Gierling György (jobb oldalon)
*Fotó: Czimbalmos Ferenc Attila
Február 5-én 99 éves lett a marosvásárhelyi és talán a hazai futball legidősebb képviselője, Gierling György. A helyi labdarúgóberkekben Gyuri bácsiként ismert és tisztelt egykori labdarúgó, majd edző előrehaladott kora ellenére jó egészségnek örvend, habár mostanában ritkábban jár le sétálni a Főtéren lévő lakásuk negyedik emeletéről, ahol feleségével lakik. A 93 éves Klára asszonnyal júliusban ünneplik a 71. házassági évfordulójukat.
Gierling György az egykori NMKTE csapatában kezdett el futballozni serdülőként, majd 16 évesen ifiként a nagycsapatban is bemutatkozott. Az alakulattal az 1943–1944-es idényben a magyar nemzeti bajnokság II. ligájában is szerepelt olyan együttesek mellett, mint a MÁV (Magyar Államvasutak), a Törekvés Budapest, a Bethlen GSE Budapest, a Hungária Budapest, a KASC (Kábel Sportklub Budapest), a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club), a SZAC (Szentlőrinci Atlétikai Klub), a SZMÁV (Székelyföldi Magyar Államvasutak), az Attila Marosvásárhely, a KEAC (Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club), a Bástya Kolozsvár és az NSE (Nagybányai Sportegyesület).
A második világháború idején Gierling György sportkarrierje egy időre kettétört, hiszen őt is, annyi más embertársával együtt, az egykori Szovjetunióba, az Urálba (az Orszk melletti táborba, a rikityankai ércbányához) deportálták kényszermunkára, ahol 4 évet és 9 hónapot dolgozott embertelen körülmények között. Csak hazatérése után fejezhette be a tanulmányait, s folytatta – persze – a labdarúgást is Marosvásárhely akkori városi csapatában, amely az évek során több néven szerepelt: Locomotiva, Recolta, Avântul, Energia, és végül, 1963-ban, amikor abbahagyta, Mureşul névre keresztelődött. Az együttes az 1954–1955-ös idényben még az A osztályban szerepelt, a szezon végén azonban kiesett a B divízióba. Az 1955–1956-os évadban sikerült ismét feljutniuk, de egy év után újra kiestek, és Gierling visszavonulásáig, azaz 1963-ig a másodosztályban szerepeltek.
Gierling aktív játékoskarrierje után két évig az 1962-ben megalakult katonai sportklub, az AS Armata ifjúsági alakulatánál edzősködött, aztán a Metalotehnica csapatánál, amellyel megnyerték a tartományi bajnokságot 1968-ban, de az osztályozón kikaptak Székelyudvarhelytől (2-1-re és 1-0-ra). A hetvenes években edzőként Nyárádszeredában, majd a Cukorgyárnál is megfordult, végül pedig a Gloria Marosvásárhelynél, a megyei bajnokságban dolgozott.
Labdarúgói pályafutása során játszott többek közt Lóránt Gyula, Bodola Gyula (Nagyváradi NAC), Rudas Ferenc, Csikós Gyula, dr. Sárosi György (Ferencváros), Grosics Gyula (Teherfuvar SE), Szusza Ferenc, Zsengellér Gyula (Újpest), Zakariás József (MATEOSZ) ellen, Marosvásárhelyen pedig csapattársai voltak többek közt Lukács Elek, Vakarcs Domokos, Kajlik József, Bocsárdi Márton, Publik Antal és Józsi Dezső is (aki mindenkori legjobb barátja volt), edzői között pedig megemlíthetjük Dobay Istvánt (Locomotiva), Csiki Ferencet (CFR Rata), Kiss Árpádot, Steinbach Pétert, Bocsárdi Mártont, Stroia Sándort, Lukács Edét és Kiss Istvánt is.
A 100. életévét taposó Gierling György a következőket mondta el e sorok írójának a 99. születésnapján: „egy kis egészségem még van, habár az utóbbi időszakban elég gyengének éreztem magam, sőt a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt nem is igen voltam lenn sétálni a negyedik emeleti tömházlakásunkból. Még megnézek egy-két labdarúgó-mérkőzést is a televízióban, de a feleségemmel inkább a szép, népes és kedves családunkra összpontosítunk, amelynek tagjaival főleg a világhálón tartjuk a kapcsolatot. Hat unokánk és tizenegy dédunokánk van, akikre nagyon büszkék vagyunk. Sajnos, érzem az évek múlását, gyengébbnek is érzem magam, mint korábban, de remélem, még leszek jobban is. Mi mást, mint sok egészséget kívánok magunknak és családtagjainknak!” – mondta el Gierling György, aki az egyetlen olyan jelentős képviselője a megyeszékhely labdarúgásának, akit mintegy 80 (!) év köt a futballhoz.
Isten éltesse, Gyuri bácsi!
