Gombászmuzsika

A muzsikusok gyakran különc emberek.

A rendkívüliség jelzőjét azonban nem kerülhette el egy hírhedt gombász sem, aki mellesleg nem mindennapi zenész is volt.

John Milton Cage neve mindig a szokatlanra emlékeztet. A mindennapi életben talán kevésbé, de a muzsikában világraszóló ritkaságnak számít minden ötlete.

Cage 1912-ben született Los Angelesben, és az édesapja nevét örökölte. Szerencséjére a név mellé tehetség és kreativitás is társult. Édesapját feltalálóként ismerték. Legérdekesebb találmányai közé tartozott egy tengeralattjáró, egy váltóáramú rádiókészülék és egy színes televízió. Ötleteit sosem szabadalmaztatta, ezért lemaradhatott néhány elismerésről is.

Ifjabb Cage, szintén találékony lévén, sok szakterületen kipróbálta magát. Az irodalomban, képzőművészetben és filmművészetben is nyomot hagyott maga után.

Cage gyerekkorában hozzászokott a változatossághoz. A lakhelyüket is gyakran váltogatták, hogy kevesebb legyen a lakbér, emiatt a fiú meglehetősen sok iskola névjegyzékében megjelent.

Volt olyan periódus az életében, amikor metodista papnak készült. De mire tettre került volna a sor, az ifjú Cage nézetet váltott, és Párizsba utazott, ahol építészetet és zongorázást tanult. Látszólag távol áll egymástól e két terület, de a zene is építkezik, szerkezete, formája, hangulata van, akár egy építménynek. Az európai tanulmányok során végképp eldőlt, hogy Cage érdeklődését inkább a zene határozta meg, mint az építészet.

Cage az avantgárd zenei irányzat képviselőjeként fő elvnek tartotta, hogy nincsenek szabályok. Teljesen elhatárolódott a hagyományos zeneszerzéstől, és kompozíciós filozófiáját arra építette, hogy a zenének teljesen függetlennek kell lennie, egy önmagában alakuló, véletlenszerű folyamatnak. A különböző zajoknak és nem zenei hangoknak rendkívüli fontosságot tulajdonított.

Különc volt – mondjuk sokan. És valóban, a legtöbb műve mind olyan alkotás, amire ritkán gondolna az ember. Leghíresebb alkotásának címe 4’33’’ (4 perc, 33 másodperc). Ki gondolná, hogy ez alatt a háromtételes zongoramű alatt egyetlen zenei hang sem szólal meg, hanem a csendet hallgatjuk. A zongorista besétál a színpadra, magával viszi a „kottát”, leül, lecsukja a zongorát, és némán hallgat. A közönségnek is hallgatnia kell. Filozofikus értelemben ez a mű önmagunk testi-lelki hangjaira irányítja a figyelmet. Fel is rótták a zeneszerzőnek, hogy ilyet bárki tud írni. Cage kérdéssel vágott vissza: ha bárki tud ilyet, akkor miért nem írták meg előtte ezt a művet?

Különös ötletekben Cage sosem szűkölködött. Ő találta ki a világ leghosszabb zeneművét is. Ez a csudahosszú orgonamű nem kevesebb mint 639 évig tart. A nyolcoldalas kotta elejére annyit írt a szerző, hogy a lehető leglassabban kell előadni. A mű előadása 2001-ben kezdődött egy külön erre a célra épített orgonán. Az orgonát egy hangszigetelő dobozba rejtették, hogy ne zavarja a halberstadti templom csendjét. A mű záróakkordja a tervek szerint 2640-ben hangzik majd el.

A muzsikusok gyakran különc emberek, de ha még gombákkal is foglalkoznak, akkor meg pláné azok! John Cage világhírű gombarajongó hírében állt. New York közelében vett egy vidéki házat csak azért, hogy kedvére sétálhasson az erdőben. Bolyongásai alatt figyelt fel a sokféle gombára. Hirtelen szenvedélyévé vált a gombákkal való ismerkedés. A helyi gombászklub vezetőjétől kapta az első hasznos tanácsokat. Végül Cage mindent elolvasott, ami a gombákkal kapcsolatos. Gombászszenvedélyét még a Merce Cunningham tánctársulatnak is el kellett viselnie. Többször megtörtént ugyanis, hogy turnék alatt egyszer csak megálljt parancsolt a társulat zongoristája, vagyis Cage, és kényszerpihenőre intette a buszsofőrt, míg ő gombák után kutatott az út menti erdőben. Főleg a kucsmagombák hozták izgalomba.

A gombaszerelem egyre fokozódott a zeneszerző életében. Ő maga mesélt egy érdekes történetet erről. „Beiratkoztam egy gombaazonosítói tanfolyamra. A tanár egy PhD volt, egy gombatani publikáció szerkesztője. Egy nap felemelt egy gombát, rengeteg információt mondott el róla, főként történetit, és végül pluteus cervinusként, ehető gombaként nevezte meg a növényt. Én biztos voltam benne, hogy a növény nem pluteus cervinus. A szárához csatlakozó lebernyeg miatt nekem úgy tűnt, hogy entoloma, és ezért esetleg súlyosan mérgező. Gondolkodtam: mitévő legyek? Mutassak rá a tanár tévedésére? Vagy az iskolai illemet követve ne szóljak, és hagyjam, hogy a tanfolyam többi tagja esetleg megmérgezze magát? Úgy döntöttem, hogy szólok. Azt mondtam: – Nekem kétségeim vannak afelől, hogy az a gomba pluteus cervinus. Szerintem entoloma. A tanár azt mondta: – Nos, nézzük meg a határozóban. Ez történt, és kiderült, hogy nekem van igazam. A növény entoloma grayanum volt, mérgesgomba. A tanár odajött hozzám, és azt kérdezte: – Ha ilyen sokat tud a gombákról, miért jár erre a tanfolyamra? – Azt mondtam: – Azért járok a tanfolyamra, mert sok minden van, amit nem tudok a gombákról. – Aztán azt mondtam: – Igaz is, hogyan lehet, hogy nem ismerte fel ezt a növényt? – Azt felelte: – Én a kocsonyás gombákra szakosodtam; a húsos gombákkal csak próbálkozom.”

Cage gombatudása hamarosan világhírűvé vált. 1959-ben egy olasz tévéműsorban kvízjátékot hirdettek Dupla vagy semmi címmel. A versenyzők maguk vihették a témát, amellyel versenyezni szerettek volna. A műsor hetenként ismétlődött, és a játékszabály szerint az nyerte meg a körülbelül nyolcezer dollárnak megfelelő összeget, aki öt héten keresztül folyamatosan helyesen válaszolt a feltett kérdésekre. Természetesen hétről hétre nehezedtek a kérdések. A gombász-zenész saját kikötéssel állt a műsorvezető elé: mielőtt válaszolt volna a kérdésekre, azelőtt mindig bemutatta valamelyik művét. Így elérte, hogy zenei elképzeléseit is világgá kürtölje. Mindenképp sokkoló hatást ért el szokatlan ötleteivel. A Séta a vízen című meghökkentő darabjában turmixgéppel, vadászsíppal és egy üveg Camparival muzsikált. Valószínű, hogy az akkori nézők, észlelve a hangzavart, mindenre gondoltak, csak zenére nem. Aztán el kellett fogadniuk, hogy zenét hallottak. A csoda ezután következett. A fokozatosan nehezedő kérdésekre Cage mindig tökéletesen válaszolt. Valószínű, hogy a kérdéseket kiagyaló bizottság már vért izzadt az utolsó forduló előtt, hogy megmentse azt a nyolcezer dollárt, de alulmaradtak a kínlódásukkal. Hiába adták feladatul, hogy a versenyző sorolja fel az összes gombafajtát, amelyiknek fehér a spórája, John Milton Cage, mintha lexikonból olvasott volna, betűrendben nevezte meg ezeket a gombákat. A játékvezető a kamerák előtt mosolyogva – a kulisszák mögött talán fogcsikorgatva – pengette le a tekintélyes jutalmat a furcsa muzsikusnak. Akár az is megfordulhatott a fejében, hogy nem volt-e valamilyen ráhatásuk a gombáknak a cage-i muzsikára…

Tény, hogy Cage zenei ötletei egyediek. Ő találta fel a preparált zongorahangot is. Előtte gondolni sem mertek volna arra, hogy egy zongora húrjaira különböző tárgyakat helyezzenek, melyek – torzítva a hangszer hangját – különleges hangeffektusokkal jutalmazzák a hallgatót. A hangfelvételeket torzítva, gyorsítva, lassítva mind-mind felhasználta zeneként. Kompozíciós elvei közé tartozott az a nézet, hogy véletlenszerű, nem összefüggő hanghatások alkossák a művet. Magát az akusztikus történést tekintette zenének, és e véletlenszerű hanghatások sorát nem szándékos zenének nevezte. Azt akarta ezzel üzenni, hogy az eseményeket szemlélnünk kell, mintha meditálnánk.

Egyik kijelentése egyben életfilozófia is: „A kedvesség helyett az erőszakot, a mennyország helyett a poklot, a szépség helyett a csúnyaságot, a tisztaság helyett pedig a tisztátalanságot választom – mert amikor így cselekszünk, ezek a dolgok megváltoznak, és mi is megváltozunk.” Ha valaki mélyebben meg szeretné érteni e felfogást, hallgasson meg tíz művet Cage alkotásai közül, utána pedig hallgassa meg Beethoven hetedik szimfóniáját – a mennyországban fogja érezni magát.

John Cage egész élete tele volt újabbnál újabb ötletekkel. Nyolcvanadik születésnapját is rendkívüli módon szerette volna megünnepelni egy hatalmas összejövetel keretében. Egy héttel a nagy esemény előtt, 1992. augusztus 12-én egy súlyos agyvérzés átírta a forgatókönyvet…