Nagyon gyorsan felkavarta a kedélyeket a munkára kivetett illetékek módosítását taglaló tervezet, amelytől a nyilvános térbe kerülésétől számított egy napon belül elhatárolódott a pénzügyminisztérium.
Nagyon gyorsan felkavarta a kedélyeket a munkára kivetett illetékek módosítását taglaló tervezet, amelytől a nyilvános térbe kerülésétől számított egy napon belül elhatárolódott a pénzügyminisztérium. Vélhetően a technokrata kormány lejáratását célzó műveletről van szó, újabb ürügy kellett a politikumnak, hogy „megvédhessék” az ártatlan választókat a csúnya technokraták aljasságaitól.
Pedig a választók nem is járnának feltétlenül rosszul, ha ezentúl a munkáltatói illetékeket is az alkalmazott bércéduláján tüntetnék fel. Elvileg semmi különös nem történne, csak annyi, hogy az a pénz, amit egy adott munkavállaló után eddig az alkalmazó cég és az alkalmazott külön-külön fizetett ki, az egy összegben az alkalmazott béréből menne az államnak. Ahhoz, hogy az alkalmazott ne veszítsen ezen az ügyön, a bruttó bérét meg kellene emelni a mostani munkáltatói járulékokkal, amire elég nehéz kötelezni a magánmunkáltatókat. És ha ki is bogozzák az alkalmazott és munkaadója közti magánszerződés állami felülírásának jogi buktatóit, még mindig marad a veszély, hogy a zavarosban halászni szerető vállalkozók megrövidíthetnék az alkalmazottaikat.
Arra viszont egy ilyen illetékátrendezés kiváló lenne, hogy az alkalmazottak, különösen a versenyszférában dolgozók lássák meg pontosan, hogy a munkájukra az állam mekkora sarcot vet ki. Hogy valójában a most az általuk fizetett illetékeknél sokkal több megy az államnak, azért, hogy ilyen színvonalú egészségügyi és szociális szolgáltatásokat nyújtson belőle, amilyeneket ismerünk. Kellő civil kurázsival rendelkező társadalomból egy ilyen felismerés a Colectiv-botránykor látott reakciót válthatna ki. Ez és az sem érdeke a politikumnak, hogy az alkalmazottak tisztán lássanak adóügyekben, ezért érthető a tervezet negatív politikai fogadtatása. Csak az gyanús, hogy ilyen horderejű ügyet komoly szakértők nem választási kampány előtt és sürgősségi kormányrendeletbe csomagolva tálalnának, ezért elég valószínű, hogy a dokumentum tényleg nem a minisztériumban készült, hanem valamelyik pártházból szivárgott elő. Ha mégis a technokrata pénzügyérektől származik, akkor viszont egy amúgy jó ötletet sikerült csapnivalóan időzíteni és tálalni. Valóság nemigen lesz belőle, hiszen a kormányprogramként eddig csak közalkalmazotti béremeléseket belengetni képes pártoknak sokkal jobb a mostani, kevésbé átlátható adórendszer, amely mellett a szociális kasszák legnagyobb munkáltató adósai az állami vállalatok közül kerülnek ki, és amit ezek a politikai klientúra által vezetett cégek nem fizetnek be, azt a magánszféráról nyúzzák le. Aligha akarja ezt valaki jól érthetően elmagyarázni az adófizetőknek a választások közeledtével. Pedig nem ártana, csak ott a gond, hogy nincs a kínálatban olyan párt, amelyik akarna és tudna is kezdeni valamit a kérdéssel.
