Fesztivállá válhat a kelementelki szüreti mulatság

A szőlőtőkét és nedűjét ünnepelték

Kilencedik alkalommal rendezett a hétvégén szüreti mulatságot a kelementelki szőlő- hegy aljában a Kis-Küküllő Borlovagrend, a Kis-Küküllő Menti Szőlészeti Társaság, a Petry család, Gyulakuta és Balavásár önkormányzata, de köszönet jár a támogatóknak is, hogy ilyen szintre emelkedhetett a borvidék ünnepe.

Jóleső érzés ismét együtt lenni, ünnepelni, beszélni a szőlőről a gyönyörű őszben – vallotta be Varga József gyulakutai polgármester, aki fontosnak tartja, hogy a szőlészet művészetének ne csak az idősek és középkorúak hódoljanak, hanem a fiatalok is. Kelementelkén több család van már, mint az Orbán, Kiss, Lakatos, amelyek a terület, tőke, valamint a bor mennyisége és minősége szempontjából egyre versenyképesebbek, de az is jó volna, ha a téli estéken a borosgazdák végiglátogatnák egymást, megkóstolnák és értékelnék egymás borát, tanácskoznának, mert „ez segítene a Bor útján való megkapaszkodásban” – véli az elöljáró, aki úgy érzi, ez a rendezvény már nem csak egy szüreti mulatság, hanem lassan szőlészeti fesztivál.

A Maros Megyei Tanács elnöke szép pillanatnak tartja az alkalmat, amikor a borról lehet beszélgetni, bor mellett barátkozni, és ilyen alkalom a kelementelki rendezvény is, amikor megkóstolható, hogy miért dolgoztak egész évben a borászok. Péter Ferenc szerint itt már olyan minőségi borokat készítenek, amellyel nemcsak a küküllőmentiek, hanem egész Erdély büszkélkedhet, hiszen ezen a vidéken lehet a legjobb fehérborokat találni. Mindenki találja meg a neki ízlő tüzes vagy selymes bort, fogyassza egészséggel, beszélgessen az eredményekről és a jövőről – biztatta a megye vezetője az ünneplőket. Őket köszöntötte Percze László, a csíkszeredai magyar főkonzulátus konzulja is. A természet tanítja az embert, megmutatja magát annak, aki korán kel, kapát, metszőollót ragad, tűri a szelet, hideget, forróságot és ráhangolódik a szőlő rezdüléseire. A szüret az éves munka ünnepe, de a szüret igazi örömét a maga teljességében csak a szőlősgazdák élik át, ők tudják, mennyi odaadás van munkájukban. A borászok pedig akkor boldogok, amikor munkájuk gyümölcse másoknak szerez örömet. A küküllőmenti borászok pedig méltán lehetnek boldogok, mert bortermő vidékük híres, és jó borokat ad az országnak – vonta le a következtetést a konzul.

A szőlő minőségét nemcsak a talaj, az éghajlat, a napsütés határozza meg, hanem a szőlőműves, a borász szakmai tudásán és szeretetén is sok múlik, aki lelkének egy darabját is hozzáadja, hogy bora jó és különleges legyen: ezért van a bornak lelke is az íze, illata, zamata mellett – állapította meg Péterfi Sándor, a Kis-Küküllő Borlovagrend nagymestere. A szőlő nemcsak a tájat, hanem annak emberét is alakítja, azért rendezettebbek a szőlőtermesztő falvak, és azért fegyelmezettebbek annak lakói. A Kis-Küküllő Borlovagrend pedig tíz éve dolgozik a borkultúra megismertetéséért, népszerűsítéséért, és ennek jegyében jött létre ez a rendezvény is kilenc évvel ezelőtt – emlékeztette az ünneplőket a helyi vezető.

Bővült a borrend

A szőlészet és borászat terén kifejtett munkásságuk elismeréseként idén a borlovagrend nagytanácsa hat személy lovaggá avatását hagyta jóvá. Antal László Csombordon született, Marosvásárhelyen művel szőlőt, kifejezetten jó rizlinget termeszt az utóbbi években, ifj. Balogh Gyula pedig akkor sem tudja kikerülni a szőlőtőkét, ha akarja, így inkább besegít a családi borászatba. Orbán Ottó és Balázs közösen dolgoznak a családi gazdaságban, bejárták a Kárpát-medence borászatait, meggyőzték édesapjukat, hogy újabb területeken telepítsen szőlőt, ők pedig inkább a borászatban dolgoznak, új technológiákkal kísérleteznek. Gál Sándor Csombordon tanult, aktív résztvevője a balavásári borversenyeknek és a kelementelki mulatságok előkészítésének, míg ifj. Petry-Viski András, a kelementelki Petry-pince tulajdonosa a borászatban, borturizmusban hajt végre fejlesztéseket, az ő irányításával a kelementelki pince nagy korszerűsítésen ment át.

Mielőtt azonban id. Balogh Gyula, a rend ceremóniamestere pallossal lovaggá ütötte volna a jelölteket, azoknak számot kellett adniuk tudásukról. Az elméleti kérdések arra is kitértek, hogy milyen borospoharat töltünk meg leg-inkább, milyen bor dukál a pörkölt mellé, megy-e a sörre a bor, milyen érzékszervi sorrendben ítéljük meg a bort, de azt is tudniuk kellett, ki volt az a 19. századi magyar, aki a kaliforniai borászatot megteremtette. A gyakorlati próbán pedig mindenkinek bekötött szemmel kellett megállapítania, milyen bort tartalmaz a kezébe adott pohár. Ezután közösen tettek esküt arra, hogy a borrend hírnevének megőrzésén dolgoznak majd, borfogyasztásuk kulturált és mérsékelt lesz, tisztelettel hajtanak fejet a szőlőműves verejtékes munkájával készített borok előtt, de arra is fogadalmat tettek, hogy amíg a Kis-Küküllő vize mossa e szőlők gyökereit, szomjas torkukat kimondottan küküllőmenti borral fogják locsolni.

A ceremónia után a kelementelki Orbán Ottó frissen avatott lovag lapunknak elmondta: öröm és megtiszteltetés számára, hogy a borrend tagja lehet, és ezzel is segíthet a vidék szőlészetének és borászatának fellendítésén, mert lehetőségük van másokat is bevonni és a fiataloknak is példát mutatni. A családi szőlészetben és borászatban dolgozni pedig az a legjobb, hogy a jó bor egyre több jó embert vonz.

Must és szórakozás

Hogy a torkok kellőképpen megszomjazzanak, arról a téren felállított bográcsok körül sürgölődők is tettek, és szépen asztalt is terítettek. Mire a dél elmúlt, megérkeztek a szekerekkel azok a népviseletbe öltözött fiatalok is, akik a székelyvajai rezesbanda kíséretében bejárták Gyulakutát, Kelementelkét és Balavásárt, hívogatva mindenkit a mulatságba. A bográcsokban finom ételek készültek, a legtöbb ügyeskedő is Kelementelkéről került ki. A Bálint család Teréz mama gulyásával állt elő, az iskola és a marosvásárhelyi Antal László családja hagyományos gulyással, a Varga család borjúpörköltet és töltött káposztát tálalt, az Orbán család csilis babfőzelékkel rukkolt elő, a fiatal házasok és a gyulakutai önkormányzat babgulyást kínált, a balavásári Romantik étterem ugyanezt, de „székely módra”. Aki mást szeretett volna fogyasztani, az a Petry család által nyárson forgatott ökör húsából vásárolhatott. 

Nem hiányzott a szőlőhegy nedve sem, egy palack bort 20-45 lejes áron lehetett vásárolni, a kimérős bor decilitere 1,5, a fröccs 2 lejbe került, míg a tér másik oldalán a muskotályból, királyleánykából, rajnai rizlingből frissen szorított mustot mértek, 1 lejért két decit öntöttek a pohárba.

Az igazi, jókedvű ünnepléshez a bor mellé zeneszó és tánc is kell, és a szervezők erről is gondoskodtak: a színpadon egymást váltották a kelementelki iskolások, a gyulakutai Szivárvány, az erdőszentgyörgyi Százfonat és a marosvásárhelyi Napsugár néptánccsoport, míg Gyepesi László Széllyes-monológokkal szórakoztatta a közönséget. Eközben a téren a helyi iskolások sorsjegyet árusítottak, amivel a táncműsor végén ajándékkosarakat és szőlőkoszorúkat lehett nyerni. Hogy senki se térjen haza élmények nélkül, délután tizenkétféle bort is kóstolásra bocsátottak a szervezők.

Jó lesz a bor

A balavásári Csegzi Tibort arról kérdeztük: milyen volt az időjárás, kedvezett-e a szőlőnek, és milyen bor várható. A gazda úgy véli, szép, egészséges a szőlő, cukortartalma is megfelelő, de még egy-két hetet várni lehet a szüretig. Nincs annyi termés, mint tavaly, de a minősége jó, ám ehhez nagyon oda kellett figyelniük, mert az időjárás változó volt, ezért a növényvédelmet nem lehetett elhanyagolni. Évek óta nem volt ilyen szőlő – állítja a gazda, aki a régebb felhagyott szőlősök újratelepítésére szánta el magát.

A dicsőszentmártoni Seprődi József borász is a változó időjárást emelte ki, ami miatt „aki nem figyelt oda, elment a szőlője”, vagy ha nem kellő időben permetezett, terméskiesésre kell számítson. Ha az őszi időjárás meleg lesz és nem szüretelnek „időnap előtt”, átlagon felüli lesz a must minősége, ám az erjedésnél lehetnek gondok. Ha nincs kellő nitrogéntartalmú anyag a mustban, ami elősegíti az élesztőgombák szaporodását, megtörténhet, hogy elakad az erjedés. Ezért az, aki megengedheti magának, használjon tápsót és faélesztőt – magyarázta a mérnök.

Van hozadéka

Kelementelkén nem egyszerű szüreti mulatságról van szó, hanem fesztivállá kezdi kinőni magát, és a résztvevők száma is azt mutatja, hogy van rá igény, ezért mindenképp meg kell szervezni a jövőben is – vonta le a következtetést Varga József polgármester. Olyan rendezvény, amely összefogja a közösséget, és a szőlőművelés művészetére tanít. Itt találkozhat a kezdő borász azzal, aki tapasztalatban gazdagabb, aki már fejlesztéseket eszközölt, ezenkívül sok vendég érkezik a határokon túlról is, és a velük való az eszmecsere mindig meghozta az eredményt. Akár a térség egyik turisztikai vonzerejének is mondható ez a rendezvény, és amióta ez létezik, Gyulakuta és Balavásár községben a borászat felvirágzott, „erőre kapott”, a gazdák jó dolognak tartják a szőlő termesztését és a bor értékesítését. Gyulakuta községben több családnak vagy csoportosulásnak életformájává lett, jövedelemforrást biztosít a szőlőtőke és a bor. A térség éppen ezért nemcsak ezt a szüreti mulatságot rendezi meg évente, hanem Gyula-kután, Kelementelkén, Balavásáron külön-külön is vannak borversenyek, a balavásári már nemzetközivé lett, és az itt leadott borminták száma a négyszázas határt súrolja. Mindezek löketet adnak a helyi gazdáknak, hogy újratelepítéseket végezzenek, a szőlőhegyek ne haljanak ki – fogalmazta meg lapunknak tapasztalatát a polgármester.