A hajnalcsillag éneke (II.)

Konkoly-Thege Miklóst a víz mellett a szárazföldi utazás is érdekelte. Mint már említettem, gőzmozdonyokkal is foglalkozott – sok eltérés nem volt a hajóra és a mozdonyra szerelt gőzgépek között. És ha már a vonatokkal is közeli barátságba került, szinte kitalálhatjuk, hogy mozdonyvezetői vizsgát is tett.

A tudomány és technika mellett a zenét sem feledte. Családja és ismerősei körében gyakran zongorázott. Figyelemre méltó, hogy Richard Wagner és Liszt Ferenc is jó barátja volt. Wagner például több kéziratát is Konkoly-Thege Miklósnak adta, utalva ezzel arra, hogy zongoristaként tiszteli.

Thege Miklós egyre gyakrabban tekintett az égre. Nem elégedett meg azzal, amit saját szemével láthatott, hanem 1869-ben (a Komáromi Újság szerint 1870-ben) Ógyallán, saját birtokán önerőből csillagvizsgálót épített. Ezzel ő lett a magyar csillagászat megalapozója. Obszervatóriumába külföldről rendelte a legmodernebb eszközöket, majd hiányosságaikat kiküszöbölve újakat tervezett és épített. 1874-ben még egy Browning-féle távcsövet vásárolt, amit 1881-ben eladott, és a helyére saját készítésű Merz-Konkoly refraktor került. Az üstökösök és meteoritok színképét is elemezte. Hírneve bejárta egész Európát, többen tőle rendeltek csillagászati műszereket, mert azok a kor legjobb szerkezeteinek számítottak. Külön érdekesség, hogy a legtöbb eszközt ő maga készítette, legtöbbször ő volt az esztergályos, a marógépkezelő, a fúrásokat is ő végezte. Csak a nagyobb öntött fém alkatrészeket rendelte a bécsi Joseph Anger cégtől vagy a komáromi öntödéből. A csillagok vizsgálata, a színképelemzés és az ezekhez szükséges eszközök gyártása volt kedvenc foglalatossága. 

Külön érdekesség, hogy a fényképezés is érdekelte, saját fotólaboratóriummal rendelkezett. A fényképezés legfontosabb szerepe a csillagászati jelenségek fényképezése volt. A csillagok mozgását például úgy jelenítették meg fényérzékeny lapon, hogy a fényképezőgépet a teleszkópra rögzítették, az elmozduló csillag pedig egy elmosódott, de elszíneződött sávot „rajzolt” a fotópapírra – tehát amit szemmel már nem lehetett követni, azt fényképezés segítségével oldották meg. Fényképezéssel pedig a csillag fényerejére is következtetni tudtak: minél feketébb nyomot hagyott a papíron, annál izzóbb volt az illető csillag fénye.

A csillagászat mellett az időjárás előrejelzése is foglalkoztatta. Ezen a téren is különlegesen tapasztaltnak bizonyulhatott, mert 1890-ban kinevezték a meteorológiai intézet igazgatójává. 1900. szeptember 30-án csillagászati obszervatóriumát meteorológiai intézetté is avatták.

Bár elfoglalt volt, a zenét nem feledte. Megjelent egy kötete, melyben népdalokat látott el zongorakísérettel. Idős korában pedig felkérésre egy nagyzenekari nyitányt írt Jókai Mór Milton című drámájához. A dráma érdekessége, hogy egy Weilenbeck József nevű, szeme világát elveszítő színész kérte nagy írónkat, hogy írjon egy olyan drámát, amelynek főszereplője egy vak ember.

Az idősödő tudós ez idő után azt tapasztalta, hogy önerőből nem tudja tovább működtetni kedvenc csillagvizsgálóját, elhatározta tehát, hogy államosítja az obszervatóriumot. „Minthogy gyermektelen ember vagyok, attól féltem mindig, hogy az oly nagy fáradsággal és költséggel felállított csillagdám halálom után a magáncsillagdák szomorú sorsára jut. […] Ezen szomorú esetek hatása alatt elhatároztam, hogy az egész csillagdát, úgy, amint van, az államnak ajándékozom három kikötéssel: 1. A csillagdát az állam fenntartja és abban állandóan három tisztviselőt foglalkoztat. 2. A csillagdát Ógyalláról az én beleegyezésem nélkül elhelyezni, míg élek, nem szabad (remélhető, hogy ekkora esztelenségre egy miniszter sem lesz hajlandó még halálom után sem, hiszen már az államosítás óta sokat fektetett bele). 3. Addig, míg én élek, s a munkát bírom, a csillagda igazgatóságát magam fogom vezetni, de mindig díjtalanul” – írta feltételeit. 1899. május 20-án megtörtént a csillagda állami intézményként való felavatása, ezzel létrejött a Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Astrophysikai Observatorium.

Nemzetközi hírnevét bizonyítja, hogy több társaságnak is tagja volt: a Royal Societynek, az Astronomische Gesellschaftnak és a Philadelphiai Egyetem doktorává avatták. Ma Budapesten a sváb-hegyi obszervatórium az ő nevét viseli.

Élete utolsó előtti napján is zenét hallgatott: Wagner utolsó, Parsifal című háromfelvonásos operáját nézte meg a budapesti operaházban. Ennek visszhangjával búcsúzott az élettől és távozott a ki nem hunyó csillagok közé 1916. január 17-én. Teste ősei társaságában, az ógyallai akácok alatt pihen.

Szilágyi Mihály