Fohász és felkészülés

A marosvásárhelyi Máltai Segélyszolgálat tagjai elkészítették az immár hagyományos óriási adventi koszorút, amelybe nem csupán fenyőágat, de sok imát, kérést, felajánlást is belefontak, és felkötöttek három lila és egy rózsaszín adventi szalagcsokrot.

Fotó: Nagy Tibor

Szombaton délután a Keresztelő Szent János-plébániatemplom és a Deus Providebit Tanulmányi Ház udvarán, miután a marosvásárhelyi Máltai Segélyszolgálat tagjai elkészítették az immár hagyományos óriási adventi koszorút, amelybe nem csupán fenyőágat, de sok imát, kérést, felajánlást is belefontak, és felkötöttek három lila és egy rózsaszín adventi szalagcsokrot, Tulit János meggyújtotta az első mécsest.

Az esemény előtt egyperces csenddel és közösen elmondott imával adóztak Barla Zsuzsa, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat volt főtitkára emlékének, aki folyó év november 24-én hunyt el.

A marosvásárhelyi Máltai Segélyszolgálat nevében Szász Anna tanárnő köszöntötte a megjelenteket, akik tiszta lélekkel csatlakoztak a hagyománnyá nemesült adventikoszorú-készítéshez. Elmondta, hogy a nagy adventi koszorú ötletét egy gyermekcsoport szolgáltatta évekkel ezelőtt, amikor a Máltai-házban a feltűzött fenyőgallyak mellé elmondták karácsonyi kéréseiket. „Mi is ezt tesszük most. A fenyőgallyakkal a koszorú építéséhez hozzájárulva elmondhatjuk gondolatainkat, kéréseinket, fohászainkat. Hiszem, hogy évről évre lélekben feltöltődve, jobb emberként térünk haza...” – mondta. Ezután Tövissi Éva tanárnő Dsida Jenő Közeleg az emberfia című versét olvasta fel, majd Láposi Éva szavalata hangzott el.

Kérünk, áldd meg ezt az adventi koszorút!

Az udvaron felállított asztalról a jelenlevők egy-egy fenyőágat vettek a kezükbe, elmondtak egy imát vagy egy felajánlást. Ezeket a felajánlásokat, kívánságokat, imákat azután belefonták a koszorúba. Amint mondták, attól különleges a máltaiak adventi koszorúja, attól más, mint a szokványos adventi koszorúk, hogy sok imát, felajánlást és kérést foglalnak bele. A felajánlások többségében az a kérés fogalmazódott meg, hogy a szeretet lángja járja át minden ember szívét.

Tulit Viktória, a marosvásárhelyi Máltai Segélyszolgálat vezetője szerint az első égő gyertya, majd a következő hetekben a többi azt jelképezi, hogy a karácsony közeledtével mind nagyobb a fény és a világosság a Földön. „Immár sokadik alkalommal gyújtjuk meg a gyertyát az óriási adventi koszorún. Bár minden évben más, a lényege ugyanaz: az emberek legyenek még jobbak, mint eddig. Most zárul az irgalmasság éve, remélem, mindannyiunk szívét megérintette, és jövőre jobbak leszünk.”

A koszorúra és az egybegyűltekre Palkó Ágoston marosjárai lelkész, a máltaiak szellemi vezetője, Ferencz István, a Keresztelő Szent János-plébániatemplom kisegítő lelkésze és Balla Imre káplán mondott áldást. Palkó Ágoston felhívta a figyelmet, hogy az első láng a fény Krisztust jelképezi, aki a világ világosságának mondja magát. Azt akarja, hogy az ő fénye elűzzön minden sötétséget az életünkből. A lelkész arra biztatott mindenkit, hogy a saját szívében is gyújtson fényt.

Az eseményen a járai iskolások egy csoportja is részt vett, a gyermekek együtt imádkoztak és énekeltek a máltaiakkal és segítettek a koszorú felépítésében is.

Az esti ima és az áldás után a szervezők süteménnyel kínálták a megjelenteket.

A várakozás és a lelki felkészülés időszaka

Az egyházi év advent első vasárnapjával kezdődik, a következő négy hét a várakozás időszaka, a lelki felkészülés ideje karácsonyra. Az advent a latin adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik. A hagyományt valószínűleg a római liturgiától eltérő gallikán szertartásrend honosította meg a 4. században: a hívők vízkeresztkor keresztelkedtek, a megelőző három hét pedig a felkészülésről szólt.

Az 5. században az adventi időszak karácsony elé került, kezdetben hat héten át tartott, majd később négy hétre csökkent. Advent kezdete minden évben az András-naphoz (nov. 30.) legközelebb eső vasárnap.

A katolikus egyházban advent liturgikus színe ma a lila (viola), amely a bűnbánatot jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnapon az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Adventkor a 19-20. század óta szokás koszorút készíteni. Ma általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. Minden gyertya egy fogalmat jelképez: hit, remény, szeretet, öröm. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.