Hanghordozót adott ki a Blue Art zenekar

Kkomoly és meghatározó lépés egy előadó vagy együttes életében az új hanghordozó megjelenése. Esemény, amelynek révén hírt adhat magáról, gondolatairól közönségének, rajongóinak. A közelmúltban jelent meg a környék egyik legismertebb és legkedveltebb zenekarának, a Blue Art együttesnek a CD-je. Ezzel kapcsolatban kérdeztük az együttes frontemberét, Rend Tamás zenetanárt.

 

– Mindenekelőtt arra kérlek, hogy mutasd be az együttest – kik a tagjai, mikor alakult, mesélj a fellépéseitekről.

– Zenekarunk, a Blue Art 2004-ben alakult, azóta próbálunk fejlődni, előrelépni minden téren, ami a zenét illeti. Voltak változások a zenekarban a megalakulástól mostanig, amíg Domahidi Árpáddal elértünk a mai változatig. Kezdetben, néhány évig Brassai Zoltán prímással zenéltünk, majd Székely István szaxofonos – akit legtöbben Pista bácsinak ismertek, sajnos már nem lehet köztünk – társult hozzánk, aki az állami filharmónia fúvósainak szólamvezetője volt. Ő váltotta a régi hegedűst. Pista bácsi zeneileg nagyon igényes volt, és mindig a maximumot próbálta kihozni belőlünk.  Szakmai szempontból – és nem csak – sokat tanultunk tőle. A zenekarban második apánk volt,  nem szerette a középszerűséget. Sokat átéltünk Pista bácsival, akihez tanulni is feljártunk, majd utána rendszerint meghívtam pacallevest enni. Nagyon szerette, mindig otthonról hozta a vegetát és a csípős paprikát. A pincérnek legtöbbször kijelentette, hogy „csak a levest kérjük... ami az ízesítéshez kell, azt Pista bácsi elhozta otthonról...”

– Gondolom, Pista bácsi helyére érkezett Kádár Zsolt…

– Pista bácsi 2011 őszén közölte, hogy egészsége már nem a régi, és sajnos úgy érzi, hogy nem tudja folytatni  a közös munkát. Visszavonult, befejezte a zenélést. 2012 tavaszán csatlakozott hozzánk Kádár Barna Zsolt szaxofonos és nótaénekes, aki nagy segítség, hiszen a könnyűzene mellett a népzenét is magas szinten műveli. Esküvők alkalmával legtöbbször  László Arnold prímás is hozzánk szegődik, aki a Kolozsvári Zeneakadémia végzős hallgatója, és tiszta játékával mindig elismerésben részesül. Fellépéseink vegyesek, de legtöbbször esküvőkön, falunapokon és egyéb rendezvényeken szolgáltatunk élőzenét itthon és az anyaországban. Szeretünk zenélni, szívesen teszünk eleget a meghívásoknak.

– Mint ismeretes, néhány évvel ezelőtt az X-Faktorban is felléptél, eljutottál  a Mentorok Házáig – már csak egy lépésre volt a döntő…

– Így van, részt vettem a tehetségkutatón, pozitív érzésekkel tértem haza. Célom az volt, hogy egy más környezetben, más kritériumok alapján mérettessem meg magam. Tapasztalatszerzésnek nevezném, sok barátra találtam, néhányukkal mai napig tartom a kapcsolatot. Érdekességnek számító élmény, hogy tavaly májusban a budapesti Művészetek Palotájában volt  koncertünk az Énekel az ország című rendezvény keretében (a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem kórusával). Próba után egy ismert Duna-parti helyen beszélgettünk. Egyszer csak a Bagossy Brothers Company frontemberével, Norbival néztem szembe, és elmosolyodtunk, hogy bár nem messze lakunk egymástól, mégis Budapesten találkozunk. Vele is az X-Faktorban ismerkedtem meg. Egyik nagy kedvencem volt Nagy Feró, az egyik mentor, aki szerette volna, hogy együtt dolgozzunk, de erre nem került sor. Szerény véleményem szerint voltak nálam jobb énekesek, akik előttem estek ki, de olyanok is, akik gyengébben szerepeltek, ám továbbjutottak.  Nem  csak az énekhangon múlik a továbbjutás... 

– Hogyan lesz valakiből elismert zenész? Szerinted minek köszönheted a sikereidet?

– Nem tudok róla, hogy erre lenne recept, de  mindenképpen szakmai téren a legfontosabb helytállni. Aztán fontosnak tartom az emberekkel, a közönséggel való kommunikációt, valamint a humort. Persze, nagyon fontos a gyakorlás is, hiszen mindig valami újat kell bevinni a repertoárba, hogy ne váljon egyhangúvá a zene...

– Van példaképed, kedvenc előadód, együttesed?

– Példaképeim és nagy kedvenceim vannak, mint mindenkinek, talán a  Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar rockegyüttes, az Omega frontembere, Kóbor János. Különben sokféle zenét hallgatok, klasszikustól a más stílusokig, de nagyon szeretem a magyar népzenét is, zenei „mindenevő” vagyok.

– Nem kis pénzbe kerül  hanghordozót megjelentetni... Hogyan szántátok el magatokat erre a lépésre?

– Már három-négy évvel ezelőtt felvetettem az ötletet társaimnak. Érdeklődtem stúdiókban, de nagyon sokat kellett volna fizetni, így elmaradt a CD. Ezt követően Kádár Zsolt kollégánknak megjelent a Szeretem a kertet című hanghordozója, ami népdalokat tartalmaz, Jakab Attila zenekarának kíséretével. Ekkor eldöntöttük, hogy  belevágunk és  megcsináljuk. Ezúton is szeretnénk megköszönni a Marosvásárhelyi Rádiónak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a stúdióját. Hálásak vagyunk Kacsó Tibor hangmérnöknek és Lázár Buki fotósnak is, akik szakmai tudásukkal jelentős segítséget nyújtottak. Húzós munka volt, de megérte. A visszajelzések is igazolják, hogy érdemes volt megjelentetni a hanghordozót.

– Kérlek, mutasd be a CD-t!

– Mivel az első hanghordozónkról van szó, közismert dalokat válogattunk össze. Tizennégy zeneszám van a CD-n, mindegyik élő felvétel. Próbáltunk régebbi (relatív) és újabb dalokat összeválogatni, hiszen nem egyformák az ízlések. Kimondottan könnyűzenei szerzemények feldolgozásai találhatók rajta, kombinálva, stílusuk, mondanivalójuk és ritmusuk szerint. Máté Péter, Edda, R-Go, Boris Gardner, Republic, Cserháti Zsuzsa slágerei, valamint a sokak által kedvelt Ismerős Arcok Nélküled dala is megtalálható a hanghordozón. Úgy gondolom, hogy aki a zenét szereti, az talál magának megfelelő dalt.

– Milyen kritériumok alapján válogattátok ki a CD-re felkerült dalokat?

– Közös megegyezés alapján választottuk ki, azt tartva szem előtt, hogy zeneileg legyen mondanivalója, s emellett legyen szórakoztató és szívesen hallgatható... végül is ez a lényeg. Próbáltunk változatosságra törekedni, többféle stílust érintve, s igyekeztünk minőségi munkával előrukkolni.

– Hány példányt adtatok ki? Volt támogatótok?

– Először százötven példányt készítettünk, ami kevésnek bizonyult, mert  fogyóban van. Ez nagy elégtétel számunkra, pozitívumként értékeljük, és rövidesen érkezik az utánpótlás. Úgy gondoltuk, hogy az összes költséget önerőből oldjuk meg, ami sikerült is. Talán mi is jobban értékeljük, mert a mi munkánk, energiánk és pénzünk van benne. A folytatásban saját szerzemények is lennének... Nemsokára szeretnénk egy ismert Sinaia utcai szórakozóhelyen eljátszani ezeket a dalokat, ahova szeretettel várunk mindenkit!

– Köszönöm a beszélgetést.