Győztes csata az Arielben

Ágyú dörrent, golyók repültek, puskapor szállt, és egymás után dőltek el a magyar, de sokkal inkább a török katonák – míg odakint kora őszi fényt idézett a szombat délutáni Nyomda utca, az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház alig pár órája felavatott épületében, a visszhangos Stúdió teremben pontosan 460-at fordult vissza az időkerék.

Ágyú dörrent, golyók repültek, puskapor szállt, és egymás után dőltek el a magyar, de sokkal inkább a török katonák – míg odakint kora őszi fényt idézett a szombat délutáni Nyomda utca, az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház alig pár órája felavatott épületében, a visszhangos Stúdió teremben pontosan 460-at fordult vissza az időkerék. Óvodás, kisiskolás és felnőtt együtt szurkolt a nézőtér előtti asztalon ostromolt egri vár védőinek. Lázár Attila marosvásárhelyi származású, Magyarországon élő, UNIMA-diplomás bábszínész hozta el a határon túlról Tinódi Lantos Sebestyén krónikáját, a több mint száz – szlovákiai, csehországi, lengyelországi, belgiumi, franciaországi – előadást megért Egri históriának summáját. Dobó István kapitány és katonái hősiességét olyan gesztusnyelvvel –, tárgyi eszköztárral és mindenekelőtt humorral gazdagítva énekelte meg az énekmondást az asztali bábozással párosító bábművész, hogy a XVI. századi nyelvezetet nem igazán értő kis nagyérdemű is tökéletesen magáévá tehette az élményt. A művész hangja betöltötte a termet, bámulatos átváltozásokat produkált, közben pedig egy pillanatra sem hagyta magára a publikumot, melynek soraiból a parányi magyar sereg győzelme hangos „yes”-eket szabadított fel az előadás végén. Ezzel azonban korántsem ért véget a kaland. Lázár Attila produkciója után újabb csapat vette ostrom alá az elcsendesedett egri várat, legalább tíz kéz nyúlt egyszerre az apró katonák, ágyúk, tűzkarikák után, volt, aki a dobot próbálta ki, mások a csatajeleneteket játszták újra. A művész pedig hagyta, hogy a gyereknép mindent megtapogasson, kipróbáljon, átélje mindazt, amire nézőként sóvárgott. Jó negyedóra után kezdett csak elpakolni, mégpedig az apró sereg segítségével, melynek tagjai készségesen adogatták a bábos bácsinak a magyar és török katonákat. Ez az utolsó utáni mozzanat is tökéletesen beleillett, részévé vált az előadásnak, arra a végvári jókívánságra „rímelt”, mely így szólt: „Egröt, Marosvásárhelyt, Târgu-Mureşt, Neumarkot minékünk éltig megtartsa, / Több végházakkal megszabadítsa, / Az pogán kéztől megoltalmazja / Körösztyén népet igaz hitben tartsa”.