Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-12-23 17:07:37
Egy szép, régi, tornácos házban láttam meg a napvilágot. Az erdő közel, tó a ház mellett, még a csillagok is szebben ragyogtak. Az évszakoknak megvolt a maguk szépsége. A tél beköszöntével már vártuk a jó öreg, kedves Mikulást, aki egy kis papírtasakban édességet hozott.
Ma is elevenen él bennem az a lázas várakozás – az angyalok érkezését vártuk karácsonykor. Igazi angyaljárás volt. Szentestén alig vártuk, hogy édesanyám bejelentse: itt jártak az angyalok!! Ő is, játszva a szerepet, kíváncsian nyitotta ki a nagyszoba ajtaját, ahol a félhomályban már látni lehetett a karácsonyfán a gyertyafényeket. Sugárzó arccal kiáltottuk: „Itt járt az angyal!!” Én csak álltam, gyönyörködtem, bámultam a félhomályban azt az egyszerű, de életem legszebb karácsonyfáját, mely egyszerűségében hihetetlen meghittséget, melegséget varázsolt egy özvegynek és három árva gyermekének.
A felejthetetlen pillanatot tetézte, amikor édesanyám megszólalt: „Gyertek, álljuk körbe a karácsonyfát, és kéz a kézben imádkozzunk az »angyalért«, megköszönve neki a fáradságát, jóságát, kedvességét és szeretetét.”
Ima végeztével mintha senki sem akart volna megmozdulni, hagytuk, hadd hasson az ünnep hangulata. És az angyalokkal énekelni kezdtünk: „Íme, midőn mindenek, bírsággal hívatnak / az Augustus könyvébe szám szerint íratnak…/” régi karácsonyi éneket. Visszaemlékezve olyan megható most is, amikor egy özvegynek és három árvának a kis Jézuson és angyalokon kívül nincs senkijük, de mégis van valami, amit nem vehettek el tőlünk – a békés, szerető együttlétünk.
Éjféli szentmise után várt otthon a finom töltött káposzta, aminek az ízére még ma is emlékszem. Lefekvéskor engedtem, hogy az angyalok megöleljenek, vigyázzanak ránk és édesanyánkra, akiről csak később tudtuk meg: valóban egy angyal.
György Tibor római katolikus plébános