Hármasfaluban találkoztak a gazdák

Érdekképviselet, szakmaiság és szórakozás

Szülőföldön okosan címmel szombaton nyolcadik alkalommal rendezte meg a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros szervezete (RMGE Maros) a gazdanapot, ezúttal Székelyszentistvánon. A támogatók között volt a magyarországi Agrárminisztérium, a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány.

A rendezvény a hármasfalusi gazdakör székházában, a 18. századi Barátosi-udvarházban rendezett kiállításmegnyitóval kezdődött, ahol a helyi Nemes András egy nagyobb gyűjtemény részét képező lámpákat, faliórákat, mérlegeket mutatott be, míg Sándor János fafaragó művész a munkái révén egy varázslatos, misztikus és történelmi gyökerű világba vezetett vissza. A fába életet lehelő művész több évtizedes munkásságának egyik legjelentősebb szelete a történelmi Magyarország 64 vármegyéje címerének kifaragása, amelyet 2000-ben rendelt meg tőle a budapesti Országos Széchényi Könyvtár, míg egyik kopjafája bekerült a nagycenki Széchenyi-mauzóleumba.

A rendezvény ünnepélyes megnyitójára a művelődési otthonban került sor. Gábor Áron Árpád makfalvi református lelkész áhítatában  arra emlékeztetett: ma sem egyszerű előteremteni a kenyeret, de Isten nélkül hiábavaló a fáradozás.

Fazakas Miklós, az RMGE Maros elnökének üdvözlőbeszéde után Csonta Ferenc házigazda az általa irányított helyi gazdakör tevékenységét mutatta be, köszönetet is mondva, amiért a megyei gazdaszervezet ilyen rangos rendevény helyszínéül választotta ezt a települést.

Dr. Torda Márta, a magyar Agrárminisztérium Kárpát-medencei együttműködések főosztályának vezetője rámutatott: a magyar kormány számos programot indított és segítséget nyújtott a gazdatársadalom szülőföldön való megmaradása, boldogulása érdekében. Ugyanakkor gratulált az RMGE Maros tagságának és vezetőinek ahhoz, hogy „olyan útra léptek, amely a közösséget szolgálja, az itthonmaradáshoz nyújt segítséget”. A gazdákat arra is figyelmeztette: a földnek ne csak használói, hanem művelői és jó gazdái legyenek, és az ősök által rájuk hagyott birtokokat és értékeket adják át a következő nemzedékeknek.

Dr. Sándor Tibor László, Magyarország bukaresti nagykövetségének mezőgazdasági és környezetügyi attaséja arra emlékeztetett, hogy a föld életet, élelmet ad, de kegyetlen, fárasztó munka áll az eredmények mögött. Dr. Balogh Attila Márton konzul Tóth László, Magyarország csíkszerdai főkonzulja gondolatait tolmácsolta, majd dr. Vass Levente azt hangsúlyozta, hogy meg kell valósulnia a falugazdászok, földművesek, állattartók összefogásának. Arról is beszélt, hogy decemberig kialakítanak egy informatikai rendszert, amely révén a gazdák egészségügyi szűrővizsgálatában és tájékoztatásában segíthetnek, ebben pedig az RMGE Marost kérte fel partnernek.

A gazdákat köszöntötte Kozma Mónika, a Pro Economica alapítvány ügyvezető igazgatója és Ioan Rus, a Maros Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője is, ő a képzések és a terményértékesítés szükségességét hangsúlyozta, továbbá az országos fokhagymatermesztési támogatásokról is szólt.

Munkásságukat ismerték el

Az RMGE Maros létrehozta a Pro Agricultura Transilvaniae díjat, és az idei rendezvényén azokra a személyekre emlékezett, illetve azokat tüntette ki, akik az elmúlt három évtizedben meghatározóak voltak az egyesület munkájában. Így szombaton a következő személyek vehették át ezt a kitüntetést: Kovács Marika, a szegedi Progress alapítvány alelnöke, a Csongrád megyei NAK igazgatója, nevéhez fűződik az RMGE Maros székházának kibővítése és oktatási-információs központtá alakítása; dr. Somogyi György, a szegedi fűszerpaprika-kutató intézet volt igazgatója, a magyarországi fűszerpaprika- és hibridmag-termesztés megalapozója és ennek erdélyi megismertetője; dr. Jakab Sámuel, a Szent István Egyetem nyárádszeredai kihelyezett kertészmérnöki tagozatának dékánja, ezüstkalászos tanfolyamok oktatója és mezőgazdasági szaktanácsadó; dr. György Sándor zöldségtermesztési és nemesítési mérnök, ezüstkalászos tanfolyamok oktatója és mezőgazdasági szaktanácsadó; Máthé László mérnök, az RMGE Maros egykori alelnöke, titkára és támogatója, az erdélyi magyar gazdaképviselet újjászervezője; Kiss Károly mérnök, a Temes megyei gazdaszervezet volt elnöke, az RMGE Maros akkreditált képzéseinek partnere, aki tizenegy kötetes munkában ismertette a meghatározó munkásságú erdélyi magyar mezőgazdasági szakembereket. Meglepetésként ezzel a díjjal dr.Torda Mártát is kitüntették, aki mindig szívügyének tekintette a gazdák felemelkedését és az erdélyi gazdák megmaradását. Posztumusz kitüntetést kaptak: dr. Tamás Lajos, az RMGE Maros egykori elnöke, a nyárádszerdai kertészmérnöki kar volt oktatója, ezüstkalászos tanfolyamok oktatója és mezőgazdasági szaktanácsadó, az Erdélyi Gazda mezőgazdasági folyóirat szakírója; Csomós Attila mérnök, az RMGE Maros volt elnöke, a szervezet székházának létrehozója és oktatási-információs központtá alakítója, az erdélyi gazdatársadalom meghatározó alakja; Nemes József, a hármasfalusi gazdakör alapítója és elnöke, a helyi szervezet székházának megvásárlója, a Makfalva községi gazdatársadalom meghatározó alakja.

A kitüntetések átadása után lapunk kérdésére dr. Torda Márta elmondta: nem számított erre, hiszen Erdélyben számos olyan személyiség van, aki ezért a szervezetért sokat tett. Sosem kapott ilyen kitüntetést, ezért nagyon meglepődve és hálás szívvel vette át. Az általa képviselt minisztérium 2012 óta foglalkozik a határon túli gazdák kérdésével, és szorosan együttműködik az RMGE Marossal. 

Dr. Jakab Sámuelt is váratlanul érte a kitüntetés, hiszen régen volt oktató az egyesületnél, de azért jólesően fogadta az elismerést, és jó ötletnek tartja ezt a kezdeményezést. Dr. Somogyi György Újvidéken született 1940-ben, s bár szüleivel háromévesen járt Erdélyben, mégis csak 1982-ben fedezte fel ezt az országrészt, a rendszerváltás óta pedig gyakran jár erre. Mivel Kibéden lakást is vásárolt, lényegében hazajár megyénkbe. Az elismerést jólesően fogadta, bár sosem azért cselekedett, hogy kitüntessék érte – osztotta meg lapunkkal benyomásait.

Az oklevelek kíséretében átnyújtott díj tulajdonképpen egy plakett, amelyet a mezőpaniti Borbély Attila fafaragó tervezett, rézmunkáját a marosvásárhelyi Ferencz Zsolt kivitelezte, feliratát Sándor János rótta a fába. 

Szórakozás, vásár

Az ünnepi pillanatokat a színpadon kulturális műsorok követték, felléptek a nyárádkarácsoni, a lukafalvi és a fehéregyházi néptánccsoportok, a héderfáji dalkör, népdalokat énekelt a fintaházi Daróci Adrienn, saját versét adta elő a fehéregyházi Szőke János.

Eközben az iskolaudvaron helyi termékek vásárán és kiállításon lehetett bámészkodni és szatyorba rakni a szemet-szájat ingerlő falatokat. Sóváradi kézműves fagylalt, a kebelei Cseh-tanya szörpjei, lekvárjai és italai, a nagyteremi Györfi Árpád zöldségei, a marosvásárhelyi Gödri-méhészet termékei és a mezőcsávási Sunrise Garden bogyós gyülmölcsökből készült lekvárjai, szörpjei, az iklandi Gyarmati Mátyás fekete ribizliből, almából, céklából, murokból préselt levei vagy épp pálinkái éppolyan ínycsiklandóak, mint a mezőpaniti Kovács Kinga és Nagy Erna által kínált házi kenyér és friss káposzta, a nyárádszentmártoni Szőke Tímea sajtkülönlegességei, a búzaházi Nagy Erzsébet mézespogácsái vagy a székelyvajai Pécsi-kürtőskalácsok. A kínálatot a mezőkölpényi szőlészet zárta szőlővel és borral, de nem mehettünk el megállás nélkül a marosvásárhelyi Péterfi Márta ékszerei, a székelyudvarhelyi Kilyén Irma festett tárgyai, bútordarabjai és Kilyén József fa ékszerei mellett sem. A sorban két, mezőgazdasági gépeket és tarktort, illetve egy műtrágyát és mezőgazdasági segédeszközöket bemutató céget is találtunk, míg a cirokprogramban részt vevő gazdák, a marosszentgyörgyi Nagy Barna, a küküllőszéplaki Veres József, a balavásári Miklós Gyula tanácsokat adtak az érdeklődőknek.

Kiválasztották a legügyesebbeket

A kultúrotthon körül már a délelőtt folyamán hozzáláttak a gazdakörök a finomabbnál finomabb gulyások készítéséhez: az istvánházi, hármasfalui, héderfáji, sóváradi, holtmarosi, sáromberki, fehéregyházi, paniti, nyárádkarácsoni, ernyei-marosszentgyörgyi gazdák és gazdasszonyok, valamint a kiskendi borászok egyaránt kötényt öltöttek. A bográcsok tartalmát Menyhárt Csegzi Botond balavásári borász, Péterfi Zsolt kibédi pálinkafőző, Sándor Tibor László attasé és a magyarországi Pogáncsné Opre Csilla alkotta zsűri kóstolta végig, mielőtt közös ebéden fogyaszthatták volna el a résztvevők. Délutánra nótaszó is kerekedett, s a jókedvet a parasztjátékokban való részvétel vagy csak éppen „szurkolás” is emelte, hiszen a létrában futás, kakas-sacc, ostorcsattogtatás, vízhordás nem is olyan egyszerű feladat, mint amilyennek első hallásra gondolná az ember.

Ugyancsak a gazdanapon osztotta ki díjait az RMGE Maros a Legszebb konyhakertek című versenyre benevezettek körében. Az ötlet Magyarországól, Karcag alpolgármesterétől ered, az RMGE Maros idén harmadszor hirdette meg: a 16 jelentkező gazdaság végiglátogatása után a szervezet az első díjat a sáromberki Nemes Istvánnak ítélte oda, a második helyet a marosszentannai Bălăşoiu Ilona, a harmadikat a kebelei Cseh-tanya tulajdonosai, János és Emese szerezték meg, míg a csávási Sunrise Garden tulajdonosa, Szabó Hajnal különdíjat vehetett át. A nyerteseknek az Eldi ajándékcsomagokat, míg a marosszentannai Szalai Dénes és a paniti Sikó Csaba virág- és dekorációs vásárlási utalványokat ajánlott fel díjként.

Megalapozni a jövőt

Az évente megrendezésre kerülő gazdanap az egyesület legnagyobb ünnepe, és az ünneplés mellett a lényege a megye különböző pontjain levő gazdakörök találkozása, a kapcsolattartás, szakmai programok és kiállítások lebonyolítása, de belefér a főzés és szórakozás is. Bár úgy tűnt, hogy a gazdaköri mozgalom kifulladt, a falugazdász-hálózatnak köszönhetően mégis feléledt a megyében, jelenleg 32 gazdakör létezik, és folyamatban van újabb négynek a bejegyzése. A munkának köszönhetően elnyerték a gazdák bizalmát, akik igénylik ezt a fajta segítséget és közösségi életet – mondta el a rendezvény lényegét a Népújságnak Fazakas Miklós, az RMGE Maros elnöke. „Aki előre akar menni, az nézzen hátra” – ezzel a jelszóval értékelte a szervezet az elmúlt három évtized munkáját, és úgy vélte, lekötelezi őket a múlt és meghatározó személyiségei, ezért a köszönetnyilvánítás legjobb formájának azt tartották, hogy létrehozzák a Pro Agricultura Transilvaniae kitüntetést, amelyet évente oda fognak ítélni olyanoknak, akik a szervezet munkáját segítik abban, hogy „a szülőföldön okosan itt tudjunk maradni, helyt tudjunk állni, megélni, és büszkék legyünk arra, hogy az agráriumból élünk és a vidéket választottuk otthonul”.

A szervezet készülő fejlesztési stratégiájáról az elnök elmondta: úgy próbálják meghatározni a következő éveket, hogy igazán 21. századi agráriumról beszélhessünk. Ha sikerül a szakmai szereplőket összehozni az ügy mellé, akkor meg tudják úgy határozni a következő éveket, hogy legyen valós esély a mostani és induló gazdák életének megalapozására, összpontosítva a kisgazdákra, családi gazdaságokra, amelyek – figyelembe véve a munkaerőhiányt, az új technológiákat és a digitális lehetőségeket – a jövőnket alapozhatják meg.