hangzott el a laudációban.
A díjazott lapunk megkeresésére elmondta, hogy számára a Magyar Arany Érdemkereszt olyan kitüntetés, amely több odafigyelésre kötelezi a magyar közösség, a magyar kultúra, a magyar identitás megőrzése iránt. Ugyanakkor több tiszteletre a magyar állam és vezetői iránt. A továbbiakban hatványozottabban elkötelezett a szellemi, erkölcsi, nemzeti értékek megörökítésére és további gyarapítására.
– Orbán Balázst parafrazálva, ha csak egy porszemnyivel is, de hozzá szeretnék járulni az egyetemes magyar kultúra míves épületének gazdagításához – fogalmazott a kitüntetett, aki fontosnak tartja folytatni a munkát, hogy az erdélyi születésű, de más helységben, más földrészeken boldogulást kereső jeles magyarokat – kerek évfordulók okán – megszólaltassa, és a kevésbé ismert, úgymond emlékezetünkből kiesett életútjukat, szakmai megvalósításaikat, irodalmi, művészeti aktivitásukat tömörítő köteteket az olvasók és érdeklődők asztalára tegye.