Hatás – visszahatás a Molnár család kiállításán

„Halálom után mit is hagyok/ E véletlen korra/ Emlékeim képekben, rajzokban/ Dokumentált félelmeim/ Akaratlan győzelmeim/ Vert hadam: az igazságot/ Tört lelkem: a hűséget/ Romló testem gerincferdülését/ Hajtogatva a végrendelet mellékleteként/ Szellemem, soraim, gondolataim/ Hevernek szanaszét utódaimban/ Túlélve esetlenségem/ Véletlen tanítványaimban./ Mert:/ Vagyonom az élet/ Gazdagságom csak halál lehet.” A tizenhét éve 53 esztendősen elhunyt Molnár Dénes Testamentum című versét idézve próbálom a marosvásárhelyi grafikus, festő ars poeticájának, emberi alapállásának lényegét, legfőbb meghatározóit pár sorba tömöríteni. A művész júliusban töltené a 70. évét, ebből az alkalomból nyílt a vásárhelyi Bernády Házban a hónap végéig még megtekinthető emlékkiállítás, amelynek anyagából ez a művészi hitvallás is kirajzolódik. De több is ennél, hiszen az időnap előtt eltávozott apa hagyatékából válogatott képek mellett az utódok – az ugyancsak művészi pályára lépett fia, Molnár D. Dénes és lánya, Molnár Krisztina – saját műveikkel azt is érzékeltették a tárlaton, hogyan hatott rájuk édesapjuk, mivel vértezte fel őket, hogy tehetségüket kiteljesítve, hozzá hasonló szenvedéllyel, intenzitással és elkötelezettséggel éljenek ennek a szép hivatásnak. Ezt sugallja a családi kiállítás címe is, a Hatás – visszahatás, amiről az eseményből fakadó megilletődöttséggel és a visszatekintés esetlegességével beszéltek is a megnyitón. Szeretet sugárzott a vallomásukból, s mint hangsúlyozták, kulcsszó volt ez azokban a beszélgetésekben is, amiket édesapjukkal folytattak olykor a művészetről, alkotásról. „Számomra talán a legfontosabb, amit tőle tanultam, az, hogy szeressem, amit csinálok – mondta Molnár D. Dénes. Ha az ember szereti, amit felvállal, lehet bármilyen fárasztó, tarthat akármeddig, nem érzi a terhét.” Hasonló meggyőződés alakult ki Krisztinában is apja tanácsai és példája nyomán. A kötetlen, csapongó vallomások érzékletesen, hangulatosan egészítették ki a látvány nyújtotta benyomásokat, a számos jelenlevő úgy érezhette, Molnár Dénes is velük van a zsúfolt teremben. Nyilván egy ilyen kamaratárlat csak töredékét tudja sejtetni annak a sokféleségnek és gazdagságnak, ami a korán elhunyt alkotó életművét jellemzi. Számos sorozata, amely a szakma és a nagyközönség elismerésére is méltán számíthatott, csupán egy-két munkával lehet jelen, de a jubileumi rendezvény arra mindenképp alkalmas, hogy ismét visszahozza a köztudatba a festőt és a számára, számunkra fontos értékeket. Sokoldalúsága, újító kedve, hagyományszeretete, céltudatossága, groteszk világlátása ennyiből is kiviláglik, és újra eszünkbe juttatja az albumokból is jól ismert ciklusait, amelyekből a műtermében ma is megannyi közszemlére kívánkozó festmény, grafika, metszet, tanulmány, vázlat található. Kíméletlenül őszinte Önfejei, a Káosz, az Akt, a Múmia, a Várak, templomok, az Évszakok sorozatai, az egyedi grafikák, a linó- és rézmetszetek szűkmarkú szelekcióban is magukon hordják a Molnár Dénes-i sajátosságokat. Érdekes összevetni, párhuzamba állítani velük ifj. Molnár Dénes önarcképét és apaképét, illetve azt a portrét, amit Krisztina készített a kanapén pihenő édesapjáról. És ugyanígy a más műfajú, tematikájú munkák esetében is jó érzékelni, hogy egy tőről fakadtak, de a személyiségjegyeknek köszönhetően mégis elkülönülnek egymástól. A műterem és az édesapa mindig nyitott volt a gyermekek számára, észrevétlenül tanultak, ellestek ott sok mindent, de Molnár Dénes semmit se akart rájuk erőltetni. Ezért alakulhatott ki már aránylag korán saját látásmódjuk és világuk, amiben természetesen jellegzetes nyomelemként az apai örökség is felfedezhető, kimutatható. Az édesapa versben is jelzett „szelleme, sorai, gondolatai” termékeny táptalajra találtak az utódaiban, úgy hatottak rájuk, hogy akaratlanul is közelebb jutottak az alkotás legnagyobb titkaihoz, az élet és halál rejtelmeihez. Óhatatlan tarkasága, elkerülhetetlen sokszínűsége ellenére a tárlaton erre is találunk utalásokat. A két fiatalnak pedig továbblépésre késztető számvetésre is jó alkalom ez az évfordulós kiállítás.