Földünk, embertársaink szeretetére tanító élet

Dr. Jakab Sámuel – Samu bácsi köszöntése 90. születésnapja alkalmából

90. születésnapja alkalmával köszönthetjük dr. Jakab Sámuelt – Samu bácsit, aki 1931. november 19-én született Szásznádason. Marosvásárhely közismert személyisége, szakmáját illetően geológus, talajkutató, földrajzi szakíró, pedagógus. Ismeretterjesztő írásaival a Népújság, az Erdélyi Gazda, az Erdélyi Gyopár, a Bekecs-alja tartalmát gazdagította, színesítette. 

Samu bácsit az egykori budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Nyárádszeredai Levelező Tagozatának dékánjaként volt szerencsém megismerni, diákként. Szeretettel gondolok rá, hálás vagyok tanításaiért, intelmeiért, biztatásáért.

A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kara nyárádszeredai tagozatának 1993-as megszületésénél fontos szerepe volt, majd huszonhárom évig vezette azt. Ez hatalmas építő munka volt, amit legjobb tudása szerint, szívből végzett, tanúbizonyságai az elért eredmények. Azt bizonyítják, hogy a kitartó munka, amit szeretettel végzünk, meghozza a gyümölcsét! Az 1993–2016 közötti szakemberekből 461-en szereztek egyetemi oklevelet, és 85% százalékuk gyakorolja a tanult szakmát, nem a nagyvilágban valahol hányódva, hanem itthon, a szülőföldön.

1959-ben a kolozsvári felsőfokú magyar agrároktatás felszámolásával keletkezett szakképzéshiányt hivatott pótolni ez az intézmény. Az oktatás kezdetéről és létezéséről A szükség parancsa. Az erdélyi magyar kertészképzés szolgálatában című könyvből részletes információkat nyerhetünk, dr. Jakab Sámuel tagozatvezető írta és állította össze.

A Nyárádszeredában végzett egykori kertészhallgatókkal, kollégákkal találkozva hálásan emlékszünk Samu bácsira, arra, ahogyan egyengette utunkat. Mindannyiunkhoz atyai szeretettel viszonyult, igazi emberszeretettel. Tanulásra, fejlődésre ösztönzött, melyről így beszélt: „Életemben megtapasztaltam, hogy a legfontosabb a tanulás, a folyamatos fejlődés. Igaz a mondás: a tudás hatalom. Ezt az értéket soha nem lehet elvenni az embertől. A pénzt ellophatják, a vagyont elveszíthetjük. De ha a legnagyobb vagyonunk a tudás, akkor gazdagok vagyunk.” Felejthetetlen a figyelmeztetése, amit a tanulmányok befejezésekor, búcsúzáskor mondott nekünk, hogy szeressük, és ha az élet úgy kívánja, támogassuk, segítsük egymást!

Nem szeretnék most életrajzírásba bonyolódni, hisz nagyon gazdag életút a Samu bácsié, és nem is akármilyen, hanem „kanyargós”, azonban egy ilyen évfordulón úgy érzem, szükséges néhány fontos eseményre emlékezni. Laik Eszter írónő írta, hogy „a jelesebb születésnapok egyben visszatekintő, összegző szerepet is kapnak”.

Ezen különleges alkalommal élve megemlítem, hogy pedagógiai munkássága mellett több kötet írója: Életünk és a termőtalaj, Dacia, Kolozsvár, 1985; Talaj és környezet, Trisedes, Sepsiszentgyörgy, 1998; Szabó Miklós–Jakab Sámuel: Mesél a múlt. Csíkjenőfalva 800 éves története, Mentor, Marosvásárhely, 2001; Jakab Sámuel–Füleky György: Környezetvédelem – talaj, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2004; Termőföldünk az őstelevény. Talajismertető, Mentor, Marosvásárhely, 2004; Életünk forrása, a termőföld. Talajtan- és környezettudomány-népszerűsítő írások, Mentor, Marosvásárhely, 2009.

Munkásságának sokszínűségét bizonyítja, hogy az 1989-es forradalom után részt vett a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) Maros megyei szervezetének megalapításában. Számos előadást tartott, tanácskozásokon vett részt. A 2004-ben alakult Magyar Kertésztársaság elnökévé választották a nyárádszeredai kertésztagozaton végzett öregdiákok, közben az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) agrártudományi szakosztályának elnökségi teendőit is ellátta.

Tudása, munkája eredményeként 2002-től a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. Munkásságát 2015-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével értékelte a köztársasági elnök. Megkapta a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának legmagasabb elismerését, a Pro Facultate Horticulturae kitüntetést, a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának emléklapját és a címzetes egyetemi docens címet, a Gróf Mikó Imre-emlékérmet az EME megalakulásának 150. évfordulója alkalmából, a Nyárádmentéért érdemelismerést, 2000-ben Szásznádas szülöttjeként a község díszpolgárává avatták.

A közelmúltban, a Sapientia EMTE fennállásának 20. évfordulóján az egyetem vezetősége a Kertészmérnöki Tanszék és a Marosvásárhelyi Kar felterjesztésére tiszteletbeli professzori címmel tüntette ki dr. Jakab Sámuelt, mindnyájunk drága Samu bácsiját a kertészmérnöki szak beindításában végzett áldozatos munkájáért.

Élete a család, a termőföld, a természet, a szülőföld és az ember mélységes szeretetéről szól. Nagyon ide illőnek érzem Hamvas Béla szavait: „Az élet nem fogy el. Az életet nem lehet más elől elélni. Az élet abban az arányban gazdagszik, amilyen arányban elszórják”. 

A születésnap tökéletes alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik befolyásolták az életünket, akik vízválasztóként tereltek minket, akik miatt azokká lettünk, akik vagyunk. Éppen ideális az idő arra, hogy hálát mondjunk azért, hogy itt lehetünk, hogy évről évre ünnepelhetünk, mert ez azt jelenti, hogy élünk. Kell ennél nagyobb csoda, ajándék? S talán nincs is megfelelőbb nap arra, hogy őszintén, szívből megáldjuk mindazokat, akik bármilyen értelemben az életünk részévé váltak.

Gratulálunk, és köszönjük Samu bácsinak mindazt, amit értünk tett! Kívánunk neki egészséget és további számos boldog nyugdíjas évet családja körében! Isten áldja!

 Jáni Rozália kertészmérnök