Guernica bombázása 80 éve történt

Nyolcvan éve, 1937. április 26-án német repülőgépek jelentek meg a spanyolországi Baszkföldön található Guernica fölött, és több órán keresztül tartó bombázással földig rombolták a települést. A mintegy ezer halálos áldozatot követelő barbár és ok nélküli támadás sokkolta a világot, a felháborodás ihlette Picassót a múlt század egyik leghíresebb képe, a háború borzalmai ellen tiltakozó Guernica megalkotására. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:

Spanyolországban ekkor már egy éve folyt a polgárháború, amelyben a baloldali köztársasági erők és a nacionalista, falangista Francisco Franco y Bahamonde tábornok vezette lázadó katonatisztek álltak szemben egymással. Franco élvezte a fasiszta Olaszország és a náci Németország támogatását, Róma és Berlin hadianyag-szállításokkal és önkéntesnek álcázott katonákkal segítette. A köztársaságiak helyzetének enyhítésére a Szovjetunió küldött fegyvert és tanácsadókat, s Mexikó is jelentős segítséget nyújtott, a Komintern pedig nemzetközi brigádokat toborzott, köztük 1200 fős magyar egység is harcolt.

A nácik a spanyol polgárháborút a második világháború „főpróbájának” tekintették, amelyben a fiatal Luftwaffe tapasztalatokat szerezhet. A hadszíntérre küldött, 5500 fős Condor légió légi, páncélos, felderítő és szállítóegységekből tevődött össze, a pilóták félévenként váltották egymást. A bevetések során kísérletezték ki a zuhanóbombázás módszerét, tesztelték a későbbi villámháborús taktikát. A németek ekkor már magukévá tették a totális háború eszméjét, amelyet 1935-ben fogalmazott meg Erich Ludendorff tábornok, és amely a hadviselő ország lakosságát és civil infrastruktúráját is jogos célpontnak tekinti.

Guernica évszázadok óta a baszk kultúra központja, a tartományi parlament székhelye volt. Stratégiai jelentőséggel rendelkezett ugyan, és a város határában két hadiüzem is működött, de jelentősebb köztársasági erők nem állomásoztak itt és harci cselekmények sem folytak. Franco azonban gyűlölte az önrendelkezésre törekvő baszkokat, akik a köztársasági kormányt támogatták, és jelképesen is meg akarta büntetni őket, a bombázás célpontját a Condor légió parancsnoka, Wolfram von Richthofen választotta ki.

A Rügen-hadműveletnek nevezett támadás hivatalos célja a Bilbao felé előnyomuló nacionalista erők támogatása, a közeli Oca folyón átvezető híd lerombolása volt. Az akcióban huszonnégy bombázógép vett részt, közülük hármat olasz pilóták vezettek, rakományuk összesen 22 tonna bombát tett ki.

A bombázók első hulláma délután fél ötkor érkezett a városka fölé, ahol éppen a heti vásárt tartották. A gépek 200 méter magasságban oldották ki a bombákat, mert tüzérségi tűztől nem kellett tartaniuk, géppuskával a kivezető utakat is lőtték. A lehulló bombák az épületek tíz százalékát semmisítették meg, de az erős szél következtében a tűz átterjedt a zömmel faszerkezetű többi házra is. Mire a lángokat sikerült megfékezni, Guernica kétharmada elpusztult, de épen maradt az a fa, amely alatt a baszk törvényhozó gyűléseket tartották, s amely alatt a spanyol királyok esküdtek meg a baszk törvények betartására.

Az áldozatok számát illetően a vita ma is tart. A támadás hírét világgá röpítő angol újságíró drámai hangú cikkében figyelmeztetni akarta a világot a náci Németország jelentette veszélyre, ezért az eseményeket felnagyította, kiszínezte. Az ő cikkében 1649 halott szerepelt, s később ez került be a köztudatba. A város anyakönyvébe 126 halott nevét jegyezték fel, de sokan a bilbaói kórházban haltak bele sérüléseikbe, a valós szám így 4-500 között lehet. Francóék eleinte még a támadás tényét sem ismerték el, s azt állították, a várost a visszavonuló köztársaságiak gyújtották fel, egy spanyol lap még 1970-ben is csak tucatnyi áldozatról írt.

A Guernica elleni támadást a történelem első terrorbombázásaként tartják számon, amelyet aztán a második világháborúban még számos hasonló követett. Guernica jelkép lett, az embertelen agresszió, a szenvedés és pusztítás szimbóluma. A német parlament 1997-ben, a bombázás hatvanadik évfordulóján határozatban ítélte el a terrortámadást és kért bocsánatot az áldozatoktól.

Guernica ihlette Picasso egyik leghíresebb képét. A hatalmas, 7,8 X 3,5 méteres fekete, fehér és szürke tónusokban festett tabló a háború szenvedéseit mutatja be, csonka emberi és állattestek, gyilkos fegyverek nyugtalan kavalkádjában, ahol csupán egy égő villanykörte és egy gyertya fénye jelenti a remény sugarát. (Maga a művész soha nem volt hajlandó beszélni festményének szimbolikájáról.) A köztársasági kormány felkérésére öt hét alatt festett művet 1937-ben a párizsi világkiállításon mutatták be, majd Londonba került. Itt a belépti díj egy pár csizma volt, a lábbeliket aztán a köztársasági hadsereg kapta meg. Érdekes módon az első kritikák ledorongolóak voltak. A mű antifasiszta üzenete és a náci Führer, Adolf Hitler személyes idegenkedése egyenesen odáig vezetett, hogy a világkiállítás német látogatói számára készült kalauzban azt ajánlották, ne nézzék meg a képet, „amelyet egy négyéves gyermek is festhetett volna”. A polgárháború 1939-es befejeződése után a festmény a művész kérésére New Yorkban, a Modern Művészetek Múzeumában volt látható, s a spanyol diktatúra bukása után, 1981-ben tért haza Spanyolországba. A baszk település bombázásának nyolcvanadik évfordulójára Madridban különleges kiállítással emlékeznek, amelynek középpontjában Picasso műve áll.