Fények, sejtelmek, bizonyosságok a megyei tárlaton

A rossz közérzet, a nyomasztó közhangulat, a társadalmi feszültségek okozta frusztrációk is késztethetik alkotásra a művészt. Láthatunk is néhány ilyen munkát a 2018-as marosvásárhelyi Szalon anyagában. Elsősorban a megyei tárlatok fáradhatatlan rendezője és dokumentálójaként is érdemeket szerzett Dorel Cozma képeire, az utcai tüntetések ihlette Protest (Tiltakozás) című, komor atmoszférájú kompozíciókra gondolok. De az Art Nouveau Galériában látogatható kiállítást nem ez jellemzi. A bemutatott festmények, szobrok, grafikák, textilmunkák, kerámiák, fotók, printek, tűzzománcok fogantatása a köznapi aktualitásokhoz kevésbé köthető. Általános emberi tematikát, konkrét időhöz és térhez tágabb értelmezésben kapcsolódó kérdéseket taglal a felmutatott anyag nagy hányada, kultúrtörténeti korok szellemi értéktárában, mítoszok, népi hagyományok háza táján kereshető a több mint félszáz kiállító tehetségét, szakmai tudását, ötletességét, igényességi fokát színesen tükröző látványmetaforák eredete.

Szemnek is tetsző, érzelmi azonosulást is kiprovokáló, továbbgondolást igénylő kiállítás az idei, hivalkodástól, erőltetett fesztivizmustól mentes, visszafogottan derűs, és sokféle a kínálata. Lelki töltetét meghatározza az is, hogy a tárlatra benevezettek között immár több az érzelmekre fogékonyabban és finomabban reagáló nő, mint a férfi. És mint mindig, vannak figyelemre méltó, kiemelkedő alkotások, amelyekre sokáig emlékezhetünk, de persze néhány olyan munka is, amelynek nem lenne helye egy ilyen összeállításban. Újra felmerülhet a nézőben, hogy nem ártana szigorúan zsűrizni, ezzel elkerülhető lenne a nem kívánatos zsúfoltság is, amely itt-ott zavaróan hat a tárlaton. Az a szándék, hogy a jövő évtől műfaji szempontok szerint különválnak és négy különböző kiállításon méretkeznek meg a megye hivatásos művészei, valószínűleg ezt a problémát megoldja, a szalon azonban bizonyára veszít abból a sokféleségből, amivel az eddigiekben a tárlatkedvelők bizonyos részét kétségtelenül vonzotta. De ne jósolgassunk, próbáljuk inkább a jelenlegi felhozatalt szemlézni. Átlósan nyilván, hiszen egy napilapi krónikától senki sem várhatja el, hogy sorra elemezze, mivel állt közönség elé az ötvenhat bemutatkozó.

Ami első benyomásként is nyilvánvaló: ezúttal is a festészeti anyag a kiállítás fő erőssége. És néhány mű kimondottan kiemelkedő. Ehhez hasonló értékelés illeti meg a szobrászatot is, de a plasztikai műkínálat számbelileg szegényebb a korábbiaknál. Grafika alig van a munkák között, a kerámia, a művészi fotográfia és a textilművészet is inkább csak mutatóba jelenik meg a galériában. Az utóbbiak a hagyományos szakkiállításokra összpontosítanak, azokon bizonyítják, mennyire érdemesek a közfigyelemre és elismerésre. A kísérletezés, a posztmodern irányzatok, a digitális világ begyűrűzése, a vizuális meghökkentés vágya alig érhető tetten a mostani tárlaton. A művészeteknek ez a vetülete inkább a K’Arte galéria és a B5 Studio sajátja. Amit viszont az Art Nouveau Galériában látunk, az ismételten meggyőz, arra a szintre kellene emelkedni, amit az idősebb nemzedékek markáns egyéniségei a képeik, szobraik, textíliáik révén fémjeleznek. Kákonyi Csilla, Barabás Éva, Mariana Şerban, Kuti Dénes, Major Gizella, Mircea Moldovan a festészetben, Bocskay Vince, Bálint Károly, Gyarmathy János, Gheorghe Mureşan a szobrászatban bizonyítja, hogy miközben következetesen kitartanak saját jól kitaposott útjuk mellett, azt is tudják, hogy az alkotói törekvések egyik legfontosabbika teret engedni a megújulás állandó kényszerének. Hatásos művek szemléltetik ezt az óhajukat. De épp olyan meggyőző erővel szólítják meg a tárlatlátogatókat a tehetségüket és alkotó szenvedélyüket újra meg újra felmutató fiatalok, akiknek már döntő szerepük van abban, hogy sikeresnek mondható-e a Szalon vagy sem. Kuti Botond, Szabó Anna-Mária, Căbuz Andrea, Căbuz Annamária, Csupán Eduárd, Victor Nicolae Marin, Veress Gábor Hunor nevét már igen sokan megjegyezték. Persze valamiképpen minden felsorolás igazságtalan, hiszen hogy maradhatna ki az említettek közül Csíky Szabó Ágnes, Nagy Dalma, Bandi Kati, Mana Bucur, Lucia Călinescu, Sajgó Ilona, Bíró Kálmán Enikő, Bob József, Sánta Csaba, Mariana Cara Olteanu, a nagy visszatérő Szotyori Anna, Puskai Sarolta, Schneller Mária, Radu Florea, Jakab Tibor, Fekete Zsolt, Vidra Birtalan Éva, Gergely Erika, Cezar Buliga. És a három meghívottat, Jaeger Tibort (Svédország), Zöld Gyöngyit (Kolozsvár) és Sever Moldovant (Beszterce) se feledjük. De álljunk meg itt, jobb, ha meghagyom önöknek a felfedezés örömét. Érdemes személyesen megtapasztalni a Szalon fényeit, sejtelmeit, melegét, úgy igazságos a döntés arról, kinek mi tetszik leginkább a tárlaton.