Felvásárló van, jövőkép nincs

Kamionokra várnak a juhtenyésztők  

Húsvét közeledtével bárányszemlén jártunk. Kiderült, az állattenyésztők nem dicsekednek fényes jövőképpel. Felvásárló ugyan lenne a friss húsra, de a bevételek drasztikusan csökkentek. Székelysárdon a 28 éves Kovács Sándor Barnától érdeklődünk a „friss” bárányokról.  A gazda éppen akkor rakta meg az akol jászlait száraz lucernával és takarmánygabonával, majd beterelte az állatokat. A februári bárányok mustrálása mellett azonban a juhászat gondjai is szóba kerültek.

Kovács Sándor kisgazdának számít, ugyanis egyelőre csak 130 felnőtt állattal rendelkezik, mellette a faluban még van három „major”. Nála csak 90 bárány béget húsvét előtt. Nem a piacon értékesíti az állatokat, hanem felvásárlók szállítják külföldre. Egy kamionnal, egyszerre 1000-1500 bárányt is eladnak a környékbeli juhosgazdák. Kovács Sándor édesapja Nyomát határában gazdálkodik. Háromszáz bárány tőle is teherkocsira kerül a napokban. Apa és fia a lehetőség szerint közösen dolgozik már két évtizede – Sándor apjától „örökölte” a mesterséget, ahogy öccse is. Közösen gondozzák, legeltetik az állatokat, csak télen kerülnek haza a juhai a sárdi akolba. Elmondta, nagyon szereti ezt a munkát, annak ellenére, hogy kevés haszonnal jár, egyre kevesebb a bevétel. Míg az utóbbi években a 10 lejt is meghaladta a bárány kilónkénti ára élősúlyban, idén már csak 8-9 lejért tudják értékesíteni. A felnőtt állatok után járó állami támogatás is drasztikusan csökken. Négy évvel ezelőtt 45 lejt, az idén 25-öt  fizetnek  az állattartóknak, azt is  késéssel tették eddig. A kézbesített összeg alig fedezi a kaszálás költségeit. 

A legelőt, kaszálót saját gépekkel gondozzák, ők termelik meg az állatok takarmányozásához szükséges gabonát. Apjával közösen az állatállománynak megfelelő legelővel rendelkeznek.  Nyáron elkelne a segítség, de nem találnak napszámost. 

Amint elszállítják a felvásárlók a bárányokat, az állomány fiatalítására meghagyottakat kiviszik a legelőre, majd elkezdik a fejést. A tejet feldolgozva értékesítik. Sajnálattal mondják, hogy a sajt, a túró, az orda ára is változik. Tavasszal és ősszel akár 17 lejért is értékesítik, míg nyáron  jó esetben 15 lejért kel el a portéka. A gyapjút sem vásárolják már. Korábban akár 2 lejt is adtak kilogrammjáért, tavaly már csak 50 banit fizettek érte. Ilyen körülmények között csak óvatosan lehet tervezni. A kiadások állandóak, sőt növekednek, hiszen az állatokat évente többször beoltatják, kezelik, a bevétel pedig egyre kevesebb. Ha nem a család gondozná a nyájat,  talán nem is érné meg ezzel foglalkozni – mondják, majd hozzáteszik –, így is csak a családnak szükségest tudják előteremteni. Ennek ellenére Kovács Sándor Barna növelné az állatállományt, ugyanis 150 egyed után már többlettámogatás is jár. A támogatásért is az állatok törzskönyvezettek, ugyanakkor keresettebbek  a piacon. Tavaly a törzskönyvezett berbécseket és az anyaállatokat  értékesítették, így egészítették ki a jövedelmet. Ameddig a lehetőségek adottak, állattenyésztéssel foglalkoznak, hiszen a Kovács családban ez már hagyomány. Hogy meddig? Az  a jövő titka.