Zajlik a nyilatkozatháború az adótörvénykönyv-tervezet kapcsán, legutóbb a jegybank kormányzója bírálta tőle szokatlanul kemény hangnemben a kormány terveit.
Zajlik a nyilatkozatháború az adótörvénykönyv-tervezet kapcsán, legutóbb a jegybank kormányzója bírálta tőle szokatlanul kemény hangnemben a kormány terveit. A gond ott van, hogy, mint arra számítani is lehetett, a szakértők érveire a kormánynak nincsenek ép elmével értékelhető válaszai.
Egy normális országban úgy kellene egy ilyen vitának lefolynia, hogy a szóban forgó törvénykönyv parlamentbe való visszaküldése után a kormány adatokat mutat be a tervezett adóreform várható pénzügyi hatásairól, és a szakértők érvek mentén vitáznak. Ehelyett az történik, hogy amikor szakavatott emberek adatokkal utalnak rá, hogy ez az adóreform olyan költségvetési hiányt idézhet elő, ami az uniós hatóságok részéről büntetőintézkedésekhez is vezethet, akkor a pénzügyminiszter számok helyett merész gazdaságpolitikai filozófiáról beszél, egy szót sem szólva arról, hogy a hiányt milyen forrásból és milyen áron pótolják. A főnöke pedig arról próbál meggyőzni mindenkit, hogy megtalálják az alkotmányos módot a törvénykönyv, de különösképpen az adócsökkentések végrehajtására. Kísértetiesen hasonló helyzet ez a 2008-as választások előttihez, amikor a kormányzat a választási győzelem reményében zsákkal szórta a pénzt, aztán másfél évre rá sokak számára fájdalmas megszorítások következtek.
Abban mindenki egyetért, kormány és kritikus szakértők egyaránt, hogy az adócsökkentés jó lenne. Csakhogy ebben a formában, ahogy most kinéznek a dolgok, hamarosan más adókat kellene megemelnie a kormánynak, ha nem akar nagyon kellemetlen helyzetbe kerülni nemzetközi szinten. Mert az igaz, hogy a könnyen megvezethető választók előtt manapság nagy divat szidni a szigorú uniós döntéshozókat, de attól még tény marad, hogy a válság hatására uniós szinten megkötöttek egy stabilitási és növekedési paktumot, amit minden tagállam saját döntéséből felvállalt. Ebben rögzítették azt a bizonyos középtávú hiánycélt, aminek az említése az exelnök részéről válasz nélkül hagyta a harvardi diplomás korábbi pénzügyér hölgyet. Úgy tűnik, mostani utódjának sem könnyű felfogni, hogy a költségvetési politika és a nemzetközi egyezmények betartása nem játék, pedig a felelőtlen ámokfutás lehetséges következményeiről a görög krízis kiváló hatástanulmány. Azzal a megjegyzéssel, hogy értünk senki nem esne túlzottan kétségbe, mivel nem vagyunk az euróövezet tagjai, de adott esetben egy túlzottdeficit-eljárás az unió részéről milliárdos bírságot és kiadást jelentene a kormány felelőtlenségeiért törleszteni kénytelen adófizetők számára. De az csak hab lenne a tortán az elhamarkodott adótörvénykönyv és a jövőre esedékes választási esztendő osztogatásai nyomán jelentkező megszorításokra.
