Karpatenflecken – rádiójáték-bemutató vasárnap este
Amint arról korábban is beszámoltunk, elkészült az erdélyi származású, Németországban élő Thomas Perle Karpatenflecken című drámájának hangjátéka, amely vasárnap este a Marosvásárhelyi Rádióban lesz hallható a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanárai és diákjai, az Ariel Ifjúsági Színház és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészei – Bajkó Edina, Larisa Dobrin, Nagy Tímea, Monica Ristea és Strausz Imre-István –, valamint az Eufónia pedagóguskórus előadásában. Az erdélyi–ausztriai–német Thomas Perle darabja három, az erdélyi Kárpátok árnyékából származó női generáció történetét boncolgatja ugyanarról a szülőföldről, de három országból: a nagymama még a Román Királyságban született, a lánya a népköztársaság, az unokája a szocialista köztársaság idején. Cipszerül, románul és magyarul rajzolják meg a német–magyar–román történelmi panorámát, amelyet az elmúlt századok erőszakos politikai zűrzavarai befolyásoltak a 18. századi német bevándorlástól a nemzetiszocializmuson és Ceauşescu bukásán keresztül a nyugati, „jobb” életig. Az előadásban a hegyek és az erdők is megszólalnak.
A közelgő bemutatóval kapcsolatosan szerdán délután került sor a rádiójáték sajtóbemutatójára a Marosvásárhelyi Rádió stúdiótermében Patkó Éva rendező, Kelemen Roland dramaturg, Bajkó Edina és Monica Ristea színművészek, Makkai Kinga és Szentpétery Emese, az Eufónia pedagóguskórus képviselői, valamint Tompa Enikő szerkesztő részvételével. A résztvevőket Szuszámi Zsuzsa szerkesztő, az est moderátora üdvözölte, aki elmondta: a Marosvásárhelyi Rádió legújabb hangjátékát a sajtóbemutatónak is helyet adó stúdióteremben vették fel. Ezek a produkciók eléggé rendszeresen készülnek a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal közösen, Tompa Enikő szerkesztésében. 15-20 évvel ezelőtt Zsehránszky István, a Kisebbségügyi Hivatal főtanácsosa kezdeményézésre elkezdődött egy folyamat, amelynek keretében születtek volna rádiójátékok annak idején. Patkó Éva akkoriban kezdte el ezen rádiójátékok sorozatát megrendezni Kolozsváron, és a Temesvári Rádiónál is volt hasonló kezdeményezés. Ennek a hangjátéknak is Patkó Éva a rendezője, 40 órán át dolgoztak rajta a stúdióban. A produkció háromnyelvű, a szerzője besztercei származású, Németországban élő szász író, aki a családi hagyományok továbbgondolását írta meg három generáción keresztül, és az együttélésnek a különböző problémáit boncolgatja. A hangjáték előzményeként megemlíthetjük, hogy a Havi Dráma sorozat keretében szeptemberben, az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon már láthattuk ezt a produkciót, akkor felolvasószínházi változatban, ebből készült a rádiójáték – mondta Szuszámi Zsuzsa, akinek a produkcióval, annak felvételével kapcsolatos kérdéseire az előadás alkotói válaszoltak.
– Ebben a rádiójátékban a hangokkal és a nyelvekkel próbáltunk játszani – mondta Patkó Éva. – Minden színész megszólal a másik nyelvén is, ez volt az alapkiindulás. Edina románul beszél, Larisa magyarul, Monica cipszerül és magyarul – és a kórus fantasztikus munkája teszi mindezt egésszé. A hallgatókat Margareta – Margarete – Margit története fogja végigsegíteni az előadáson, mi a nyelvek játékát próbáltuk kiemelni. Én egy elrománosodott vidékről származom, nekem mind a két nyelv az anyanyelvem, aztán a Székelyföldre mentem. Marosvásárhelyen megint másképpen beszélnek románul és magyarul, a Partiumban megint másképpen szól a nyelv, és amikor egymás nyelvén szólalunk meg, annak olyan gyönyörű zeneisége van, hogy ebből indultam ki. Az volt a lényeg, hogy az egymás nyelvén való megszólalás játék legyen, és ne valami erőltetett dolog, arra kértem a színészeket, hogy úgy szólaljon meg bennük a nyelv, ahogy meg tud szólalni, ne akarjanak tökéletesek lenni egy másik nyelven, mert nem azok. És amikor nem kényszerből vagy megfelelési vágyból szólalunk meg, az gyönyörű harmóniát eredményez. Megkértük a szerzőt, hogy mondja föl a cipszer nyelven megírt részeket, ezekkel is dolgoztunk, Monicának ezeket kellett megtanulnia, de ezt is játékosan.
– Én már hét-nyolc, Patkó Éva által rendezett magyar nyelvű előadásban szerepeltem – tette hozzá Monica Ristea. – Azelőtt is jól beszéltem magyarul, mert magyar bentlakásban laktam, ám az Évával közös munkafolyamat nagyszerű lecke volt számomra abban, hogy megértsem a magyar nyelv zeneiségét, az irodalmi magyar nyelv szépségét. A cipszer nyelvet a felvétel után tanultam meg, de a karakteremnek adtam egy sajátos ízt. Öt évig németet is tanultam, ez segített a megértésében, ám a cipszer – osztrák és nem német dialektus lévén – egyáltalán nem úgy hangzik, mint a német nyelv. Számomra fantasztikus volt három nyelven játszani. Az előadás próbafolyamatát a Covid előtt kezdtük el, és miután újrakezdtük, sokkoló volt számomra, hogy a székelyföldi származású Edina és Imre mennyivel szebben beszél románul, mint azelőtt, immár tökéletes helyre tették a hangsúlyokat. Úgy, ahogyan én megértettem a magyar nyelv zeneiségét, ők is keresték ugyanezt a román nyelvben – és meg is találták. Larisa Dobrin nem marosvásárhelyi, nem is a környékről származik, nem tud magyarul, számára óriási feladat volt megtanulni a magyar szöveget, de sikerült neki. Óriási öröm volt számomra részt venni ebben a hangjátékban, amelyet nagyon szeretnék színpadi változatban is látni, mert egy gyönyörű, az emberek és az Erdélyben élő népek közötti kapcsolatokról szóló szövegről van szó – arról, hogy hogyan éltek együtt, hogyan értették meg egymást az előítéletekkel és elfogadással egyetemben.
– A színészi és tanári munkámban és az éneklésben is a zene egy szervező erő – árulta el Bajkó Edina, aki szereplőként és a kórus tagjaként is részt vett a produkcióban. – Nagyon jó tapasztalat volt a próbafolyamat, kovásznai származásúként kihívásként tekintettem rá, és azt hiszem, szerencsém van a fülemmel – ha sokáig hallgatom, egy idő után le tudom másolni egy másik nyelv hangsúlyozását, hanglejtését.
– Évától egy viszonylag kész példányt kaptam, amikor megkérdezte, hogy szeretnék-e részt venni ebben a projektben – mondta Kelemen Roland. – Ez a szöveg először a Havi Drámára készült, volt már egy, az említett nyelvek közötti zeneiség és muzikalitás alapján összeállított példány. Ezt követően folyamatosan konzultáltunk arról, hogy arányaiban egyik nyelv se legyen a másiknak a kárára, legyen kiegyensúlyozott és egyenlő arányban jelen a három nyelv a szövegben.
Szentpétery Emese és Makkai Kinga a kórus szerepéről és a közös munkafolyamatról beszélt. Mint mondták, nagyszerű volt a próbafolyamat, Strausz Imre-István karnagy nagyszerűen ráérzett a színészi játékban is részt vállaló kórus szerepére, amely nem csak énekel, hanem az előadás háttérhangjait is szolgáltatja – hallottuk a Thomas Perle erdélyi történetét valódi erdélyi módon, egymás kultúrája és nyelve iránt őszintén kíváncsian, nyitottan feldolgozó és e szellemben is zajló, jó hangulatú sajtóbemutatón.
A premierre vasárnap este fél 9-től a Marosvásárhelyi Rádió hullámhosszán kerül sor.
