A gyermek nyelvtanulása

Sok szülő számára a gyermek első szavai (melyeket egyéves kora körül ejt ki) jelentik a nyelvi fejlődés első, valódi bizonyítékát: a gyermek „beszélni kezdett” – mondják. Ez a felfogás azonban figyelmen kívül hagyja az első évben végbemenő jelentős fejlődést: enélkül nem jelenhetnének meg az első szavak sem. Három területen kell bekövetkeznie fejlődésnek: a hangadásban, a beszédészlelésben és az interakcióban.

 Az anyák mindjárt a megszületése után beszélni kezdenek kisdedükhöz, jóllehet tudják, a gyermek még semmilyen nyelven sem beszél. A lehető leghamarabb kommunikálni próbálnak vele, s ehhez a gyermek legkorábbi biológiai zajai nyújtanak számukra lehetőséget. Az anya megragadja a sírások, böfizések, tüsszentések és más hangadások alkalmait, és értelmezi a hangokat. Azonnal kész gyermeke minden hangadását jelentéssel felruházni, és társalgásba illeszteni – bár ugyanez nem jellemző a nem hangzó tevékenységekre, például a fej és a kar mozdulataira. A társalgásra késztetés rendkívül intenzív lehet: egy vizsgálat során az egyik anya több mint 100 kérdést, megjegyzést és más megnyilatkozást intézett három hónapos gyermekéhez, mialatt böfiztetni próbálta: Mi lesz már?; Gyerünk, gyerünk, gyerünk!; Nem jön egy sem; Nem hiszek neked stb.

Úgy tűnik, a későbbi társalgás alapjait ezek a korai interakciók teremtik meg. Az anya viselkedése nem esetleges. Rengeteg kérdést tesz fel, s szünetet tart utánuk, mintha azt jelezné gyermekének, hogy választ vár tőle, és hogy lehetősége van válaszolni. Még a nagyon rövid távollétek után is mindannyiszor köszön a gyermekének. Sőt csak akkor beszél hosszabban hozzá, ha a gyerek olyan helyzetben van, hogy (legalábbis elméletileg) képes válaszolni. Amíg eszik például, az anya többnyire csendben marad, s csak akkor folytatja a társalgást, amikor a gyermek befejezte a szopást, vagy meg kell böfiztetni. Az egymást felváltó beszéd- és szünetrészek előrevetítik a későbbi társalgás alapszerkezetét.

Az első évben a beszélgetés jellege sok változáson megy keresztül. Az ötödik hét táján az üzenetváltások a mosolygás kialakulásával érzelemtelibbek lesznek. Az anya megnyilatkozásai a csecsemő hangadásaival párhuzamosan változnak. A második hónap körül a gőgicsélés lágyabb hangot vált ki az anyából. Kis idő múlva a gyermek nevetni kezd, az anya hangja erre árnyaltabb lesz. Amint a gyermek érdeklődni kezd környezete iránt, és körbetekinget, az anya hangosabb beszédével különböző tárgyakra hívja fel figyelmét. Hanglejtése túlzóvá válik, és gyakran megismétli mondatait. Anya és gyermeke egyszerű játékokat játszik (például kukucs), amivel rengeteg kommunikációra nyílik alkalom.

A hatodik hónap után a csecsemő céltudatosabb mozdulatai és felfedezései részletesebb magyarázatokra indítják az anyát. Már nem reagál a gyermek minden hangadására, de különös figyelmet fordít a strukturáltabb jellegűekre, például az első gagyogásokra. A nyolcadik és tizedik hónap között a gyermek mutogatással próbálja felhívni magára mások figyelmét. „Követni” kezdi, előbb az egyikre, majd a másikra nézve a felnőttek társalgását. Mire az első szavakat kiejti, megfigyelés és gyakorlat alapján már rengeteget tud arról, mi a társalgás, és hogy kell részt venni benne.

 

Forrás: David Crystal – A nyelv enciklopédiája