Ha a zenész feltekint az égre...

Mondanivalómat egy találós kérdéssel kezdem:

– Űrtávcsövet neveztek el róla, felfedezte az Uránusz bolygót, és a Szaturnusz Mimas nevű holdján egy kráter viseli a nevét, lovaggá avatták. Húga leginkább a kométák megfigyelésében jeleskedett, és ő az első üstökösfelfedező nő. Kiről van szó?

Egyelőre annyit árulok el, hogy az említett személy zeneszerző – legalábbis zeneszerzőként kezdte a pályafutását. Ennyi segítség közelebb visz-e valakit a megfejtéshez? Ha nem, akkor segítek.

1738-ban, Hannoverben született, 17 évesen már a hadseregben szolgált. Mivel akkoriban Németországnak és Angliának közös királya volt, a hannoveri hadsereggel átkerült Nagy-Britanniába. Zenei tehetsége a nyelvtanulásban is segítette, rendkívül hamar megtanult angolul. S hogy az ország könnyebben befogadja, eredeti nevét, a Friedrich Wilhelm Herschelt angolosította, és Frederick William Herschelként élt tovább.

Akit ma csillagászként ismerünk, pályája elején zenetanítással foglalkozott. A tanítás mellett – hogy ne csak beszéljen a zenéről – zeneszerzéssel foglalkozott. Tehetséges zenész volt, de éppen abban az időszakban élt a muzsika két nagy óriása, Bach és Händel, így nem vált különösen ismertté. Számos alkotása (versenyművek, szimfóniák, indulók) közül viszonylag kevés maradt fenn. Mivel két zenei korszakban élt (a barokkban és a klasszicizmusban), nem lehetett egyszerű dolga zenei nyelvezetének megalkotásában. Talán e tapogatózása miatt nincs elegendő eredetiség a művészetében, és ennek tulajdonítható, hogy a zenetörténet perifériájára szorult. De hogy nem teljesen jelentéktelen szerző, azt doktori disszertáció is bizonyítja.

Herschel, a zeneszerző egyszer csak letette a lantot. Valószínű, több csodálkozó kérdésre kellett válaszolnia emiatt. Az történt, hogy az 1770-es években, több csillagászati könyv áttanulmányozása után érdeklődni kezdett az égitestek iránt. Az elején még nevethettek az eget bámuló muzsikuson, sőt talán elméjének épségét is kétségbe vonhatták, amikor saját udvarán megépített egy hat méter hosszú tükrös távcsövet. Képzelhetjük, miket beszélhettek a háta mögött, amikor nemsokára egy kétszer ekkora teleszkópot szerkesztett. Az újabb távcső 12 méteres volt, tükre pedig 122 cm (más források szerint 126 cm) átmérőjű. Hosszú ideig ez számított a világ legnagyobb távcsövének. Herschel e két látcsővel kezdte el kémlelni az eget. Munkájában húga, Caroline Herschel segítette, aki csillagászként ismert, és ő volt az első nő, aki üstököst fedezett fel.

A muzsikus erőfeszítéseinek hamarosan édes gyümölcsei teremtek: jelentős felfedezések és szakmai elismerés. Az ég mélységében elmerülve a kettős csillagokkal foglalkozott, és rájött, hogy azok egymás körül keringenek. 1781-ben naprendszerünkben felfedezett egy új távoli bolygót, az Uránuszt. Elsőnek állapította meg, hogy a Tejútrendszer nem gömb alakú, hanem korong formájú. 1800-ban rájött, hogy a Nap fényében a hő a látható tartományon kívüli infravörös sugárzásnak tulajdonítható. Felfedezte az Uránusz bolygó két holdját, valamint a Szaturnusz holdjai közül is kettőt. Herschel tiszteletére az Uránusz Mimas nevű holdjának óriási kráterét később a csillagászról nevezték el. És ne feledkezzünk meg arról, hogy ő alkotta meg az aszteroida szót!

Munkásságát óriási siker koronázta: beválasztották az Angol Királyi Akadémia tagjai közé, majd lovaggá ütötték. III. György király évi 200 font különfizetéssel jutalmazta, és csak annyit várt el cserébe, hogy alkalmanként csillagászati bemutatókat tartson a királyi családnak.

Külön érdekesség, hogy volt egy téves elmélete is, mely szerint a Napnak csak a felülete rendkívül forró, a mélyebb rétegekben már alacsonyabb a hőmérséklet, és akár élőlények is lehetnek rajta.

Herschel tiszteletére – nem véletlenül – elneveztek egy űrtávcsövet is. A 2009-ben pályára állított, 3,5 méter átmérőjű űrteleszkóp infravörös tartományban végezte a méréseket. Mivel az említett csillagász fedezte fel az infravörös sugárzást, ezért nevezték el róla a műszert. A szerkezet 2013-ban szűnt meg működni, mert elfogyott a működéséhez szükséges héliumkészlete. Küldetését a csillagászok megelégedéssel nyugtázzák.

Melódiák és csillagok – az emberi álmok legnagyobbjai. Mindkettő a végtelent engedi megtapasztalni. Milyen előnyünk származik a dallamok, a hangmagasságok tudatos gyakorlása által? A hangmagasság, a dallam komponense, számszerű jelenség. Ahogyan egyetlen szám értéke sem értelmezhető kicsinek vagy nagynak, amíg nincs egy másik szám, amihez hasonlíthatnánk, úgy egyetlen hang sem nevezhető mélynek vagy magasnak viszonyítási pont nélkül. Egy melódia a maga hangjaival, különböző hangközeivel hasonlít egy számsorhoz. A kottaolvasás pedig hangsúlyozottan matematikai folyamat, mert a látott hangjegyeket képzeletben hangmagassággá kell alakítani. Kodály relatív szolmizációja pedig – annak ellenére, hogy megkönnyíti az egyszerű szolmizációt a nem abszolút hallással rendelkezők számára – a folyamatos átszámítások által szintén bonyolult matematikai gyakorlatot jelent. A hangközök észlelése hasonló a mennyiségek, mértékegységek észleléséhez. Ha a hallásunk területén képesek vagyunk a viszonylag pontos értékbecslésre, ez a képesség könnyebben átültethető más mértékegységekre is. Mi ebből a haszon? Megismerhetjük korlátainkat, és ugyanakkor az értékbecslés által kisebb a tévedések lehetősége; nehezebben vagyok becsapható, de erőm feletti dologba sem vágok bele meggondolatlanul, meg sem próbálom útját állni sem a medvének, sem a mozdonynak.

Bár némelyek melléktantárgynak tekintik a zenét, vannak, akik másképp vélekednek. Csepán Dorottya, a Marosvásárhelyi Református Kollégium végzős tanulója meglepő szeretettel vall a hangzó művészetről.

– Miért énekelsz?

– Számomra az éneklés egyben szabadság, a dalolás az, ami lelki békét ad.

– A zenehallgatás és az éneklés nálad miben különbözik?

– Zenehallgatás közben hallgatok, nem végzek más tevékenységet, csak a zenére figyelek. Ha énekelek, azt teljes lelkemből teszem. Az énekelés feldobja a napomat, tanuláskor klasszikusokat szoktam hallgatni.

– Hátráltat-e az éneklés a tanulásban? Ha mégis tanulási nehézséget okozna, abbahagynád?

– Nem tudnám abbahagyni. Ha félek, hangosan dúdolok, ha nem tudok könnyen felidézni egy leckét, megzenésítem, és egyedi dallamot komponálok neki. A dallamról aztán eszembe jut a tananyag is.

– Érzel-e olyat, hogy előnyöd származik az éneklésből?

– Persze, hogy voltak és vannak előnyei. Először kórustag lettem, ami fellendülést hozott: a gólyabálon sok pozitív visszajelzést kaptam, meg is nyertem, ami csodálatos volt. Lehet, butaságot mondok, de látom a kapcsolatot a zene és a személyes előnyök között: egy nehéz elméleti tevékenység után az éneklés elrepít, felemel.

– Látsz-e kapcsolatot a reál tudományok és a zene között?

– Humán beállítottságú osztályba járok. Pontosan nem tudok erről, de érezni szoktam az ének utáni megkönnyebbülést, a kiegyensúlyozottságot. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy ha egy klasszikusra tanulok, mintha áradna belőlem a tudás. Könnyebben összpontosítok.

– A zenés szereplések mit jelentenek neked?

– Önbizalmat. Saját magam kipróbálását. Amikor kiállok a színpadra, és sikerül az előadásom, utána leállíthatatlan leszek, felszabadul bennem minden rejtett erő. Ezt csak ajánlani tudom mindenkinek, mert szerintem az éneklés egy alapéletforma, ami a hangunktól függetlenül fellendít. A dallamoktól csak felfele lehet szállni.

Kívánom mindenkinek, hogy tapasztalja meg szíve mélyén az angyali éneket, majd fakadjon békedalra az egész világ!

Szilágyi Mihály