Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2020-03-11 15:11:18
(Folytatás február 27-i lapszámunkból)
Az életben legalább egyszer, de inkább többször, mindenkinél előfordul hasmenés vagy székrekedés. A kiváltó okok és a súlyosság foka eltérő ugyan, de a táplálkozás mindkettőt befolyásolja, és mindkettő jelentősen érinti a közérzetet.
A bélflóra egyensúlya fontos védekező tényező. A savanyított tejtermékekben nagy számban jelen lévő hasznos humánbarát tejsav- és bifidobaktériumok elsősorban a vastagbélben alkotnak telepeket. A vízben oldódó rostokkal táplálkoznak, amelyekhez a zöldség és gyümölcs fogyasztásával jutunk. A bélflóra baktériumai termelik az immunanyagok nagy részét és a protrombin képződéséhez szükséges K-vitamin egy részét. Ez utóbbi hiánya erős hasmenést okozhat. Természetes forrásai: a leveles zöldfőzelékek, a joghurt, a tojás- sárgája, a halmájolaj, a szója. Kevesen tudják, hogy a hasmenés is fontos védekező reakciója a bélrendszernek. A fertőzés, a romlott vagy kórokozókkal teli élelmiszer vagy bomlásnak indult táplálék ingerli a bél nyálkahártyáját, ami fokozza a bélmozgást. A bélsár gyors haladása gátolja a felszívódást, és a víz felszívódásának csökkenésével a káros anyagok felszívódásának a lehetősége is csökken.
Az eneritisz csak a vékonybelet, a kolitisz csak a vastagbelet, az enterokolitisz mindkettőt érintő fertőzés. A leggyakoribb fertőzőforrások: fertőzött húsok, a nyers tej, tojás és a velük készült ételfélék, a nyersen fogyasztott salátafélék, a gyümölcsök és olykor a csokoládé. A tünetek a fertőzött étel elfogyasztása utáni 7–48 órában jelentkeznek, hányinger, görcsös hasi fájdalom és vizes hasmenés formájában. Nemcsak a méreganyagok távoznak a szervezetből, hanem jelentős a só- és a vízvesztés is. Pótlásukról folyamatosan gondoskodni kell. Lássuk, mit írnak a szakkönyvek a szalmonelláról: a szalmonella megtelepedhet az emésztőrendszerben, az erekben, a szívbillentyűkben, az agy és a gerincvelő burkaiban, a tüdőben, az ízületekben, a csontokban, az izmokban, a húgyutakban, és további szaporodásra képes. A közétkeztetésben, a vendéglátóiparban történt fertőzések általában hamar kiderülnek, s a fertőzöttek szakszerű kezelést kapnak. Veszélyesebbek a háztartásokban szerzett egyedi fertőzések, amelyekkel az érintettek nem mindig fordulnak orvoshoz. Az enyhébb fertőzések esetleg kevés tünetet okoznak, de a fertőzött akár egy éven át is hordozó marad. A lakókörnyezetben mindig megtalálható a szalmonella. A fertőzött zöldségfélékben 20–40, a tavakban 115 napig, a homokban 12–16 hónapig is életképesek. A széklet, a vizelet, a piszkos kéz fertőzőforrás, közvetlenül is, átvitel útján is. Tudott dolog, hogy savas környezetben a baktériumok nem képesek szaporodni.
A szalmonellánál a szaporodás 4-es pH-érték alatt leáll. 0 és mínusz 40 C-fok között sem szaporodnak ezek a vírusok, de 0 és plusz 45 fok közötti hőmérséklet ideális a szaporodásukra. Ezért nagyon fontos, hogy minden ételt alaposan főzzünk, süssünk meg. Egyébként számuk 20 perc alatt megkétszereződhet. A maradékot azonnal le kell hűteni, és a fogyasztásig hűtve tárolni, használat előtt pedig újrasütni, melegíteni. A szalmonellafertőzés gyógyítása elsősorban a folyadék és só pótlásából, valamint kímélő diétából áll, a fokozott higiénés szabályok betartása mellett. Kisgyermekeknél, betegeknél – a szövődmények kiküszöbölése érdekében – szükségessé válhat az antibiotikumos kezelés is.
A székrekedés oka általában a rostszegény táplálkozás, a mozgásszegény életmód, de egyes gyógyszerek mellékhatása is lehet. A baktériumok közül a hastífuszt okozó, a második világháborúban tomboló, ma már ritka Salmonella Typhi okoz székrekedést, és a nyers tej, a fertőzött ivóvíz, élelmiszerek és hiányos higiénia. Az idült epehólyag-gyulladásban szenvedő idősebb nők fogékonyabbak a fertőzésre. A tünetek 7–14 nap alatt jelentkeznek (láz, fejfájás, ízületi fájdalmak, torokfájás, étvágytalanság). A betegségek közül a pajzsmirigy alulműködése, a Parkinson-kór, a vastagbél elzáródása, az ideg- vagy gerincvelő-károsodás, a vér magas kalciumszintje okozhat székrekedést. A gyógyszerek mellékhatása tekintetében a savkötők, a vérnyomáscsökkentők, az altatók és a nyugtatók szerepelnek elöl, de a helytelen táplálkozási mód is okozhatja. A székrekedés gyermekkorban a „nem érek rá”, felnőttkorban a „sem a hely, sem az időpont nem alkalmas rá”, míg időskorban a bélrenyheség, a hasi préselőerő gyengülése, illetve a kevés mozgás és folyadékbevitel miatt gyakori. A székrekedés megelőzésében a legfontosabb teendők: fogyasszunk sok természetes rostban gazdag zöldséget, gyümölcsöt és minél kevesebb finomított szénhidrátot; az étkezések legyenek közel azonos időpontban; igyunk naponta legalább hat pohár vizet a leves, tejtermékek, tea, főzelékek mellett; végezzünk naponta minimum 20 perc aktív mozgást. Gyorsítható a bélmozgás különböző hatóanyagokkal: kávé, rebarbara, aszalt szilva, füge, korpafélék és mesterséges édesítőszerek. Az inger jelentkezésekor mihamarabb szabaduljunk meg a széklettől, hogy a vastag- és a végbélben ne legyen ideje beszáradni. A tartós székrekedés, a kellemetlen fejfájás és rossz közérzet mellett aranyér keletkezését is eredményezheti.
A folytatásban, a fitoterapeuta táplálkozási javaslatát mutatjuk be a székrekedés és hasmenés megelőzésére.