Gyergyószárhegyi művek a Bernády Házban

Negyvennegyedik évébe lépett a Gyergyószárhegyi Művésztelep, válsághelyzete távol áll a megoldástól. Továbbra is meghatározó színhelye, a Lázár-kastély nélkül, vezetőváltások közepette próbálja megőrizni hírnevét, megóvni, de ugyanakkor a nyilvánosság elé is tárni értékes műgyűjteményét, rangos művészek, tehetséges fiatalok részvételével folytatni alkotótábori projektjeit. A Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központban, amelynek égisze alatt működik, a hét elején foglalta el helyét az új igazgató, Kolcsár Béla. Neki sem lesz könnyű dolga, mint ahogy az elődeié sem volt az. Legutóbb Czimbalmos Attila próbálta kezelni a kastélynélküliséget, a megfelelő kiállítóterek hiányát és sok más gondot, amik évek óta ellehetetlenítették a művésztelep életét. Talán túlzó kifejezés az ellehetetlenítés, épp a központ működtetői igyekeztek rácáfolni arra a vélekedésre, hogy az eltelt évtizedekben felújított, kiteljesedett műemlék épület nélkül, a kellő infrastruktúra hiányában lehetetlen a növekvő igények szintjén tartani a szárhegyi alkotó és értékteremtő tevékenységet, ápolni a már korábban kialakított kitűnő nemzetközi kapcsolatokat. Részben be is tudták bizonyítani, hogy a kastély bezárása nem jelenti a véget, a hely szelleme, varázsa így is annyira erős, hogy vonzza a művészeket és a turistákat. Hosszabb távon azonban, ha nem sikerül pótolni, hasonló szintű létesítményekkel kiegészíteni mindazt, amit elvesztettek, aligha lesz itt helye optimizmusnak. Tény, hogy egyelőre eredményesen működtek a telepen az alkotótáborok, a teljes nyitás és műfaji szabadság jegyében sok érdekes új munka született, és többfelé rendezett tárlatokon, vándorkiállításokon itthon és külföldön is be tudtak mutatni valamennyit a gyarapodó kollekcióból.

Gazdag gyűjteményből válogathatnak, ennek köszönhető, hogy például a tavalyi tábortermésből egyazon időben két helyszínen is egyaránt rangos kiállítást tudtak közönség elé vinni. A budapesti Bartók 1 Galériában és a marosvásárhelyi Bernády Házban is elégedetten nyilatkoztak a megnyitón a jelen levő alkotók és művészetkedvelők. A válogatás a telep művészeti vezetője, a fiatal Ferencz Zoltán szakértelmét, ügyszeretetét dicséri. Látszik, hogy tudatában van, a kiváló előd, az időnap előtt elhunyt Siklódi Zsolt munkássága őt is hasonló odaadó szolgálatra kötelezi. A január 30-i vásárhelyi nyitóeseményen erre is kitért, amikor a szárhegyi központ jelenéről, távlatairól beszélt. Persze a szervezés és más napi teendői mellett alkotói ambícióit sem adta föl, folyamatosan szaporodnak ötletes grafikái, tematikus ciklusai, útkereső festményei, összeállt az anyag egy egyéni kiállításra. A vásárhelyi közös tárlaton, ahol több mint húsz társával van jelen, A végtelen című sorozata egyik mélysötét alkotását láthatjuk. Nyomdafestékkel, sajátos eljárással kivitelezett, meglepő festmény, kétségtelen, hogy nem hagyja közömbösen a nézőt. Ahogy a magáról mind gyakrabban hallató Csóka Szilárd Zsolt álomszerűen valószerűtlen, mégis oly ismerős gyergyói tája sem, de róla többet majd a márciusban ugyanitt nyíló tárlata kacsán mondhatunk. A kiállítás különben színes, változatos, frissítő, ahány kiállító, annyiféle modorba, műfaji köntösbe öltöztetett munkával vall arról, milyen ellenállhatatlan hatással volt rájuk Szárhegy szellemi, történelmi, hitteli légköre, a természet és az ott élők harmóniája, a színek, formák, szakrális terek, zugok gazdagsága. Mindez közösen biztosítja az elkerülhetetlenül eklektikus anyag egységét. A távol-keleti, elsősorban dél-koreai vendégművészek rég felfedezték ezt a különös erdélyi világot, ihletet kapnak tőle, ezért is jönnek szívesen Gyergyószárhegyre. Most is vannak munkáik a kiállításon, méretes printek tükrözik természetművészeti megoldásaikat. Kuriózumként is érdekes látvány gondolkodtatja el a nézőket, akik a fákba, tájba komponált szimbólumokat is igyekeznek megfejteni. Koreából Kang Heejoon és KoSeunghyun, Franciaországból Olivier Huet és Margrit Neuendorf, a honfitársak közül Berze Imre tábori jelenlétét szemlélteti a kiállítás. A printek terme különben figyelemre méltó plasztikákat is felsorakoztat. Vinczeffy László, Gergely Zoltán, Éltes Barna, Aurel Bulacu művei azt is szemléltetik, milyen változatos formai, anyaghasználati, eszmei, olykor szakrális lehetőségeket kínál az alkotóknak a szobrászat. Sokféleségben nyilván a grafika sem hátrább való. Külön kiemelendő Szepessy Béla Szent Márton-sorozata. Az Erdélyben is jól ismert, nyíregyházi művész a pannóniai származású szent életének jelentős állomásairól metszett linóba hangulatos, korhű jeleneteket.