Fokhagymaszagú – jutottak eszembe nagyanyám szavai, amikor már a sokadik tudósítás jelent meg Marosvásárhely polgármesterének legújabb kedvenc témája kapcsán.
Fokhagymaszagú – jutottak eszembe nagyanyám szavai, amikor már a sokadik tudósítás jelent meg Marosvásárhely polgármesterének legújabb kedvenc témája kapcsán. Igen, a szakoktatásról van szó, de hogy egészen pontosan mit takar ez a kifejezés a városvezető értelmezésében, még nem világos. Talán inasképzésre gondolt, szakmatanulásra? Műszaki egyetemi konzorciumot is emlegetett ugyanennek az ötletnek a kapcsán, amikor legutóbb összehívta a vállalkozókat, iskolaigazgatókat, hogy a sajtó előtt tárgyalja meg az oktatás e szeletét.
Az világos, hogy egyetemi diplomai végzettséggel nem mindenki rendelkezhet, és az is tény, hogy ezen oklevelek igencsak leértékelődtek, hiszen ma már állami és magánegyetemek – főleg utóbbiak – nyakra-főre ontják a diplomásokat. A jó szakmának mindig lesz becsülete – ezt is mondták az öregek. Valóban, a mesterséget adó képzésekre, szakiskolákra szükség van, azonban mára már ezek is – ritka kivételtől eltekintve – csupán diplomaosztó intézetekké váltak. A polgármester „felismerése”dicséretre méltó, mint ahogyan nyilatkozata is, miszerint felelősséget érez a fiatal nemzedék iránt, a diplomás munkanélküliek, kivándorló szakik, mérnöki végzettségű bolti eladók helyett mesterséget szeretne a fiatalok kezébe adni. Ehhez felmérést is végzett: a 2300 válaszadó diák majdnem egybecsengően az egyetemi végzettség megszerzését tekintette céljának. Csupán 14 százalékuk szeretne szakmát tanulni. E 14 százalék elképzelése szinte semmit nem változott, ma is az a menő szakma, ami 20 évvel ezelőtt.
Tudományosnak semmiképpen sem tekinthető a kérdőíves felmérés, a 14 százalékkal pedig nem lehet dicsekedni. Angliában már rég 70 százalék fölött mozog a szakoktatásban, technikumi képzésben részt vevők aránya, csakhogy a nyugat-európai országokban a „gyakorlatról” való ellógás nem számít erénynek a diákvilágban, és nem a statisztikajavítás a vizsgáztatók célja.
Egyébként sem értem Dorin Florea túlbuzgóságát e témában. Az iskolai – akár szakiskolai – hálózat kiépítésére ott vannak a felelős hatóságok, az oktatás megszervezésével, szakmai irányításával foglalkozó szaktárca, a tanfelügyelőség. Apropó, tanfelügyelőség. A volt főtanfelügyelő, Dumitru Matei az elmúlt 10 évről szólva kijelentette: „tudatosan vagy nem tudatosan, de mellőztük a szakoktatást”. Mondta ezt az a személy, aki az oktatási minisztérium államtitkára volt. Kritika vagy önkritika? – kérdezhetnénk. A jelenlegi főtanfelügyelő pedig ott gyakorlatoztatná a diákokat, ahol majd dolgozni fognak, miközben sajnálkozik, hogy a jó mesterembereknek külföldön nagy keletjük van, jó fizetés ellenében szívesen változtatnak munkahelyet.
A polgármesteri ügybuzgóság amiatt is furcsa, hogy alig egy-két éve adták el botrányosan az Elektromaros szakközépiskola műhelyeit, s költöztették ki a jól felszerelt vegyipari szakközépiskolát. Florea tanácsadója, Csegzi Sándor pedig az általa vezetett, önkormányzati égisz alatt levő „egyetem” kapcsán bátorította a fiatalokat, vállalkozókat. Arról egy szó sem esett, hogy a helyi önkormányzat milyen kedvezményeket ajánl fel azoknak a cégeknek, kisvállalatoknak, amelyek inasokat, szakiskolát végzetteket alkalmaznának (hogy ne vándoroljanak ki), hogyan alakít ki vállalkozásbarát várost, a szó pozitív értelmében. Ezzel kellene inkább foglalkoznia Floreának, az önkormányzat ebben lehetne igazi partnere a kisebb-nagyobb cégeknek. Annál több szó esett arról, hogy felszerelik a laborokat, iskolaműhelyeket alakítanak ki, ahol komoly szakmai gyakorlatra kerülhet sor. Hogy erre jelentős összegeket fognak áldozni. Hogy az elit szakképzésért kemény pénzeket vesznek majd el a diákoktól. Nos, mindebben biztosak vagyunk…
