2024. november 28., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Bár sok minden volt, amin nem nevettünk

az elmúlt évben, és biztos még több ilyesmi lesz az idén, jobban járunk, ha állandó készültségbe helyezzük a humorérzékünket. Ha van egyáltalán. Amennyiben kifogyott, sürgősen próbáljuk pótolni. Nagy szükség lesz rá. Szilveszter tájékán, aki csak tehette, igyekezett vidámságra hangolni magát, de igazán jót kacagni csak keveseknek sikerült. Már a kabaré sem a régi. A stand up comedy meg annál is nehezebb műfaj. De hogy belső igény a humor, azt az óesztendő utolsó napjainak könyvtermése is jelezte. Azok az új kötetek, amelyekkel szerző barátaim, jó ismerőseim karácsony környékén megajándékoztak, legalábbis erre utalnak. Egyszerre kilenc kiadvánnyal gazdagodtam, s e könyvújdonságoknak mintegy fele a derű jegyében fogant: anekdoták, tréfás történetek, viccek gyűjteménye. 

Ráduly János egyszerre öt kötetet küldött. Nem okozott különösebb meglepetést vele, sokan tudjuk, hogy a kibédi „remete” rendületlenül ír, dolgozik, és alkotó munkája gyümölcsét, műfaji kalandozásait többnyire könyvbe szerkesztve juttatja el az olvasóihoz. Leggyakrabban az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó jelenteti meg az írásait, de a marosvásárhelyi Garabontzia gondozásában is napvilágot látnak szövegei. A székelyudvarhelyi könyvműhely két olyan versfordítás-kötetet is közreadott, amelyeken Rádulynak társszerzőként jelenik meg a neve. A virág álma angol, német, francia, latin, olasz, cseh, orosz és román költők lírájából válogat Beke Sándor, Fülöp Lajos és Ráduly János tolmácsolásában. Az utóbbi hét román költőt szólaltat meg magyarul. Ugyanazok a lírikusok szerepelnek Az ősz evangéliuma című kiadványban, amelyben Beke Sándor szintén románról magyarra ültetett költeményeket ismertet meg a versbarátokkal. Kibéd folklórkutatója ezúttal is újra bizonyítja sokoldalúságát. A székelyderzsi rovásfelirat című füzete cikkeiből, tanulmányaiból mutat be néhányat, és van egy különlegessége is, a Dedikációk könyve, amely közel kétszáz oldalon írók, költők, etnográfusok, művészek, tudományos kutatók neki ajánlott gondolatait, aláírását, kézírását gyűjti egybe. És persze a humor sem maradt ki a már 2019-es datálással kiadott termésből. Bözödi György körtepálinkája címmel Ráduly irodalmi anekdotákkal igyekszik jobb kedvre deríteni a monoton hétköznapokba belefásult közönséget. A közeljövőben remélhetőleg alaposabban is belemerülhetünk ezekbe a kötetekbe. Ugyanígy azokba is, amelyekről a következő sorokban ejtünk szót.

Székely Ferenc két kötettel búcsúzott 2018-tól, ezzel is jelezve, hogy ez az év is sikeres volt számára. Folytatva születésnapi beszélgetései sorát, újra tíz tollforgató, alkotóember életpályáját, egyéniségét állítja reflektorfénybe. A sas visszatér című kötet Baricz Lajos, Beder Tibor, Böjte Lídia, Ferencz Imre, Fülöp Kálmán, Garda Dezső, Koszta Gabriella, Kozma Mária, Molnos Ferenc és Sz. Kovács Géza portréját rajzolja ki. Ezt is bizonyára hamarosan könyvbemutatón is megismertetik az érdeklődőkkel. Amit most külön is hangsúlyozok, az a Tegye szerdára! A százhalombattai Üveghegy Kiadó ebben is fantáziát látott, és azt hiszem, nem is csalatkozik. Erdélyi humoros történetek és irodalmi anekdoták kerültek a kötetbe. Amint Véghelyi Balázs jelzi az előszóban, a történeteket Székely Ferenc „maga gyűjtötte – vagy éppen élte át. Az eseteket az elmúlt évtizedekből örökíti tovább az emlékezet, tehát nemcsak a gyűjtemény mondható frissnek, hanem – történelmi és néprajzi távlatokban mérve – a történetek többsége is. Széles keresztmetszetet ad arról, hogyan éltek és derültek a magyarok a huszadik század második felétől Erdélyben. Ez a derű is segíthetett elviselni azt a történelmi szorongattatást, amelyben a huszadik század úgy egyénileg, mint közösségileg próbára tette a magyarságot. A nevető ember erős és boldog – akkor is, ha a külvilág gyengíteni és keseríteni próbálná őt.” 

Attól tartok, hogy az idézett pár sor még hosszú ideig megőrzi aktualitását. Ezért is üdvözlendő minden olyan szándék, amely mosolyra késztetheti az olvasót. Baricz Lajos is erre gondolhatott, amikor összeállította legfrissebb kötetét. Pár hete az 50. könyvének bemutatóján köszönthették hívei, ez a legújabb nem versgyűjtemény, a pap költő Nevetni nem vétek! címmel viccgyűjteményt tett le az asztalra. A Viccek az egyház berkeiből alcímet viselő válogatásnak „fordítója/ferdítője, átültetője” a szerző. Érdemes idéznünk az előszavát: »Ha vidáman, tréfásan, viccesen hallok egy történetet, mely adott esetben a „szeg fejére koppant”, könnyebben el tudom fogadni, mint ha szárazon „az orrom alá dörgölnék” hibámat, gyengeségemet, fogyatékosságomat. Azt hiszem, más is így van vele. A vicc olyan, mint egy hasonlat, példabeszéd, parabola. Ezt Jézus is használta, hogy a felfoghatatlant érthetővé, a távolit közelivé, az általánost személyessé tegye. Akinek nem inge, ne vegye magára! – mondjuk sokszor, jóllehet úgy gondoljuk, hogy az az ing ránk is találna. A vicccel is így vagyunk. Év(tized)ek óta gyűjtöm az egyházi, „papos” vicceket. Közben megjelent a Tessék nevetni! fordításkötet; utánnyomásra volt szükség. Pál Ferenctől (Pufitól) kaptam egy másik német viccgyűjtemény-könyvet, melyet miután lefordítottam (átültettem), sikeresen nyoma veszett. Nahát, ez a kötet az. Jó szórakozást hozzá!«

És végül – bár sem anekdoták, sem viccek egyvelege – még egy derűs kötet: Szívmeleg ujjak arcomon. Székely Benczédi Endre gyermekverseit jelentette meg a Juventus Kiadó. Csupa mosoly, csupa gyermeki, szülői, nagyszülői melegség, szeretet ez a Bölöni Domokos szerkesztette verskötet, amelynek rajzait a költő unokái készítették, hangulatos, színes fedőlapját pedig az a Donáth-Nagy György, akinek A sas visszatér ötletes borítója is köszönhető. Mindenki szívesen olvashatja, korra és nemre való tekintet nélkül, igazi kedves, játékos és életközeli kötet. Megragad mai hangvételével, tematikájával, közvetlenségével, aki belelapoz, aligha tudja letenni, amíg az első, címadó verstől el nem jutott az utolsóig, a nyolcvankilencedikig. Nyilván az is elképzelhető, hogy valamelyik nagyi elkezdi, és mindennap felolvas az unoká(k)nak egyet a könyvből. A tél erre is alkalmas időszak. Mire a végére ér, a kötetzáró versike, a Ravasz tavasz huncutkodik is éppen időszerű lesz. 

Művészi üdvözletekből válogattunk. Katona Szabó Erzsébet: Bölcső

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató