Gábor Áron rézágyúi

A Kárpát-medencei forradalmi mozgalmakat a császáriak a nemzetiségi ellentétek felszításával próbálták letörni. A Székelyföld elleni támadások lehetőségéről szóló hírek ellenlépések megtételére késztették a székek vezetőit. Marosvásárhelyen a nemzetőrség megszervezése még márciusban megkezdődött.

A Kárpát-medencei forradalmi mozgalmakat a császáriak a nemzetiségi ellentétek felszításával próbálták letörni. A Székelyföld elleni támadások lehetőségéről szóló hírek ellenlépések megtételére késztették a székek vezetőit. Marosvásárhelyen a nemzetőrség megszervezése még márciusban megkezdődött. Az intrikákkal párhuzamosan az osztrákok minden eszközzel igyekeztek megakadályozni egy erős, ütőképes székely haderő létrejöttét. Szebenbe rendelik a székely határőr ezredek ütegeit, ágyúk nélkül hagyva a Székelyföldet. Meggátolják a nemzetőrök felfegyverzését a központi raktárakból, sőt a hosszú unszolásra kiküldött csekély számú fegyverekhez sem biztosítanak lőszert.

Az agyagfalvi székely nemzetgyűlésről 1848. október 18-án az osztrákok keltette, később valótlannak bizonyult rémhírek hatására, lőszer és ellátás nélkül hadba indult székely sereg sorsa csak a vereség lehetett. A november 5-i marosvásárhelyi vereség után a csatateret rendben elhagyó XII. zászlóalj és a hozzájuk csatlakozó alakulatok Sepsiszentgyörgyön ott vannak a szék gyűlésén, ahol elhatározzák az önvédelmi harc felvételét a többszörös túlerő ellen. A gyűlés határozatának kimondásában döntő jelentőségűek voltak Gábor Áron szavai: „Lészen ágyú!”

Gábor Áron 1814. november 27-én született a háromszéki Bereck mezővárosban. Városi főjegyző édesapja a szovátai születésű Damokos Kázmér püspök által alapított csíksomlyói ferences gimnáziumba küldte tanulni. Tanulmányai befejezésében a II. székely határőr ezred behívóparancsa gátolta meg. Az értelmes, okos ifjút pár évi határőri szolgálat után Gyulafehérvárra küldik, ahol „pattantyús” (tüzér) képzést kap, majd tanulmányait Pesten és Bécsben folytatja. Az ágyúöntés fortélyait a bécsújhelyi katonai iskolában tanulta el. Az ügyes kezű székely legényt mindig is jobban érdekelték az ágyúkészítés rejtelmei, mint a pattantyúsi ismeretek. Könyvespolcán ott sorakoztak az ágyúkról, ágyúkészítésről szóló szakkönyvek.

Gábor Áron irányításával Bodvajon két hatfontos, Sepsiszentgyörgyön Kis János bádogosműhelyében négy darab háromfontos, Kézdivásárhelyen Turóczy Mózes műhelyében 63 darab három- és hatfontos ágyú készült.

A székely ezermester minden furfangjára szükség volt a kis műhelyekben a fúróberendezések hiányában végzett munkához. Az öntőformát két ládában agyagból készítették. Öntéskor a két ládát egymásra fektették. A legnagyobb gondot a kalibernek megfelelő cső kialakítása és pontos becentírozása jelentette. A cső átmérőjének megfelelő farudat agyaggal vonták be. A kijárati nyílásnál nem jelentett gondot a rúd rögzítése, viszont a cső belső végében a pontos rögzítést csak egy vasból készült villa vagy karika segítségével tudták megoldani.

A pontos öntést elősegítő vasnak az ágyúból kiemelkedő félcentis csonkja alapján sikerült az egyetlen ránk maradt Gábor Áron-féle ágyút azonosítani. 1906. augusztus 18-án délután 3 órakor a kézdivásárhelyi Rudolf Kórház (az egykori „kapitányi szállás”) udvarán Péntek Ferenc földmunkás szerszáma ütközött bele a fél méter mélyen lévő ágyúcsőbe. Az ágyúcső egyike lehetett a kézdivásárhelyi műhelyben készült utolsó tíz darabnak, amelyek már nem kerültek felszerelésre.

Még nem került elő egyetlen, csatában is részt vett rézágyú, pedig az egykori feljegyzések szerint többet is elrejtettek az Olt, a Maros völgyében, a Vöröstoronyi- és a Tömösi-szorosokban. Ez a tény adna kiemelt jelentőséget a Torboszlón elásott ágyúk megtalálásának.

Érdemes megvizsgálnunk: mekkora esélye lehet annak, hogy a Bekecsalján megtaláljuk Gábor Áron rézágyúit. A székely hadosztály ágyúinak jó része ott veszett a Kárpátok hágóin vívott egyenlőtlen küzdelmekben. Tuzson János őrnagynak a Nyergestetőt védő hat ágyújából egy az ütegállásban maradt, kettőt a szakadékba dobtak a tüzérek. A megmaradt három ágyú az utolsó, mindent eldöntő végzetes összecsapásban veszett oda a szoros alcsíki bejáratánál. Gál Sándornak a tusnádi szoros védelmében a meredek hegyoldalra felállított hét ágyúját sem lehetett megmenteni, viszont a székely hadosztály Nyárádmagyarós felé való visszavonulása közben összegyűlt 21(!) ágyúja (Népújság, 2011. november 5.) között lehetett Gábor Áron készítette ágyú is. Így nem lehetetlen, hogy az esetleg a Torboszlón előkerülő ágyúkon ott találjuk az azonosítást megkönnyítő, jellegzetes vascsonkot.

Természetesen mindehhez meg is kéne találni az elrejtett ágyúkat. A Székely Nemzeti Múzeum és a Maros Megyei Múzeum fiatal, lelkes munkatársai szerint a kutatások folytatása előtt be kéne azonosítani Bereczki László torboszlói udvarházának és melléképületeinek helyét. A vizsgálandó terület pontosítása, leszűkítése után kerülhetne sor egy jóval pontosabb, nagyobb mélységet is „belátó”, viszont igen költséges geofizikai mérésre. (Az október 25-én használt fémkeresők csak felszíni, maximálisan 40 cm-ig terjedő mérésekre alkalmasak.)

Józsa András

Felhasznált irodalom:

Bán Attila: Az ágyúgyártás különös nehézségei Háromszéken 1848-1849-ben, Acta Siculica, 2010; Egyed Ákos: A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig, Csíkszereda, 2006; Gyalokai Jenő: Az erdélyi hadjárat 1849 nyarán, Budapest é. n.; László Ferenc: Táj és tudomány, Bukarest, 1978.