Folytatódik Marosvásárhely építészeti örökségének feltárása

A főtér, a Lovasság (volt Kossuth), az Arany János, a Horea (volt Baross Gábor) utcák mellett

a Cuza Vodă (volt Kör) utcában álló dualizmus kori „magyaros” lakóházak, valamint az Aurel Filimon (volt Iskola) utca századfordulón épült jellegzetes lakóházainak is elkészült a számbavétele. Erről a szerzők a Marosvásárhely Műemléki Topográfiája program negyedik konferenciáján számoltak be – Építészeti átalakulások és történeti forrásaik –, amelyet december 3-án tartottak a megyei múzeum várbeli épületének nagytermében.

A rendezvényen jó volt hallani, hogy a tapasztalt szakemberek mellett fiatal kutatók munkája révén továbbra is ígéretesen gazdagodik Marosvásárhely műemléki topográfiája, az a projekt, amely lehetővé teszi a hivatalosan műemlékké nyilvánított épületeken kívül valamennyi építészeti, városképi szempontból értékes épület, elem történeti környezetbe helyezett felleltározását. Élményt jelentett az egykori marosvásárhelyi alreáliskola leírását hallani két hajdani diák heti rendszerességgel írt levelei és a magyarországi forrásokból származó fényképek alapján. A nem szakemberek számára újdonságot jelentett azoknak a szakmai igényességgel tervezett, újszerű építészeti megoldásokat is alkalmazó lakóházaknak a bemutatása, amelyek két marosvásárhelyi tervező, Lobenschusz József és Maetz Ervin nevéhez köthetők. A tanácskozás ugyanakkor lehetőséget nyújtott Pécs és Cegléd, valamint a muravidéki Lendva épített örökségébe való betekintésre a magyarországi előadók révén. 

A projektet vezető Orbán János, a megyei múzeum kutatója bevezető szavaiban kiemelte, hogy a sorozat negyedik állomásához érkeztek, és a zömmel fiatal kutatókból álló csoport, amely a város épített örökségének a szisztematikus feltárásán dolgozik, kutatási eredményeit a topographia.ro honlapon és a projekt Facebook-oldalán is elérhetővé teszi. Szavaihoz tegyük hozzá, hogy az adatbázis a terepmunka során végzett adatgyűjtés eredményét, az épületek alapos művészettörténeti leírását, régi és mai fényképeket, valamint a levéltári dokumentációt (megrendelő, tervrajzok, kivitelező, tulajdonosváltás, későbbi átalakítások stb.) tartalmazza. Ennek hozzáférhetővé tétele, népszerűsítése is részét képezi a Marosvásárhely Műemléki Topográfiája programnak, és e célból hívják meg minden konferenciára a szakmabeliek mellett az érdeklődőket is. 

Az idei tanácskozáson a forráskutatásra, ennek folyamatára és az ebből adódó következtetésekre összpontosítanak, s ennek megfelelően válogatták össze a saját mondanivalót, és hívták meg a külföldi előadókat – nyitotta meg a rendezvényt Orbán János, a Marosvásárhely Műemléki Topográfiája program vezetője. 

Entz Géza átfogó és adatokban gazdag elméleti bevezető előadásában elhangzott, hogy a topográfiai kutatás műemléki értékszempontok alapján kiválogatott alkotásokra vonatkozó forráskutatás és forrásfeldolgozás. Olyan interdiszciplináris feladat, amelyet elsősorban a XIX. század elején kialakult műemlékkultusz hozott létre, módszere viszont a művészettörténet tudományában fejlődött ki. Így tehát egyszerre veti fel a kérdéseket és keresi a válaszokat a művészettörténet komplex kérdéseire, illetve  szolgálja a műemléki értékvédelem nem kevésbé összetett ügyét és feladatait. 

Bár a századforduló több magyar városának arculatát meghatározó szecessziós építészet fontos díszítőeleme volt a pécsi Zsolnay gyárban készült színes tetőcserép és építészeti kerámia, a helyi lakóházakon, középületeken „szerény nyoma van” a szecesszió hatásának, mivel a városvezetés elutasítóan állt hozzá. Azt tartották, hogy nem illik a városképbe – hangzott el az érdekes magyarázat Pilkhoffer Mónika előadásában. A Pécsi Tudományegyetem Modernkori Történeti Tanszékének adjunktusa a város dualizmus kori lakóház-építészetének jellegzetességeit mutatta be. Az egyszerűbb házakat a pécsi polgárok rendelték, a környékbeli arisztokrácia nem épített palotákat a városban. A nagyobb épületek bérházak voltak, és a lakóházak udvar felőli részén is kiadó lakrészek készültek. A Mecsek lankáin levő svájci típusú villák pedig a filoxéra pusztítása előtti szőlősökben levő présházak átalakításával épültek.

A Kecskemét ötven kilométeres körzetében levő alföldi mezővárosok és kisebb települések gazdag szecessziós építészete jellemző Cegléd városára is, ahol a századfordulón kialakuló városképben a historizmus és a szecesszió a modernitást képviselte – derült ki Brunner Attila, Budapest Főváros Levéltára segédlevéltárosának előadásából. Ehhez a folyamathoz kellettek a dr. Bernády Györgyhöz hasonló, határozott elképzeléssel és akarattal rendelkező polgármesterek. Ilyen volt a Cegléd élén álló Gubody Ferenc is, akinek a város mai arculata köszönhető. 

Az alsólendvai szép fekvésű vár története is ugyanolyan viharos volt, mint az erdélyi váraké. Birtokolta Bánffy Miklós, a Nádasdy grófok, Esterházy Pál nádor, miközben a századok során állaga egyre romlott – tudtuk meg Sebestyén József építész, műemléki szakmérnök előadásából. A budapesti előadó Prevenció és inventarizáció címmel nyújtott áttekintést az egykori Magyarország nyugati sarkában levő, ma a szlovéniai Lendva-vidékhez tartozó város épített örökségének dokumentálásáról. Bár a vár felmérésével a cél az volt, hogy készüljön egy hasznosítási tervjavaslat is, ez utóbbiból annyi valósult meg, hogy a felújított vár tetőterében időszakos kiállítás működik. A felleltározott épített örökséghez tartozik a híres szobrászművésznek, az aradi Szabadság szobor alkotójának, Alsólendva szülöttének, Zala Györgynek a szobra is. 

A rendezvény egyik legérdekesebb előadását Szoleczky Emese, a budapesti Hadtörténeti Múzeum főmuzeológusa tartotta a Kosárdombon 1909-ben ünnepélyesen is megnyílt marosvásárhelyi császári és királyi katonai alreáliskoláról, ahol 10-15 év közötti fiúk tanultak. Az 1912–13-as tanév mindennapi életéről két eperjesi fiú (Tertyánszky Imre és Lajos) levelei tájékoztatnak. A fiúk hetente kétszer kénytelenek voltak szüleiknek levelet írni, amelyben bemutatták az iskolában folyó oktató és nevelő munkát. Az iskoláról szóló információt egy képeskönyv és képeslapok egészítik ki. Az Alpár Ignác típusterve alapján félig állami támogatással és félig a város költségvetéséből megépült iskola egy 400 fő befogadására alkalmas E alakú főépületből és kisebb melléképületekből áll, amelyek a tisztek, tiszthelyettesek, a legénység, a tanárok elhelyezésére szolgáltak. Ez utóbbiakat kezdetben Kismartonból rendelték át, ahol hasonló iskola működött. Az épületet körülvevő 16 holdas parkban a fiúk naponta kétszer kellett sétáljanak. Az épület folyosóinak, hálóinak, tantermeinek berendezését a puritanizmus jegyében oldották meg. A díszterem kápolnában végződött. A legjobban felszerelt a tornaterem volt, és a hideg vizű medencében úszni tanították a diákokat, de a játszóterem polcai szinte üresek voltak. A koszt nem volt túl bőséges, ezért gyakran sürgették a zsebpénzt. A tanítás németül folyt. A nyelvet az első két év alatt kénytelenek voltak megtanulni a fiúk, akik ki voltak téve nagyobb társaik agresszív viselkedésének. A járványok miatt nagy hangsúlyt fektettek a beteg diákok elkülönítésére, a diákság ruháit gőzmosodában tisztították. A háború kitörése után hadikórházzá alakították az épületet, 1916-ban a románok bejövetelét követően felpakolták, és Nagykanizásra vitték a felszerelést – értesültünk sok egyéb információ mellett a későbbi MOGYE épületében folyó élet kezdeteiről. 

Nem mindig volt zökkenőmentes a terepmunka a mai Cuza Vodă (volt Kör, Lajos király és IV. Béla, még korábban Dinnyeföld) utcai épületek esetében – derült ki Földi Imelga, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) doktoranduszának dolgozatából.  Az előadó a gyermekkoromból jól ismert magyaros díszítésű szecessziós stílusban épült házak történetét is ismertette. A ma forgalmas, poros, zajos utca két különleges házát Marosi Ödön lakóháznak, illetve bérbeadásra építtette. Mint kiderült, a két ház a kolozsvári származású Keleti Béla építőmester és vállalkozó elképzelését tükrözi. Az előtte levő telek miatt még különlegesebb Váradi Alpár saját tervezésű háza és fogadó irodája, amelyet szintén hangsúlyos magyar ornamentika díszít, és amelyben ma óvoda működik. A Szabadság és a Cuza Vodă utca sarkán levő stukkódíszes épületet, amelynek gerlepárját gyermekkoromban gyakran nézegettem, Pünkösdi Ferenc építtette, és – amint az előadásból kiderült –, az első kérését elutasították, mivel a városháza közelében csak díszes homlokzatot engedélyeztek. 

Gál Zsófia, a BBTE doktoranduszának előadásában hangzott el sok érdekes információ mellett , hogy a mai Aurel Filimon, korábban Iskola utca az 1887-től ott működő fiúiskoláról kapta a nevét a korábbi, nem éppen szalonképes megnevezések után. Érdekes története van a Bartók Béla utcával szemben levő neobarokk díszítésű háznak, amely kiemelkedik az utca szolidabb házai közül. 

Mivel ezek az információk felkerülnek a műemléki topográfia honlapjára, és feltehetően az Orbán János programvezető előadásában bemutatott polgári házak is, az utolsó előadóról érdemes megjegyezni, hogy különleges témát választott. Újvári Dorottya, a BBTE doktorandusza azt részletezte, hogy milyen megvalósításokat tartalmaz az a fényképes katalógus, amelyet az 1936-os Marosvásárhely hónapja című rendezvényre adtak ki. Ebből kiderül, hogy a történelem ismétlődik, és a főtéri görögkatolikus katedrálist, bár még nem készült el véglegesen, az ünnepi héten adták át. Képe az albumban tanulságos képaláírással és némi kritikával jelent meg. Emil Dandea polgármester egyéb megvalósításai között az Avram Iancu-szobor, Constantin Romanu Vivu emlékműve, útaszfaltozás, a vágóhíd korszerűsítése, a tűzoltóság felszerelésének bővítése és a főtéri közvécék elkészítése stb. szerepel. A fotós neve nem ismert, de valószínűleg a polgármesteri hivatal megrendelésére dolgozott. 

A konferencia a Maros Megyei Tanács, a Marosvásárhelyi Kulturális Központ, a Rómer Flóris Terv, valamint a Pro Professione Alapítvány jóvoltából valósulhatott meg.