2024. november 27., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Emlékezetesen kezdte idei, 2013/2014-es évadát a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Erős drámát feldolgozó erős előadással, amelynek képi, valamint szövegvilága egyaránt mély nyomot hagy a nézőben.

Fotó: Rab Zoltán


Emlékezetesen kezdte idei, 2013/2014-es évadát a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Erős drámát feldolgozó erős előadással, amelynek képi, valamint szövegvilága egyaránt mély nyomot hagy a nézőben. Euripidész első fennmaradt, Alkésztisz című drámája képezi a Sorin Militaru által rendezett produkció alapját. A művet több mint kétezer-ötszáz éve mutatták be először, a XXI. század embere számára Székely Csaba írta át a darab szövegét. Sikerrel.

Az Alkésztiszt sokan szatírjátéknak tartják, holott nem az. A mű valójában behatárolhatatlan, és a vásárhelyi előadás színpadra állítói sem a műfaji tisztaságot tartották szem előtt. Megmaradt az eredeti mű elidegenítő, a nézőt bizonytalanságban tartó világa, ugyanakkor olyan sajátos rendezői vízióval gazdagodott, amely kiemeli a produkciót a darab eddigi előadástörténetéből.

Gyönyörű, ízléses, kivételesen otthonos, melegséget sugalló, klasszikus stílben berendezett, de láthatóan mai szalonba toppan a néző, amelyben Pherész nagyapa (Szélyes Ferenc) szunyókál a hintaszéken, felesége, Klümené (Lőrincz Ágnes) szépítgeti magát a pipereasztal tükre előtt, Koriphaiosz, a vak családtag (László Csaba) számolgatja lépéseit és némán törölgeti a poharakat a lakáj (Korpos András). Betoppan Alkésztisz (Tompa Klára) két játszadozó gyermekével (Vajda Andrea és Nagy László). Békés családi idill, unalmas, laza délután. Koriphaiosz ókori jóshoz híven rébuszokba burkolózik. Admétosz vezér, a világ egyik leghatalmasabb urának (Bányai Kelemen Barna) lakása ez, ahova ő is hamarosan hazatér.

És nem sokkal a vacsora előtt kezdenek átütni e selymes semmittevés vásznán a családi kötelék rozsdás szegei. A nagyszülők gyűlölik egymást, a látszólag úriember Admétosz impulzív idegbeteg, csak Alkésztisz marad kedvesnek, visszahúzódónak. Mindez olyan finom játékokban, szavak mögötti indulatokban, poénokban dúskáló szófordulatokban jelentkezik, amely érzékeltet csupán. E világba toppan be Thanatosz, a Halál (Sebestyén Aba). Admétoszért jött. És itt fordul fel a színpadi mikrokozmosz békésen szunyáló, évtizedes gyűlölettel és unalommal fűszerezett világa. Alku alkut követ, Thanatosz ajánlatára (miszerint egy önként vállalkozót visz el a vezér helyett) az azelőtt önfeláldozásról jajveszékelő szülők egyike sem jelentkezik. A nagybetűs Önzés az emberi lélek mocsaraiból emeli ki az egó trágyadarabkáit, amely besározza Admétosz egész további életét. Amely semmivel sem különb az ősökénél, hiszen ő sem hajlandó Thanatosszal eltűnni az árnyékvilágba, inkább bőgve elbújik a kanapé mögé. Alkudozás a Halállal: az emberi érzelmek skálájának összes fokozatán végigmennek a szereplők, a tagadástól a gúnyon keresztül a könyörgésig – egymáshoz és Thanatoszhoz egyaránt, e jelenet erőssége még kőszínházi keretek között is egyedülálló. Gyomorforgató mivoltában felülmúlja a soron következő árnyékvilági színt is, amelyben Alkésztisz szellemmé változik, és különböző, a családtagokat gonosz játékszabályok szerint befolyásoló túlvilági entitások által benépesített otthonában találja magát. De őt nem látja senki.

A cselekmény az eredeti dráma fonalát követi. Heraklész (Bokor Barna), a nagyszájú, otthoni hét évében nem túl erős hős kimenti Alkésztiszt az alvilágból. Az eredeti műben hepiend következik, Sorin Militaru rendezésében (már csak az eddigiekből kifolyólag is) ilyesmiről szó sem lehet. Az egyedüllét örökös magánnyá változik. A részleteket nem áruljuk el.

Sorin Militaru egyedi képi világában látványszínházi, szüzséjében száraz, mai, egyszerű, felszínében hétköznapi, mondandójában teljesen szürreálissá váló, dimenziósíkokat összemosó előadásának kellő lendületet ad Székely Csaba dinamikus szövege a maga jó helyekre beszúrt poénjaival, a nézői felnevetések sorozata ez esetben csak erősíti a látottak keménységét, a mondandó szomorúságát. Igen jó előadással kezdte évadát a Tompa Miklós Társulat. A részletekre pedig visszatérünk.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató