Fotókiállítás a passiójátékról

Március 29-én, csütörtökön a marosvásárhelyi vár Szűcsök bástyájában nyílt meg a húsvéthoz kötődő fotókiállítás. Kucsera Jenő, a Marx József fotóklub tagja három évvel ezelőtt egy bukaresti amatőr csapat passiójátékát fotózta végig Marosvásárhelyen. A képeket korábban az unitárius egyházközség tanácstermében mutatta be, a mostani kiállítást a fotóklub ideiglenes székházában tekinthetik meg az érdeklődők. 

A tárlatmegnyitón Kucsera Jenő a passiójáték eredetéről, bibliai vonatkozásairól beszélt és arról, hogy miként ágyazódott be a népszokásba a húsvéthoz kötődő rituálé. A nép körében a nagypéntekhez a hallgatás, a csend kapcsolódott, a tükröt fekete kendővel takarták le, az órát megállították vagy nem húzták fel. A tüzet csütörtökön kioltották, és húsvéti szentelt tűz parazsából élesztették fel újra. Krisztus szenvedését misztériumjátékokban, felvonulásokban idézték fel. Ennek a történetnek a bemutatására törekedett a fotós úgy, ahogy a bukaresti csoport felelevenítette Marosvásárhely utcáin. Vajda György, lapunk munkatársa a passiójátékok színháztörténeti epizódjairól értekezett, ugyanis a városi polgárság az előadásokat pompás külsőségekkel rendelkező látványos tömegdrámává alakította. A középkori ízlésű népies passiójátékok a 16. század végén megszűntek, a passió dramatizált színre vitele azonban később is szokásos volt iskolai színjáték és a népi játékok keretében. Mint ismeretes, a magyar irodalomban a barokk időszakában volt népszerű a passiójáték. A csíksomlyói ferencesek repertoárjából 47 passió maradt fenn a 18. századból. A mai napig is igen népszerű a Csíksomlyói passió, amelyet modern változatban is színre visznek. A történet számos filmes és színházi alkotót is megihletett. De kevesen tudják, hogy ezeket a jezsuita iskolák színpadán játszották előszeretettel, ugyanis a 17–18. században nagyon sok színjáték szolgálta az egyház liturgiáját. A nagyobb egyházi ünnepekhez, a Gergely-naphoz, a Szent Iván-naphoz, a nagyhét néhány napjához, az úrnaphoz, az adventi napokhoz, a karácsonyhoz, a vízkereszthez mindig kötődött valamilyen játék, amelyet, a jezsuiták a propagandaszándékán túl, azért alkalmaztak, hogy gyarapítsák a bibliai ismereteket. 

Erdélyben Gyulafehérváron 1579-ben alapítottak rendházat, az első jezsuita iskola 1581-ben jött létre Kolozsmonostoron. Színpadról 1649-ben tesznek először említést. Marosvásárhelyen 1702-ben alapították a jezsuita missziót, Kapi Gábor, az erdélyi jezsuiták akkori vezetője Kolozsvárról – ahol szünetelt az oktatás – áthelyezte Endes Józsefet, hogy létesítsen Marosvásárhelyen missziót és iskolát. 1702-től már volt elemi oktatás, és valószínű, hogy a szokásos templomi liturgia során passiójáték is. Ennek ellenére a krónikákban az maradt fenn, hogy az első színdarabot a marosvásárhelyi jezsuita iskolában 1759. május 19-én a világi tanítók állították színpadra, és az az egykori Szigetvár védelmében folyt csatáról készült dráma volt. 

A továbbiakban a szerkesztő beszélt a passiójáték „kulcsfiguráiról”, a szereplők egyházi és világi jellegű szimbólumairól és arról, hogy mi tette az irodalomban, a színház- és filmművészetben visszatérő témává Jézus keresztre feszítésének történetét. Zárásként néhány, a passiójátékhoz kötődő húsvéti szokást is megemlített. 

A tárlatmegnyitót Kucsera Jenő verssel nyitotta és zárta. Elhangzottak Wass Albert Nagypénteki sirató és Juhász Gyula Húsvétkor című versei. (erdélyi)