A néhai neves brit kormányfő, Winston Churchill úgy tartotta, vannak hazugságok, még nagyobb hazugságok és statisztikák.
A néhai neves brit kormányfő, Winston Churchill úgy tartotta, vannak hazugságok, még nagyobb hazugságok és statisztikák. Ez juthat eszünkbe arról is, hogy a napokban közzétettek egy kimutatást az ország megyéiből befizetett adópénzekről és azok visszaosztásáról.
Ebben rangsorolták is a megyéket aszerint, hogy a befizetett adóból mennyit osztanak nekik vissza. Nem újdonság a hasonló, rendszeresen közölt kimutatásoknál, hogy a főváros rendre az élen végez, papíron azt a látszatot keltve, mintha maga után húzná az egész országot. Két csúsztatás is közrejátszik ebben. Az egyik, hogy a nagyvállalatok közvetlenül Bukarestben adóznak, így például a mi vegyi üzemünk is itt füstöl, ott fizet. A másik pedig, hogy az országos hálózattal rendelkező, tehát tevékenységet minden megyében végző, de a fővárosban bejegyzett cégek eredményeit a központban összesítik, azt a látszatot keltve, hogy az illető vállalat minden forgalmát és nyereségét ott valósította meg. Részletesebb, az adózást a végzett tevékenység helyére lebontó adatokkal a mostaninál sokkal világosabban látszana, hogy az erdélyi és bánsági nagyvárosok megyéi gyakorlatilag eltartják mindazokat a regáti megyéket, ahol nincs egy-egy nemzetközi nagyvállalat, vagy olyan gazdasági erővel bíró létesítmény, mint a konstancai kikötő. Mert ez még egy ilyen kozmetikázott kimutatásból is látszik, még ha a készítők igyekeznek is cáfolni.
Két kérdés is adódik a kimutatás láttán. Az egyik, hogy noha választási kampányban vagyunk, és bőven hallunk is adóügyi decentralizációt sürgető nyilatkozatokat, konkrét tervet eddig kampányszövegen túl még senki nem vett elő. Annyi biztos, hogy a választások megnyerésére leginkább esélyesnek tűnő szociáldemokraták erről hallani sem akarhatnak semmiféle számítás szerint, hiszen a szavazói törzsbázisukat jelentő megyék legalább kétszer annyit kapnak vissza az államtól, mint amennyit befizetnek adóként, és a valóságban alighanem még rosszabbul teljesítenek, mint azt a kozmetikázott adatok sejtetni vélik. Akár nyernek, akár erős ellenzéki erő lesznek, ezt a központosított adószedő és pénzelosztó rendszert a végsőkig fogják védelmezni. A másik felvetődő kérdés pedig, hogy bár azért alakítottak az európai pénzek elosztására fejlesztési régiókat az uniós csatlakozás előtt, hogy az ország gazdagabb és szegényebb vidékei közti fejlettségbeli különbséget áthidalják, az eredmény pont a szándékkal ellentétes lett, vagyis a gyengék még inkább leszakadnak az erősekhez képest. Nem látni az uniós csatlakozás évtizedes fordulójához közeledve, hogy valakinek volna terve ennek a hibának a kijavítására. A pártokat a bukaresti húsosfazék érdekli, amiből osztogatni lehet a klienseknek és a helyi vezéreknek. A többi csak mese.
