Nagysága a 160 cm magasságot is meghaladja. Ezek a madarak dürgéskor nagy lármát csapnak, magasra nyújtják nyakukat, a fejüket rázzák, és gyakran nyitogatják szárnyukat. Ilyenkor rajtuk három szín váltogatja egymást: a kárminpiros, az evezőtollak feketesége és a szárnyak aljának finom, lángoló rózsaszíne. Nász idején hetekig násztáncot járnak, veszekednek, majd párokat képeznek. A párzás, a fészeképítés és a tojások lerakása egy csoporton belül rendszerint egy időben kezdődik. A magányos párok ritkán tudják felnevelni fiókáikat. A legnépesebb flamingótelep Északnyugat-Indiában alakul ki kétévenként, amikor a nagy sós sivatagot elönti az ár. Ilyenkor ott legalább százezer pár költ. Telepet alakítottak ki Afganisztánban, Kazahsztánban, Tunéziában, Kelet- és Dél-Afrikában. Trombitahangjukat leginkább repülésük idején hallatják. Magyarországon több alkalommal megfigyelték őket.
Rilke* jeles német költő Párizsban, a régi Állat- és Növénykertben figyelte meg lángoló színüket, méltóságteljes járásukat. Ebből az élményből született A flamingók című híres költeménye, mely finom színárnyalatokat, kecses mozdulatokat idéz fel az olvasóban. Íme:
Ha festi őket vásznán Fragonard
fehérjük és rózsás színük fakócska,
olyan szegényes és olyan kopár,
mint kedvesedről e pár semmi szócska:
„Álomtul lanyha volt még.” Mostan íme
a zöld gyepágyba nyílnak tétován,
lábuk virágzik rózsálló kocsán,
kelletve önmaguk, mint holmi Phryne,
egész szemük elrejtik a pihében,
ahol gyümölcsvörös vegyül el ében
tollak közé s piros fut feketébe.
Majd egy madár rikolt, de a flamingók
meredten állnak, s mint a láztól ingók,
egyenként lépnek álmaik egébe.
*Rilke, Rainer Maria (1875–1926) „a XX. század legnagyobb hatású német költője; Prágában született, egy ideig Párizsban élt Rodin titkáraként. Sokat utazott. Szinte gyermeki naivitása, őszintesége, a legmagasabb fokú formai gazdagsággal és impresszionista nyelvi művészettel valósul meg.
Első korszakának jellemzője a misztikus és utolérhetetlen zenéjű költészet.
A II. korszakban, mint mestere, szobrokat akar faragni a szavakból. A III. korszakban csodálatos plaszticitással fejeződik ki a költő végső felismerése: a humánus részvét. A költő dolga, hogy magába szívjon minden szépséget, és új életre keltse önmagában és verseiben, hozzájuk adva önmagát is, és így mutassa fel a szép életet.”
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató