HÁRY JÁNOSRÓL, a legvidámabb magyar füllentőről elnevezett AKADÉMIÁN jól tudjuk,
hogy a derűt csiholó, nevettető nagyotmondás nem vétek, hanem értékes mutatvány. A vidám füllentők, huncut nagyotmondók akadémiáján a jókedv, jóindulat és a szellemesség számít.
Három perc! Ennyi idő is elégséges egy (Háry János) akadémiai „értekezéshez”.
„Kicsi a világ, de nagyra nőhetne benne a derű”
A marosvásárhelyi Bolyai-líceum I-IV. osztályos tanulói egy papírlapot kaptak. Mindegyik lapon egy rajzkezdemény, mely körre, négyzetre vagy egyéb formára emlékeztet. És minden gyereknek rendelkezésére állt három perc, hogy ezalatt vonallal, számokkal, szöveggel, bármivel kiegészítse az eredeti rajzkezdeményt – úgy, hogy az eredmény vidám, vicces, szellemes legyen, amin derülni lehet.
Szóval vidám, akár füllentős Háry János akadémiai értekezést kellett alkotni.
Hogy egyből a háromperces mutatványokra térjek: a harmadik osztályos Szőcs Balázs igen mulatságos akadémikust rajzolt (az eredeti körből). Naná, hogy szemüveges. Hiszen tudós. Ezer kézzel-lábbal kapkod – a lényeg után. Egyelőre még az alapoknál tart, azon vívódik, mennyi 1 + 1, ami már „emelt matematika”, nem pedig egyszerű „egyszeregy”!
Ez a rajz a marosvásárhelyi akadémiai fiókunk (még nincs!) homlokzatán (még nincs!) szerepelhetne. Vidám fejtörésre biztatna. Vidám példát mutatva! Közös vidulásunkra!
Szőcs Balázs (3. osztályos) rajza
Pókháló a világhálón
Szintén a Bolyaiban negyedik osztályos „akadémikus társunk”, Zuh Eszter három perc alatt világraszóló felfedezéssel vagy inkább kezdeményezéssel állt elő. A négyzetből házat rajzolt, mellé pedig vidám, cseles alakokat és alakzatokat. Na de: nézzük csak, mi van a háztetőn: PÓKHÁLÓ. Rajta két pókmester szövi tovább a hálót.
Nem ám benn a házban, nem ám benn a sarokban!
A most negyedik osztályos Zuh Eszter fantasztikusan eredményes (akadémikus!) háziasszonyként kihelyezte a pókhálót a háztetőre, hadd gazdagítsa ott kinn a hálózatok világát.
Takarítás megoldva!
Hatalmas, akadémiai ötlet! Az persze mindenkinek magánügye, miként helyezi ki majd a pókhálókat és a pókokat a házból a háztetőre – de lám, Zuh Eszter megoldotta.
Én például házőrző szerepet is szánnék a háztetőn hálózatot építő pókoknak: nem átengedni a legyeket!
Ünnepnapokon pedig: fogják hálójukba a szerencsét.
Egy ilyen házban szívesen szövögetném királykisasszony feleségem mellett fele királyságomról a jövőmet.
Zuh Eszter (4. osztályos) rajza
Na, mi van? Nem búsulni!
Merthogy búsuljon a ló. A negyedik osztályos Drocsa Botond rajzán sem egy ló vidámkodik. Hanem, hogy micsoda?
Azt nem tudjuk, de hogy vidám, az tuti. Drocsa Botond ugyanazt a rajzalakzatot (formát) kapta kiindulásként, amelytől Zuh Eszter a tetőfedésre használt pókhálóig jutott.
A rendelkezésre álló három perc alatt Botond barátunk magát az örömöt, a vidámságot rajzolta meg: itt még a kocka is „jófejként” nevet, és hurrá, az ég felé dobja a sapkáját. Én is vele vigyorgok!
Szávai Géza, a Háry János Akadémia elnöke, főtitkára és kapusa
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
