Gálaműsor, hálaadás és kiállítás

Megalakulásának 200. évfordulóját ünnepelte az elmúlt hét végén a marosvásárhelyi evangélikus lutheránus gyülekezet. A jubileumi ünnepség a Kultúrpalotában gálaesttel kezdődött, szombaton az evangélikus templomban hálaadó istentiszteleten ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspök hirdetett igét. Vasárnap a 10 órakor kezdődő istentiszteleten nt. Veperdi Zoltán nyugalmazott lelkész szolgált, majd a Luther házban kiállítás nyílt a gyülekezet 200 éves múltjának szemelvényeiből.

 

Emlékezés és kitüntetések 

A Kultúrpalota nagytermében Fehér Attila esperes és Magos György felügyelő köszöntötték az ünneplőket, majd Molnár Tünde orgonaművész játéka után újabb köszöntések hangzottak el ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspök, Lupták György püspökhelyettes, Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke, Tóth László főkonzul és Maior Claudiu, a polgármester tanácsadója részéről. Az áhítatot Papp Noémi Melinda marosvásárhelyi lelkész tartotta, majd történelmi visszatekintés hangzott el az egyházközség 200 éves múltjáról. 

A gálaest során elismerő okleveleket adtak át a marosvásárhelyi gyülekezeti tagoknak: Beyer Fülöp, Káden József és Molnár János egykori lelkipásztorok, Halmen József néhai felügyelő utódainak, továbbá a „keddi önkéntes csoport” tagjainak, post mortem néhai Fülöp Györgynek, Gödri Gyulának, Zippenfenig Jenőnek és Bodó Róbertnek.

Fehér Attila esperes e rangos esemény alkalmából Magos Györgyöt és Papp Noémi Melindát tüntette ki. Claudiu Maior, a polgármester tanácsadója Papp Noémi Melindát Amici Urbis díjban részesítette. 

Az est során kiosztották a Reményik Sándor-díjakat is, ebben Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár és Magos György egyházmegyei felügyelő részesült. 

Az est meghívottjaként Csíky Csaba karnagy vezényletével fellépett a Musica Humana női kamarakórus, továbbá a miskolci Luther kórus, énekkarvezetőjük Halmai Mária volt, zongorán kísért dr. Kígyóssy Zsuzsa. A gálaműsort az egyházközség gyerekeinek előadása zárta.

Szombaton hálaadó istentiszteleten új orgonát és a 200 év alatt itt szolgált lelkipásztorok nevét feltüntető emléktáblát szentelt fel ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspök. 

Istentisztelet után Soltész Miklós államtitkár a családról tartott tartalmas előadást a család éve jegyében. Ezt követte a Kolozsvári Lutheránus Egyházmegye közgyűlése

 

Kiállítás a marosvásárhelyi evangélikusok történetéről

A Luther házban vasárnap kiállítással zárult a marosvásárhelyi evangélikus egyház 200. évfordulójára szervezett rendezvénysorozat. Időutazás, amiről álmodtak, és nagyszerű szakemberek, egyházmegyei emberek és barátok segítségével sikerült megvalósítani – mondta Papp Noémi evangélikus lelkész a kiállítás megnyitóján. 

Az időutazás hét területet ölel fel: szó van a kezdetekről, annak nehézségeiről és sikereiről. Az a 40 család, amelyben megfogant a vágy, hogy gyülekezetet kívánnak létrehozni, templomot, majd iskolát akarnak építeni, rengeteget áldoztak, és kitartóan kopogtattak segítségért, forrásokért. Császári engedéllyel megkaphatták a „passzust”, hogy Erdély és Magyarország területén adományokat gyűjthessenek. Ezzel vásárolták meg Bruckenthal báró telkét a rajta levő ingatlannal. S ezzel kezdődik a marosvásárhelyi evangélikus közösség élete. Az első molinón az első templom képe s a korabeli főtér látható. 

A második molinón a lutheránus iskolához köthető fényképek találhatók. Az iskoláról tudni kell, hogy 1829-től 100 éven át magániskolaként működött nagyon jól képzett pap-tanítókkal. Sajnos, fénykép csak az iskola külsejéről maradt.

A nőegylet rengeteget tett a gyülekezet megmaradása és fellendülése érdekében. Ez a kiállítás anyagából is kiderül. 1843-ban 750 forintért a berethalmi híres Metz orgonaépítő mesternél orgonát rendeltek az általuk összegyűjtött pénzből. Aztán 1847-ben Segesváron harangot öntettek, majd úrvacsorai kelyhet adományoztak a gyülekezetnek. Különféle gyülekezeti céllal többször jótékonysági hangversenyt szerveztek. Komoly diakóniai szolgálatot végeztek. A folyamodványokból kiderül, hogy rendszeresen segítettek a nagycsaládokon, árvákat, özvegyeket támogattak. Szép példája ez a teherviselésnek, a szeretetmegnyilvánulásnak. Komoly örökség, amit a mai nőszövetség méltó módon folytat. Gyönyörű kézimunkáikkal, diakóniai segítségükkel próbálják megfelelően tovább vinni ezt a szolgálatot.

Külön molinót szenteltek az anyakönyveknek, keresztelési, konfirmálási kivonatoknak és emléklapoknak, mátkasági bizonyítvá- nyoknak.

A 200 év alatt szolgáló lelkészek és presbiterek nem mindenikéről maradt fénykép, de néhai Beyer Fülöp lelkészről és presbitériumáról (1934), néhai Káden Józsefről és családjáról, néhai Molnár Jánosról és feleségéről, gróf Béldi Máriáról, illetve az utóbbi 22 évben szolgáló lelkipásztorról, Papp Noémiről és a presbitériumról láthatunk felvételeket.

A templombővítésről (1999) és a Luther ház építéséről (2009) szóló molinó újabb fejezetet mutat be az egyház életéből. A munkákból a gyülekezet tagjai derekasan kivették a részüket. 

Érdekesek a kegytárgyak, amelyeket a reformáció 500. évfordulójára a Reformáció Emlékbizottság jóvoltából sikerült restauráltatni. Mindenik adományként került a gyülekezethez. Akár Czakó és Kalcke gondnokok, akár a nőszövetség vagy a Grossmann család ajándékáról beszélünk, mind a múltról, hitükről, áldozatukról beszélnek.

A kiállítás dokumentációját Kovács Zsuzsanna gyülekezeti pedagógusnak a segítségével készítették elő, a fényképek Karácsony István, a szerkesztés Orbán Tibor munkáját dicséri. Az anyagi támogatást a Kolozsvári Evangélikus Lutheránus Egyházmegye esperese, Fehér Attila nyújtotta, a pályázati források a BGA-nak és az Emberi Erőforrások Minisztériumának köszönhetők.