Ha baj van, ki segít?
2012-09-04 15:21:30
- Mezey Sarolta
G. K. olvasónk a marosvásárhelyi Budai negyedből, a Violetelor utcából elkeseredve és megdöbbenve keresett meg. Az történt ugyanis, hogy szomszédasszonyuk, egy 91 éves, idős hölgy huzamosabb ideig nem járt ki a lakásból, nem nyitott ajtót senkinek. Sem a tejesnek, sem a vízóra-leolvasónak nem sikerült kapcsolatba lépni vele, hiába csengettek az ajtaján.
G. K. olvasónk a marosvásárhelyi Budai negyedből, a Violetelor utcából elkeseredve és megdöbbenve keresett meg. Az történt ugyanis, hogy szomszédasszonyuk, egy 91 éves, idős hölgy huzamosabb ideig nem járt ki a lakásból, nem nyitott ajtót senkinek. Sem a tejesnek, sem a vízóra-leolvasónak nem sikerült kapcsolatba lépni vele, hiába csengettek az ajtaján.
A hölgy előrehaladott korára való tekintettel a szomszédok aggódni kezdtek. Mi történhetett vele? Addig-addig csengettek, próbálkoztak, hallgatóztak, míg enyhe neszt nem hallottak kiszüremleni az ajtón.
Ekkor született meg a gondolat, hogy felhívják a 112 egységes segélyhívó számot: jöjjenek és segítsenek! Igen ám, de elutasító választ kaptak. Azt tanácsolták nekik, hogy fogjanak össze és törjék be az ajtót. Mivel sokszor érkezik hír arról, hogy túlsúlyos személy szállítása érdekében szállnak ki a helyszínre, és segítenek a bajba jutottakon, ez a válasz megdöbbentően hatott.
Mivel a szomszédok nem voltak hajlandók feltörni az ajtót, egyrészt, mert nem lehetett tudni, él-e vagy nem az idős asszony, másrészt, mert nem tanácsos senki magántulajdonát magánemberként megsérteni, még akkor sem, ha jó szomszédról van szó, nagyon kellett volna a „hatóságiak” segítsége. De nem jött.
Pontosabban mindaddig, amíg egy civilben arra járó tűzoltó be nem telefonált, hogy jöjjenek, mert valóban vészhelyzet van.
A szomszédok reggel 9-től este 8 óráig vártak a segítségre. Akkor szállt ki a rendőrség, a tűzoltók és a mentők.
Behatoltak a lakásba, s a nénit meztelenül, mozdulatlanul, nyöszörögve, a kádban találták. Elesett, nem tudott kiszállni, még mozdulni sem. Napokig ült ott, meggémberedve. Ő sem tudta, hogy mennyi ideig tartott ez az állapot. Persze, azonnali orvosi ellátást kapott, de a kórházi kezelést elutasította.
– Mi kell történjen ahhoz, hogy a vészjelző hívást komolyan vegyék? Csak akkor mennek ki a helyszínre, ha szemmel láthatóan folyik a vér? Miért nem adnak hitelt a bejelentéseknek? – tette fel a kérdést G. K., aki a szomszédokkal együtt egy egész nap járta körbe-körbe a tömbházat, megoldást keresve a behatolásra (létra nélkül) az első emeleti lakásba.
Mindezt tanulságként osztotta meg a nyilvánossággal.
Hiszen a segítség nem mindig érkezik zökkenőmentesen.
