Gyerekmodellek

A manökenek többsége nő. Persze, vannak férfi modellek is, viszont számbelileg sokkal kevesebben, és nem is olyan híresek: nem válnak épp olyan mértékben celebbé, ikonikus figurává, nem kötnek olyan óriási értékű reklámszerződéseket. Talán mert a nőknek könnyebb eladni a divatot, vagy pont a nőt könnyebb eladni? Nem tudom. Ami érdekesebb számomra, hogy a női modellek nem nők, hanem lányok, sőt kislányok.  

A manökenek többsége nő. Persze, vannak férfi modellek is, viszont számbelileg sokkal kevesebben, és nem is olyan híresek: nem válnak épp olyan mértékben celebbé, ikonikus figurává, nem kötnek olyan óriási értékű reklámszerződéseket. Talán mert a nőknek könnyebb eladni a divatot, vagy pont a nőt könnyebb eladni? Nem tudom. Ami érdekesebb számomra, hogy a női modellek nem nők, hanem lányok, sőt kislányok. Ha utánanézünk az ismert neveknek, és az ismertséget meghatározhatjuk a bemutatókon vagy címlapokon való megjelenés száma, vagy akár az általuk keresett pénz összege alapján is, rengeteg 15-16 éves tinédzsert találunk. A divatipar magyarázata egyszerű: már egy húszas éveiben járó nő arcán vannak ráncok, főleg erős megvilágításban, amit utána számítógépes programokkal retusálni kell, vagyis több időbe és pénzbe kerül.

Nem mellékes az sem, hogy a divat szereti a botrányt, és erre épít az a fotósorozat, mely a francia Vogue magazinban jelent meg, és amely mostanra talán az egész világ figyelmét felhívta: a gyerekmodellkedés problémájára. Az alig 10 éves Thylane Lena-Rose Blondeau a francia válogatott focista, Patrick Blondeau és a tévébemondó Veronika Loubry lánya 5 éves kora óta modellkedik. A divatmagazin januári számában Tom Ford tervező készíttetett egy olyan sorozatot, melyben Thylane több kislánnyal együtt felnőttruhákat próbálgat, több számmal nagyobb magas sarkú cipőt visel, vastagon van sminkelve, és leopárdmintás ágyon heverészik. A fotósorozat címe: Ajándék, és általában azokat a tárgyakat mutatja be, amit egy nő egy férfitől ajándékként kaphat: drága ékszerek, bundák, parfümök, autó. Az alkotók egyszerűen szépnek nevezték a fotókat, és természetesnek is, hiszen sok kislány próbálgatja édesanyja ruháját. Ami viszont nekem egyáltalán nem tűnt természetesnek, az a játékosság hiánya, meg a tökéletesség és kimértség, amit ezek a gyereknők képesek eljátszani. És hogy a fotókról pont a nő és férfi, nem pedig az anya–gyerek kapcsolatot lehet erősebben érezni.

Ezért is hívták fel rengetegen a figyelmet, hogy ez az ábrázolás mennyire veszélyes lehet a gyerekek önképére. Ennek ellenére vannak márkák, akik direkt a gyerekek túlszexualizálására építenek, sztárok, akik gyerekeiket kifutóra küldik, sőt átlagos anyukák is, akik csak átélni szeretnék a csillogást, és itt rögtön kijelentem, hogy csak a nagyon hajmeresztő cselekedetre gondolok, például a gyerekszépségversenyek résztvevőire, akik másfél évesen hajcsavarást, mesterséges barnítást vagy műkörmöt (!) kaphatnak.

Persze, a gyerekek „munkáját” meg is fizetik.

Szóval ez a nagy gépezet, amely a divatot diktálja, amely legyezgeti hiúságunkat, amelynek hódolnak a flancolók és a jó ízlésűek is, amely elengedhetetlen az önkifejezéshez, amelyben mindig annyi szenvedély és művészet van, most egyszerűen kihasználja a gyerekeket, akiknek mindehhez semmi közük nincs.

Oláh-Gál Boróka divattervező